eredeztet szinonimái

ige
  • származtat, levezet, derivál (szaknyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

másfél

számnév
  • egy és fél, kettedfél (régies)

kedvel

ige
  • szeret, szível, rokonszenvez (valakivel), szimpatizál (valakivel), vonzódik (valakihez, valamihez), kegyel (régies), favorizál, kultivál (bizalmas), komál (szleng), bír, kegymél (tájnyelvi), lelkel (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a eredeztet szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elutasítás

főnév
  • visszautasítás, megtagadás, kosár, kikosarazás, elvetés, repudiáció (idegen), ellenzés

elbájoló

melléknév
  • elragadó, megragadó, elbűvölő, megnyerő, bűbájos, vonzó, lenyűgöző, lebilincselő, varázslatos, megbabonázó, igéző, megejtő, elkápráztató, káprázatos

egyféle

melléknév
  • egyfajta, egynemű, hasonló, egyforma, azonos, ugyanolyan, azonegy (régies), homogén, uniformis
  • bizonyos, valamilyen, valamifajta, valamiféle

csóva

főnév
  • szalmaköteg, szalmacsomó, szalmacsutak
  • kanóc
  • fénycsóva, fénynyaláb

enervált

melléknév
  • búskomor, életunt, fásult, bágyadt, letargikus, deprimált, depressziós, kimerült, elgyengült, ideggyenge, erőtlen, energiátlan, fáradt, mísz

fázós

melléknév
  • fázékony, fagyos, didergős, borzongós, fázinkós (tájnyelvi), jeges (tájnyelvi), dérütötte (tájnyelvi), dérvett (tájnyelvi) Sz: rossz telelő, mint a szegény ember lova

melankolikus

melléknév
  • bánatos, bús, szomorú, búbánatos, rosszkedvű, mélabús, búskomor, borongós, borús, örömtelen, lehangolt, levert, reményvesztett, csüggedt, búvalbélelt, elégikus, deprimált, kedélytelen, kedélybeteg, bánatbeteg (tájnyelvi), pesszimista, borúlátó

bővít

ige
  • nagyobbít, tágít, kiterjeszt, szélesít, megnöveszt, szaporít, felnagyít, fejleszt, megerősít, erősít, emel, fokoz
  • gyarapít, növel, gazdagít

boncol

ige
  • (testet): felnyit, felvág, szétvág, szétdarabol
  • boncolgat, elemez, analizál (szaknyelvi), vizsgál, kutat, fürkész, tanulmányoz, szemügyre vesz, szemrevételez, részletez, bonckés alá vesz (választékos)

cécó

főnév
  • (bizalmas): mulatozás, mulatság, muri (bizalmas), buli (bizalmas)
  • hűhó, cirkusz, felfordulás, civakodás, botrány, hajcihő (bizalmas), hercehurca (bizalmas), balhé (szleng), vakparádé (tájnyelvi), felhajtás, kalamajka, csinnadratta

fel, föl

határozószó
  • felfelé, magasra, magasba, ég felé, felfele (tájnyelvi)

feltör, föltör

ige
  • széttör, megtör
  • (talajt): felszánt
  • (zárat): felfeszít, kifeszít
  • kidörzsöl, feldörzsöl, felhorzsol, felsebez, felsért, kisebesít
  • előbuggyan, felbuggyan, előtör, feltör, felfakad, előjön, feljön, felbuzog, kilövell, felszökik, felforrik (tájnyelvi)
  • felszakad (választékos), kitör (valakiből)
  • felküzdi magát, beérkezik, befut (bizalmas), előretör, az élre tör, feljön
  • meggazdagodik

hegedül

ige
  • húzza a vonót, fűrészel (pejoratív), cincog (pejoratív), kontrál (tájnyelvi), cinigél (tájnyelvi)
  • ciripel (tücsök)

Göncölszekér

főnév
  • Göncöl szekere, Nagygöncöl, Nagymedve, istenszekere (tájnyelvi), jancsiszekere (tájnyelvi), jóbszekere (tájnyelvi), Ágas csillag (régies)

erélytelen

melléknév
  • határozatlan, bizonytalan, bizonytalankodó, habozó, gyenge, gyengekezű, teddide-teddoda, engedékeny, lagymatag, erőtlen, lágy, lanyha, tehetetlen, pipogya, gyámoltalan, jámbor, bátortalan, tutyimutyi, nyimnyám Sz: lágy, mint a tészta

éltető

melléknév
  • életadó, tápláló, vitályos (régies)

ezerjófű

főnév
  • százaranyosfű, százforintos földepe, százforintosfű, erősfű (tájnyelvi)

girland

főnév
  • virágfüzér, koszorú
  • füzérdísz

érvényes

melléknév
  • hatályos, fennálló, jogerős, életben levő, jogerejű (régies), foganatos (tájnyelvi)
  • igaz, megalapozott, helytálló, áll (valamire), illik (valamire), passzol (valamihez) (bizalmas)

elegancia

főnév
  • választékosság, ízlésesség, tetszetősség, kifinomultság, jólöltözöttség, szépérzék, stílusosság, sikk (bizalmas)
  • csín (régies), csiszoltság, simaság

falfehér

melléknév
  • hófehér, sápadt, halálsápadt, holtsápadt, krétafehér, halovány, vértelen, vérszegény Sz: fehér, mint a meszelt fal

gót

melléknév
  • (betű, írás): fraktúr
  • csúcsíves, gótikus