elfogyaszt szinonimái

ige
  • megeszik, elkölt (választékos), belakmároz, bekebelez (bizalmas), behabzsol, beburkol (szleng), bepakol (szleng), befal, betöröl (szleng), bezabál (ételt) (durva)
  • megiszik, bevedel, bedönt
  • felél, felemészt, felhasznál, elhasznál

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

sertésborda

főnév
  • sertéskaraj, disznókaraj, kamonádli (idegen)

ugyanígy

határozószó
  • pontosan így, pont így, éppen így, éppígy, egyformán
  • hasonlóképpen, hasonlóképp, hasonlóan, hasonló voltaképpen (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elfogyaszt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ekevas

főnév
  • laposvas, szántóvas (régies), csoroszlya (tájnyelvi)

csoport

főnév
  • csoportosulás, csapat, munkaközösség, tömörülés, team (idegen), társaság, kompánia, grupp (bizalmas), trupp (régies), brancs (bizalmas), bagázs, banda, sereg, raj, sokaság, falka (pejoratív), galeri, klán, klikk
  • együttes, kör
  • turnus

cserél

ige
  • csereberél, cserébe ad, ad-vesz, cserekereskedik (bizalmas), kereskedik, csencsel (szleng), feketézik (szleng), csakliz (régies), seftel (régies)
  • vált, változtat, módosít(valami, valaki mellett)

bontatlan

melléknév
  • lezárt, érintetlen, sértetlen, eredeti, originál (idegen), hiánytalan, csomagolt

elektrotechnikus

főnév
  • elektroműszerész

elpazarol

ige
  • eltékozol, elprédál, elherdál, elkölt, elszór, szétszór, elveszteget, eldőzsöl, elfecsérel, ellumpol, megzenésít (tréfás), elkótyavetyél, eltivornyáz, elpocsékol, elver, elpotyáz (bizalmas), elpenget (szleng), elmuzsikál (szleng), eltapsol (szleng), elkecsékel (tájnyelvi), elfityol (tájnyelvi), elpacsél (tájnyelvi), elemészt (tájnyelvi) Sz: ebek harmincadjára ad; eblébe vet; farkára hág (valaminek); farkaskaszára jut (valami); kidobja a pénzt az ablakon; kimegy a vagyona a hátán; puffra ver; seggére ver (durva); végére jár (valaminek)

mártír

főnév
  • vértanú, hitvalló, hitbajnok (régies)
  • áldozat

begyújt

ige
  • befűt, tüzet rak, bedurrant (tréfás), betüzel (tájnyelvi), felfűt, beböffent (tájnyelvi), bedörrent (tájnyelvi), behevít (tájnyelvi), bekongat (tájnyelvi), bepernyeszt (tájnyelvi)
  • (motort): beindít, elindít, berúg
  • (tájnyelvi): felingerel, felbosszant, kihoz a sodrából (valakit), feltüzel

bármekkora

névmás
  • akármekkora

beleüt

ige
  • belever, belekalapál, belevág, belecsap, belesóz (tájnyelvi), belecsiccsent (tájnyelvi)
  • (villám): belecsap, belevág

elszólás

főnév
  • botlás, nyelvbotlás, baki (bizalmas)

érzéketlen

melléknév
  • érzéstelen, érzéktelen (régies), zsibbadt
  • élettelen, dermedt, holt
  • apatikus, fásult, nemtörődöm, flegma (bizalmas), flegmatikus, közönyös, közömbös, rideg, taplólelkű
  • kifejezéstelen, semmitmondó, indifferens (idegen)
  • részvétlen, szívtelen, keményszívű, kérlelhetetlen, kőszívű, embertelen, szeretetlen, szenvtelen, cinikus, lelketlen, antihumánus, kíméletlen, könyörtelen, fagyos, hideg, hűvös, frigid, halvérű, fatökű (durva), egykedvű, letargikus, sztoikus, rezignált, blazírt, bénult, tompult, indolens (idegen) Sz: aludttej folyik az ereiben; érc a szíve, kőszikla a nyaka; hideg, mint a föld; jég van a hóna alatt; kő van a szíve helyén; nincs szíve; olyan hideg, mint a jégcsap; olyan hideg, mint a pápista pap; száraz, mint a tapló

gramofon

főnév
  • lemezjátszó, hanglemezjátszó

fenekedik

ige
  • rosszat forral, bosszút forral, tör, acsarog, acsarkodik, áskálódik, agyarog (tájnyelvi), agyarkodik (tájnyelvi), dühöng, dühösködik, ellenségeskedik, gyűlölködik, feni a fogát, fenyegetőzik

elfut

ige
  • elszalad, elrohan, eliramodik, elinal, elrobog, elnyargal, elvágtat, futásnak ered, elsiet, kereket old, eltakarodik, meglóg (bizalmas), meglép (bizalmas), elszökik, megfutamodik, meghátrál, elmenekül, eliszkol, elkotródik, elpörköl (szleng), elpályázik (szleng), elfüstöl (szleng), elpucol (szleng), elszelel (bizalmas), lelécel (szleng), olajra lép (szleng) Sz: szedi a sátorfáját; elhúzza a csíkot (szleng); elhúzza a belét (szleng); sietősre veszi a figurát (szleng); felköti a nyúlcipőt; szedi a rőfjét; túl van árkon-bokron; eliszkol, mintha puskából lőtték volna ki; nyakába kapja a lábát; szélről köti a derest
  • (idő): elmúlik, eliramlik, eltelik, elszáll, elröpül
  • (tájnyelvi): kifut, kifolyik, elforr

ehetetlen

melléknév
  • ízetlen, romlott, élvezhetetlen, fogyaszthatatlan, utálatos, undorító, moslék

elnőiesedik

ige
  • effeminálódik (pejoratív)

feltehető, föltehető

melléknév
  • feltételezhető, vélhető, elképzelhető, sejthető, gyanítható, előrelátható, megjósolható, prezumptív (választékos), várható, valószínű, lehetséges, hihető

elismer

ige
  • elfogad, belát, vállal, tudomásul vesz, akceptál (választékos), tiszteletben tart, respektál, koncedál (szaknyelvi), igazol, tanúsít, hitelesít, aláír, jóváhagy, engedélyez, nyugtáz
  • beismer, bevall
  • honosít, szentesít, ratifikál (szaknyelvi), legitimál (szaknyelvi)
  • méltányol, értékel, becsül, megbecsül, nagyra tart, fejet hajt (valaki előtt), dicsér, jutalmaz, díjaz

csukamájolaj

főnév
  • halolaj

előlép

ige
  • kilép, előjön, jelentkezik, előrerukkol (régies)
  • (valamivel): előhozakodik, kirukkol (bizalmas), előáll
  • feljebb jut, előremegy, előrejut, előretör, avanzsál (idegen), felemelkedik, feltör (bizalmas), előrukkol (régies)

felvisz, fölvisz

ige
  • felhord, felcipel, felcűgöl (tájnyelvi), felvonszol, (járművel) felszállít
  • felvezet, felkísér
  • (út, lépcső): felvezet, felmegy
  • (árat): felemel, felver
  • (régies): fellebbez
  • ráken, rávisz