mártír szinonimái

főnév
  • vértanú, hitvalló, hitbajnok (régies)
  • áldozat

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

belbecs

főnév
  • (régies): belérték (régies)(választékos)

veszekedett

melléknév
  • haszontalan, semmirekellő, semmirevaló, hitvány, alávaló
  • (tájnyelvi): dühös, vad, veszett
  • fáradságos, nehéz, vesződséges
  • (tájnyelvi): hibás, romlott
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a mártír szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

lóverseny

főnév
  • ügető, ügetőverseny, futtatás, lovi (szleng), rangadó (régies), derbi, turf (szaknyelvi), galopp (idegen)

kulissza

főnév
  • díszlet, színfal, szárnyfal (régies)

közép

főnév
  • középpont, gócpont, centrum
  • átlagérték, középérték

kiszaglász

ige
  • (bizalmas): megtud
  • kifürkész, kikutat, kiszagol (bizalmas), kikémlel, kiszimatol

makrancos

melléknév
  • akaratos, csökönyös, nyakas, nyakaskodó, önfejű, dacos, durcás (bizalmas), makacs, engedetlen, ellenálló, rakoncátlan, szilaj, féktelen, fékezhetetlen, zabolátlan, bojtorjános (tájnyelvi), szófogadatlan, durboncás (régies)

megkavar

ige
  • megkever, megforgat, keverget, megmozgat, kavar, kutyul (bizalmas)
  • összezavar, összekever, megzavar, megbolygat, kizökkent, összegubancol (bizalmas), összezagyvál (bizalmas), összegabalyint (bizalmas), meghülyít (bizalmas), megkalótyol (tájnyelvi), megkeringet (tájnyelvi), megkütyül (tájnyelvi)

végrendelkezik

ige
  • testál (régies), végrendeletet ír, végrendeletet készít, meghagy, hagyatkozik (tájnyelvi)

képmutató

melléknév
  • alakos, alakoskodó, színlelő, színlelt, színeskedő (régies), színmutató (régies), tettető, megjátszott, komédiás, komédiázó, szemforgató, szenteskedő, kegyeskedő, álszent, álszenteskedő, álbuzgó, ájtatos, alázatoskodó, kenetteljes, sunyi, kétszínű, kétkulacsos, köpönyegforgató, hipokrita, farizeus, álnok, hazug Sz: bort iszik, vizet prédikál; más a képe, más a lépe; szentfazék, csak a füle kormos

kavics

főnév
  • sóder, kő, kövecs (választékos), murva, kőtörmelék, kőzúzalék, zúzottkő, zúzalék (szaknyelvi), morzsalék, kőszar (tájnyelvi)

grafikon

főnév
  • görbe, diagram (szaknyelvi)

kevélység

főnév
  • büszkeség, gőgösség, dölyfösség, felfuvalkodás, rátartiság, hetykeség, gőg, elbízottság, önhittség, önteltség, pöffeszkedés, fennhéjázás, kackiásság, dölyf

megnémul

ige
  • elhallgat, megkukul (bizalmas), egy kukkot sem szól, eláll a szava, meg se mukkan(valaminek)

mentő II.

főnév
  • életmentő, segítő, jótevő
  • mentős (bizalmas)
  • mentőautó, betegszállító autó

bohém II.

melléknév
  • könnyelmű, gondtalan, kedélyes

összhang

főnév
  • összhangzat, akkord, harmónia
  • összecsengés, egybecsengés, összhangzás, egybehangzás
  • konszenzus, egyetértés, egyezség (régies), konkordancia (régies), összehangoltság, békesség

nutritív

melléknév
  • tápláló

másfelől

határozószó
  • máshonnan, egyebünnét (tájnyelvi)
  • másrészt, másrészről, más tekintetben, ezzel szemben, amellett, különben, máskülönben, egyébként, azonkívül, ráadásul

lógat

ige
  • akaszt, aggat, függeszt, biggyeszt, csemmeszt (tájnyelvi)
  • felakaszt, felköt
  • (szleng): füllent, nagyot mond, lódít, hazudik, hazudozik, gurít (bizalmas), linkel (szleng), anzágol (bizalmas), hantáz (bizalmas)

megfeneklik

ige
  • (hajó): megsüllyed, megakad, zátonyra fut, megreked, fennakad, leszáll, elmerül
  • elakad, holtpontra jut, csődöt mond, meghiúsul, összeomlik, megbukik

nevezetes

melléknév
  • ismert, közismert, híres, hírneves, neves, népszerű, illusztris, előkelő, tekintélyes, nagynevű, menő (szleng)
  • emlékezetes, emlékezetre méltó, figyelemre méltó, jelentős, kiemelkedő, fényes, kiváló, káprázatos, dicső, jeles, világraszóló, történelmi, sorsdöntő
  • érdekes, fontos

megacéloz

ige
  • megedz, megkeményít, megerősít, megnádol (régies), szilárdít

külön II.

határozószó
  • szétválasztva, más-más helyen, más-más helyre, ketté, elkülönítve, külön-külön, egyenként, megkülönböztetve, megkülönböztetett módon
  • egymagában, magában, egyedül
  • kiemelve, hangsúlyozottan, nyomatékosan
  • csupán, csak

meghatalmazás

főnév
  • megbízás, engedély, felhatalmazás, feljogosítás, jogosultság, illetékesség, hozzájárulás, jóváhagyás, megerősítés, kijelölés, megbízatás, jogosítvány, akkreditálás (szaknyelvi), prokúra (idegen), meghatalmazvány (régies), kinevezés

növendék

főnév
  • tanuló, nebuló (bizalmas), tanítvány, diák, hallgató, discipulus (régies)
  • inas, tanonc
  • csemete, sarj, surján (tájnyelvi)
  • (jelzőként): fiatal, serdülő