fel, föl szinonimái

határozószó
  • felfelé, magasra, magasba, ég felé, felfele (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

fedő

főnév
  • fedél, borító, borítás, dekli (szaknyelvi)
  • tető, kupak, zárókupak, sapka

formula

főnév
  • minta, modell, szabály, frázis, képlet, előírás, megkötés, szövegminta
  • recept, utasítás
  • összegzés, meghatározás, tétel
  • kifejezés, szólásmód, szólás
  • (régies): ige, varázsszó, varázsige
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fel, föl szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ezüstfa

főnév
  • olajfa

előkelő I.

melléknév
  • úri, nagyúri, nemesi, arisztokratikus, nobilis (idegen), kékvérű Sz: magas ágyból való; ezüstkanállal a szájában született
  • kiemelkedő, elsőrangú, kiváló, illusztris
  • választékos, finom, kifinomult, disztingvált

ellenfél

főnév
  • vetélytárs, versenytárs, küzdőtárs, küzdőfél, partner, játékostárs, ellenlábas, antipodus (választékos), rivális, konkurens, opponens (szaknyelvi)
  • rosszakaró, ellenség(bizalmas)

ében

főnév
  • ébenfa
  • (jelzőként): ébenfekete, koromfekete, éjsötét (választékos), éjfélsötét (választékos)

fecsegő

melléknév
  • bőbeszédű, beszédes, közlékeny, szószátyár, locska (régies), locsi-fecsi, nyelves, lepcses, kotnyeles, cserfes, csacska, csatra (tájnyelvi), hetlekotla (tájnyelvi), csiricsáré (tájnyelvi), leffencs (tájnyelvi), fecskes (tájnyelvi), csiribiri (tájnyelvi), kacsasegg (durva), szófosó (durva)
  • pletykás, hírhordó, hírvivő
  • (patak): locsogó, csobogó, csörgedező

felügyel

ige
  • vigyáz, ügyel, őrködik, felvigyáz, őriz, strázsál, csőszködik, elügyel (tájnyelvi)
  • ellenőriz, kontrollál, inspiciál (régies), szemmel tart, felülvizsgál, átnéz

munka

főnév
  • tevékenység, elfoglaltság, termelőtevékenység (szaknyelvi)
  • fáradozás, fáradság, vesződség, gürcölés, hajtás (bizalmas), strapa (bizalmas), kulizás (szleng), kulimunka (bizalmas), favágás (bizalmas), gálya (szleng)
  • kényszermunka, úrdolga (régies), robot
  • tennivaló, teendő, feladat, dolog, penzum (régies)
  • munkahely, munkakör, alkalmazás, állás, foglalkozás, hivatal, kenyérkereset, meló (szleng)
  • mű, mestermű, alkotás, opus (választékos)
  • munkadarab, darab, készítmény, termék

csere1

főnév
  • cserebere, csereüzlet, csereforgalom, cserekereskedelem, kereskedés, üzlet, adásvétel, árucsere
  • váltás, felváltás, váltakozás, pótlás

csalit

főnév
  • csalitos, bozót, bozótos, cserjés, csere (régies), berek, liget, csenderes (tájnyelvi, szaknyelvi), csepőte (tájnyelvi), ciher (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): avar, haraszt
  • faág, gally

akkora

névmás
  • olyan, annyira (nagy)

csóvál

ige
  • lóbál, forgat, ingat, lenget, lógáz, mozgat, lebegtet, csandargat (tájnyelvi), csávingat (tájnyelvi), csór (tájnyelvi), kadargat (tájnyelvi), riszál (régies)

fenyves

főnév
  • fenyőerdő, fenyves erdő, tűlevelű erdő, bojtos (tájnyelvi)

frottírtörülköző

főnév
  • dörzstörülköző

hűt

ige
  • hűvösít (régies), kihűt, meghűt, lehűt, jegel, fagyaszt, hidegít

halottasház

főnév
  • ravatalozó, hullaház, hullakamra (tájnyelvi)

felakaszt, fölakaszt

ige
  • felfüggeszt, fellógat, biggyeszt, bigyerít (régies), eltesz, felrak
  • feltűz
  • felköt, kivégez Sz: a vármegye temette el; a pénteki kolbász megakad a torkán; csak el nem kerülheti a szálfát; ég és föld között lakik; egy poltúrán vették nyakravalóját; elszalad a nyúl a lába alatt; eltemetik szemfedél nélkül; felemelik a polcra; felfűzik, mint a kopót; felhágott a lépcsőn, de le nem jöhetett; felkötik a búfelejtőre; felmagasztalják az ég felé; felviszik a fellegvárba; főbíró prédikál a temetésén; fogasra akad; hóhér falatja lett; hosszabb lett, mint azelőtt volt; hosszú betűt csinálnak belőle; hurokra akad a torka; kiteszik a szellőre; kivitték száradni az akasztófára; kivitték, de a fán felejtették; lajtorján megy a sírba; létrán megy a másvilágra; más köti fel neki a nyakravalót; megette a hóhér; megfúlt a hóhér madzagján; megterhelte a fát; nem éri a lába a földet; olyan magasra emelik, hogy el sem érhetni; összeadja a hóhér a köteles lányával; ország-világ láttára felmagasztalják; szél hányogatja a cserfán; szél fújja a talpát; vezetni kell a sírba

export

főnév
  • árukivitel, kivitel, exportálás, kiszállítás

felolvad, fölolvad

ige
  • fölenged, kiolvad, kienged, feloldódik, cseppfolyós lesz, cseppfolyóssá válik, kiforrad (tájnyelvi)

hajtóerő

főnév
  • becsvágy, törekvés, indíték, indok, magyarázat, motívum, alapeszme, hajtórugó, indítóok, motiváció, hév, elán
  • mozgatóerő, impulzus (szaknyelvi), lökés, lendítés, hajtóenergia, motor, lendítőerő, svung (bizalmas)

felépül, fölépül

ige
  • megépül, elkészül
  • megvalósul, létrejön
  • meggyógyul, felgyógyul, kigyógyul, lábra áll, talpra áll, erőre kap, kilábal, javul, helyrejön, rendbe jön, visszanyeri erejét, visszanyeri egészségét, kiépül (régies), feliperedik (tájnyelvi), kievelődik (tájnyelvi), kipendül (tájnyelvi), kivásik (tájnyelvi), feltámbálódik (tájnyelvi), feltengül (régies)

elővéd

főnév
  • előőrs, előhad, élgárda, élcsapat, avantgárd (régies), felderítő

felsőkabát, fölsőkab

főnév
  • mente, felöltő, köpeny, orkán, esőkabát, hacuka (régies), kacagány (régies), guba (régies), überrokk (régies), kuputrák (régies), mándli (tájnyelvi), szuperveszte (régies), csurak (tájnyelvi), csurapé (tájnyelvi), mikádó (szaknyelvi)

halmaz

főnév
  • rakás, csomó, halom, tömeg, gomolyag, tömkeleg, stósz (bizalmas), marék, kupac, köteg, nyaláb, csokor
  • sokaság, összesség, halmazat (szaknyelvi), konglomerátum (választékos)
  • (jelzőként): halomnyi, sok