észbontó szinonimái

melléknév
  • észvesztő, észveszejtő, lélegzetelállító
  • hihetetlen, felháborító, hallatlan

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

bugyelláris

főnév
  • (régies): erszény, pénztárca, buksza (bizalmas)

megtelefonál

ige
  • megtelefonoz (régies), odacsenget, megüzen
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a észbontó szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

enyészet

főnév
  • elmúlás, pusztulás, romlás, feloszlás, felbomlás, rothadás, kihalás, halál, vég, megsemmisülés

elévül

ige
  • hatályát veszti, (határidő) lejár
  • (régies): kiöregszik, elidősül

elbámul

ige
  • elképed, elámul, bandzsalog (tájnyelvi), álmélkodik, ámul-bámul, elcsodálkozik, meglepődik
  • bámészkodik, bambul, nézelődik

dekrétum

főnév
  • kormányrendelet, határozat, rendelet, végzés, rendelés (tájnyelvi), dekréta (tájnyelvi), parancsolat (régies)
  • (régies): okirat, oklevél, kinevezés

érsek

főnév
  • főpüspök, archiepiscopus (idegen)
  • hercegprímás (régies), prímás, érsekprímás (régies)

feldönt, földönt

ige
  • eldönt, felborít, fellök, felfordít, felbillent, feltaszít, lábáról leüt, felöklel, eldűt (tájnyelvi)
  • (durva): lefektet, teherbe ejt, felcsinál (durva), feldűt (tájnyelvi)
  • meghiúsít, összezavar, összekuszál

mérkőzik

ige
  • viaskodik, csatázik, megütközik, összecsap, verekedik, játszik, harcol, megvív
  • küzd, versenyez
  • vetélkedik, rivalizál (idegen), tusakodik

büszke

melléknév
  • önérzetes, magabiztos, öntudatos, magabízó (választékos)
  • (valakire, valamire): nagyra van (valamivel), dagad a büszkeségtől
  • kevély, gőgös, dölyfös, rátarti, rátartós (tájnyelvi), hetyke, kivagyi, fennhéjázó, felfuvalkodott, pökhendi, karót nyelt, nyársat nyelt, arrogáns, hencegő, felvágós, elbizakodott, pöffeszkedő, nagymellű, hivalkodó, kérkedő, beképzelt, önelégült, önhitt, öntelt, fölényes, leereszkedő, nagyképű, páváskodó, elbízott, begyes (tájnyelvi), kitarti (tájnyelvi), gangos (tájnyelvi) Sz: a bíró kocsisa sem kevélyebb nála; feltartja az orrát, mint a zámolyi borjú; fenn hordja a fejét; fenn van a lován, létrát kell tenni melléje, hogy leszállhasson; kevély, mint a kanpáva; kevély, mint a pulykakakas; nagy mellel van; neki a bíró is csak fitty; nem hajlik a dereka; rátartja magát, mint a mécs; úgy feszít, mint két malac egy zsákban
  • (régies): délceg, nyalka, kényes (tájnyelvi)
  • emelkedett, magasztos, méltóságteljes, fenséges, fejedelmi, uralkodói, fennkölt
  • nagyratörő, nagyralátó

búbánat

főnév
  • (választékos): bú (választékos), bánat, bánkódás, búslakodás, szomorúság, lesújtottság, szívfájdalom, búskomorság, mélabú, keserűség, keserv, kesergés, elkeseredés, rosszkedv, levertség

cukkol

ige
  • (bizalmas): izgat, ingerel, mérgesít, idegesít, dühít, dühösít, bosszant, bőszít, frocliz (bizalmas), zabosít (bizalmas), felhúz (bizalmas), begurít (szleng), bepörget (bizalmas), begerjeszt (szleng), bepöccent (szleng), bezsongat (szleng), bepipásít (szleng), cikiz (szleng), cincál (tájnyelvi), heccel, élcelődik, hergel, gúnyol, évődik

felhasít, fölhasít

ige
  • felvág, fölmetsz, feltép, fölrepeszt, felszakít, felsért, megvág, felaprít, felszabdal, felhasogat, felrepít (tájnyelvi), szívol (tájnyelvi), szivatol (tájnyelvi)

fesztáv

főnév
  • fesztávolság, támaszköz (szaknyelvi)

hígít

ige
  • felereszt, vizez
  • old
  • (bort): hamisít, felvizez
  • (pénzt): értéktelenít, lenyom, ront
  • sekélyesít, felszínessé tesz, kevesbít, gyengít, tompít

gyengeelméjű

melléknév, főnév
  • bolond, hibbant, agyalágyult, félkegyelmű, elmegyenge, beszámíthatatlan, féleszű, félcédulás, félnótás, fogyatékos, tökéletlen, ütődött (bizalmas), hígeszű (durva), hígvelejű, idióta, hülye, őrült, együgyű
  • kretén (szaknyelvi), debilis (szaknyelvi), imbecillis (szaknyelvi)

eszközöl

ige
  • szerét ejti, kivitelez, megtesz, megejt, végrehajt, véghezvisz, megvalósít, végbevisz, elvégez, foganatosít, perfektuál (idegen), effektuál (idegen), közreműködik, közbenjár (valakiért), létrehoz

emléktárgy

főnév
  • emlék, szuvenír, ereklye, relikvia
  • trófea

fecskendez

ige
  • kilövell, kinyom, spriccel, fröcsköl, permetez, ficskandoz (tájnyelvi), priccöl (tájnyelvi), pirincöl (tájnyelvi), csisszent (tájnyelvi)
  • öntöz (régies), meghint (régies)

gügyög

ige
  • gagyog, gőgicsél, dödög (tájnyelvi), gügyörög, gügyörészik, nyámmog, hebeg, rebeg, duruzsol, turbékol, mond

exkluzív

melléknév
  • első osztályú, úri, arisztokratikus, elit, előkelő, elegáns, luxus, választékos
  • válogatott, zárt, zártkörű, szűk körű
  • kizárólagos, egyedüli, diszkrecionális (szaknyelvi), szuverén

elhangzik

ige
  • elhallatszik, elhallik (régies)
  • (régies): elhalkul, elcsendesül, elül, lecsillapodik

feketézik

ige
  • feketekávézik, kávézik
  • üzérkedik, nyerészkedik, seftel (bizalmas), csencsel (szleng), kufárkodik (régies), kupeckedik (pejoratív)
  • fusizik
  • (tájnyelvi): feketéllik, sötétlik

gyász

főnév
  • gyászolás, gyászolkodás (tájnyelvi)
  • szomorúság, bánat, fájdalom, lesújtottság, keserűség, keserv, siratás, jajszó
  • gyászruha, gyászöltözet
  • gyászszalag
  • gyászidő, gyászév