fa szinonimái

főnév
  • élőfa, csemete, facsemete, fácska, sudár (régies)
  • karácsonyfa, májusfa
  • faanyag, faáru, deszka, lignin (szaknyelvi), lignum (szaknyelvi)
  • tűzifa, tüzelőfa
  • fadarab, bot, pálca, karó, celőke (tájnyelvi)
  • (szleng): egyes, elégtelen, karó (bizalmas), cuka (bizalmas), pejkó (tréfás), tök (szleng), dákó (szleng), dugó (szleng), fúró (szleng), horog (szleng), kampó (szleng), gerenda (szleng)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

elütő

melléknév
  • különböző, eltérő, kirívó, diszkordáns (választékos), másfajta, másféle, másmilyen

emberség

főnév
  • emberiesség, jóérzés, humanizmus, humanitás, humánum, jóindulat, jóakarat, jó szándék, segítőkészség, szogálatkészség
  • (régies): becsület, tisztaság
  • (tájnyelvi): illendőség, tisztességtudás
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fa szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

erőszakoskodik

ige
  • követelődzik, nyaggat, nyúz, abajgat (tájnyelvi), zaklat, nyakára jár, ostromol, molesztál, buzerál (szleng)
  • kényszerít, hatalmaskodik, basáskodik, terrorizál, zsarnokoskodik, violál (régies), garázdálkodik

eljuttat

ige
  • elküld, továbbít, felad, postáz, átutal, kézbesít

életkép

főnév
  • zsánerkép, genre (idegen)

díszemelvény

főnév
  • dísztribün, pódium

etet

ige
  • táplál, étet (tájnyelvi), ellát, kosztol, élelmez, jóltart
  • szoptat
  • (állatot): takarmányoz, abrakol, legeltet, tart, hizlal
  • (szleng): félrevezet, becsap, áltat, ámít, hiteget, szédít (bizalmas), bolondít

feljebbvaló, följebb

főnév
  • felettes, elöljáró, főnök, séf (szleng), góré (szleng), vezető, hivatalfő (régies), parancsnok, principális (régies)

mindenképpen

határozószó
  • mindenképpen, mindenhogyan, minden módon, akármiképp
  • okvetlenül, feltétlenül, mindenáron, hatra-vakra, nyakra-főre

cipekedik

ige
  • cipel, visz, hurcol, hurcolkodik, trógerol (szleng), vonszol, cepekedik (tájnyelvi), cipekszik (tájnyelvi), cipelősködik (tájnyelvi), cülekedik (tájnyelvi)

bűvész

főnév
  • varázsló, mágus, szemfényvesztő, illuzionista, zsonglőr, boszorkánymester

cselédség

főnév
  • szolganép, háznép, személyzet, szolgaszemélyzet

felparcelláz, fölpar

ige
  • feldarabol, feloszt, szétoszt, széttördel, kimér, részekre oszt, tagosít, tábláz

fogkő

főnév
  • lemez, plakk (szaknyelvi)

holdfény

főnév
  • holdvilág, holdsugár

gyümölcsös II.

melléknév
  • gyümölcstartalmú, gyümölcsízű

facsemete

főnév
  • csemete, fácska, sudár (régies), surja (tájnyelvi)

érintkezik

ige
  • összeér, összefügg, kapcsolódik, határos, szomszédos
  • összejár (valakivel), barátkozik (valakivel), összejön (valakivel), forgolódik (vkik között), találkozik
  • (nemileg): közösül, párosodik, koitál (idegen)

felcsigáz, fölcsigáz

ige
  • felajz, felfokoz, felkorbácsol, feszültté tesz, felsrófol (bizalmas), felizgat, stimulál, végsőkig fokoz
  • (régies): (árat) felsrófol, felver
  • (régies): kínoz, (csigára) felhúz

gyomorrontás

főnév
  • gyomorhurut, gastritis (szaknyelvi), bélhurut

fárasztó

melléknév
  • fáradságos, kimerítő, idegfeszítő, hajszás, idegőrlő, megerőltető, gyötrelmes, verejtékes, kemény, vesződséges, nehéz, izzasztó, keserves, zsibbasztó, strapás (bizalmas), körömszakasztó (régies), döglesztő (durva)
  • (pejoratív): unalmas, egyhangú, nyűgös, bosszantó, idegesítő

ellenére II.

határozószó
  • bosszantására, ingerlésére

felfordít, fölfordít

ige
  • felbillent, feldönt, felborít, felhajt, fellök, felforgat, fejére állít
  • megzavar, meghiúsít, keresztülhúz, bomlaszt, aláaknáz, összezilál, tönkretesz

gyűjtőív

főnév
  • körív, kollekta (régies)