elpazarol szinonimái
ige
- eltékozol, elprédál, elherdál, elkölt, elszór, szétszór, elveszteget, eldőzsöl, elfecsérel, ellumpol, megzenésít (tréfás), elkótyavetyél, eltivornyáz, elpocsékol, elver, elpotyáz (bizalmas), elpenget (szleng), elmuzsikál (szleng), eltapsol (szleng), elkecsékel (tájnyelvi), elfityol (tájnyelvi), elpacsél (tájnyelvi), elemészt (tájnyelvi) Sz: ebek harmincadjára ad; eblébe vet; farkára hág (valaminek); farkaskaszára jut (valami); kidobja a pénzt az ablakon; kimegy a vagyona a hátán; puffra ver; seggére ver (durva); végére jár (valaminek)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
értékes
melléknév
- sokat érő, nagy értékű, patinás, becses, nagybecsű, drága, drágalátos (régies), felbecsülhetetlen, megfizethetetlen, fejedelmi (ajándék), preciózus (régies), fényűző
- tartalmas, kiváló, kitűnő, nagyszerű, színvonalas, nívós (bizalmas), rangos, komoly, fajsúlyos, örökbecsű (választékos)(tájnyelvi)
- (régies): vagyonos, birtokos, jószágos
tájékoztat
ige
- útbaigazít, felvilágosít, informál, tudósít, eligazít, orientál, kiokosít, ismertet, beszámol, felhomályosít (szleng)
dönget
ige
- dörömböl, dobol, zörget, kongat, üt, ver, páhol, döngöl (tájnyelvi), hupogat (tájnyelvi), supál (tájnyelvi)
- (szleng): autózik, hajt, száguld, pörköl (szleng), söpör (szleng), tűz (szleng), tép (szleng), repeszt (szleng)
dicshimnusz
főnév
- dicséret, dicsőítés, magasztalás, áradozás, hozsanna, elógium (idegen), panegirisz (szaknyelvi), ditirambus (szaknyelvi)
előítélet-mentes
melléknév
- elfogulatlan, tárgyilagos, toleráns, pártatlan, megértő, türelmes, elnéző, liberális, szabadelvű
megkavar
ige
- megkever, megforgat, keverget, megmozgat, kavar, kutyul (bizalmas)
- összezavar, összekever, megzavar, megbolygat, kizökkent, összegubancol (bizalmas), összezagyvál (bizalmas), összegabalyint (bizalmas), meghülyít (bizalmas), megkalótyol (tájnyelvi), megkeringet (tájnyelvi), megkütyül (tájnyelvi)
bocsátkozik
ige
- ereszkedik
- (tevékenységbe): belefog, belekezd, hozzálát, kezdeményez, nekifog, nekilát, elegyedik
felajz
ige
- megfeszít, felhúz
- felhangol (hangszert)
- felfokoz, felcsigáz, felkorbácsol, felizgat, felingerel, feltüzel, felvillanyoz, felgyújt, felsrófol (bizalmas), stimulál
haladéktalanul
határozószó
- azonnal, rögtön, mindjárt, máris, nyomban, azon nyomban, menten, tüstént, íziben (tájnyelvi), rögvest, prompt (bizalmas), ahajt (tájnyelvi), üstöllést (tájnyelvi), legott (régies), egyből, azonmód, azon melegében, késedelem nélkül, vonakodás nélkül, most
fösvény
melléknév
- fukar, zsugori, szűkmarkú, szűkkezű (régies), szorosmarkú (régies), szűkkeblű, kuporgató, anyagias, garasos, krajcároskodó, garasoskodó, snassz, zsebrák (régies), kupori (tájnyelvi), smucig (bizalmas), sóher (bizalmas), skót (bizalmas), szőrösszívű (bizalmas), faszari (tájnyelvi), faszarágó (szleng), citromfingó (tájnyelvi), csikar (tájnyelvi), égettbélű (tájnyelvi), falkörmöző (tájnyelvi), koporcsi (tájnyelvi), szarevő (durva), szarrágó (durva) Sz: a száraz kortyot is számba veszi; a falatot is sajnálja magától; a tiszta vizet is megszűri; a penészes bort is drágállja; alig ad egy zápfogra valót; azt mondja, nem adja, inkább a sárba tapodja; csak azért halt meg délelőtt, hogy az ebédet ne fizesse; disznószíjjal kötötte az erszényét; ebszíjjal van megkötve az erszénye; élére rakja a pénzt; félpofára etet; fogához veri a garast; földet eszik, mint a béka; fösvény, mint a péntek; gyertyát sem gyújt, fél, hogy elfogy; ha nyálával jóllakhatnék, sohasem köpné ki; ha a szelet lenyelhetnék, azzal tartaná a cselédet; hatszor is megolvassa a pénzt; igen szoros markú; konc nélkül adja a levet; kupáját sem öblíti meg, fél, hogy vize elfogy; kutyahájjal kenték meg az alfelét; kutyaszíjjal van bekötve az erszénye; kutyazsírral kenték meg az oldalbordáját; kutyazsírral van megkenve az erszénye; lapát hátával méri a borsót; lidérc ül a pénzén; magától is sajnálja; mázos a bögréje; megenné a maga szarát is; megenné kétszer, amit egyszer lehet; megfeji az ágast is; megolvassa, hány falatot nyel a cseléd; nadrágjára sem zsinórt, sem bélést nem tetet; olyan szűken ereszti, mint a kotyogó; örömest odaajándékozná mindenét, ha el nem vennék; összehúzta a markát a köszvény; részt venne ingyen az árvák vacsoráján; senkit sem maraszt ebédre; sós babot eszik, vizet iszik rá; szánja koporsóra a deszkát; száraz kéztől szakadt ajándék; tartanék én lovat, ha zabot szarnék meg szart ennék; úgy adja ki a pénzt, mintha a fogát húznák; ül a pénzén; a ganéjt is megenné, ha büdös nem volna; a tengelyt sem kenetné meg, ha el nem kopna; lattal mér (valamit); nem iccével, hanem gyűszűvel méri a bort; nem üti ki a vak ló szemét; somfánál főz; ül a pénzesládán, mint a kotlós
emelvény
főnév
- dobogó, pódium, esztrád, szószék, ambó, pulpitus (régies), piedesztál (idegen), katedra, rostrum (régies), tribün, lelátó
formátlan
melléknév
- alaktalan, otromba, esetlen, idomtalan, csúnya, éktelen, torz, eltorzult, ormótlan, amorf (szaknyelvi), deformált, bambuca (tájnyelvi), batu (tájnyelvi), csajtabajta (tájnyelvi), lepsi (tájnyelvi), debezsi (tájnyelvi)
elszigetel
ige
- elkülönít, eltorlaszol, elrekeszt, izolál, elzár, elválaszt, szeparál, elbarikádoz, elhatárol, kiközösít, bojkottál, lokalizál (szaknyelvi), korlátoz, megszorít, körülhatárol, különválaszt, leválaszt, lekapcsol, befagyaszt
dulakodás
főnév
- birkózás, birok, verekedés, csetepaté, harc, összetűzés, viaskodás, viadal, küzdelem, tülekedés (régies), tusa, hirig (szleng), gyúródás (tájnyelvi), pankráció (bizalmas)
fölé
névutó, határozószó
- rá, föléje, tetejére, tetejébe, hegyibe (tájnyelvi), fölibe (tájnyelvi)
- elé, elébe, fölébe