exkluzív szinonimái

melléknév
  • első osztályú, úri, arisztokratikus, elit, előkelő, elegáns, luxus, választékos
  • válogatott, zárt, zártkörű, szűk körű
  • kizárólagos, egyedüli, diszkrecionális (szaknyelvi), szuverén

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

mell

főnév
  • mellkas
  • mellüreg
  • emlő, kebel (választékos), cici (bizalmas), begy, bögy, csecs, csöcs (durva), didi (bizalmas), duda (szleng), tejcsárda (szleng), tejcsarnok (szleng), lökhárító (szleng), tőgy (durva)
  • mellehúsa
  • (ing, ruha melle): eleje

informál

ige
  • tájékoztat, felvilágosít, értesít, tudósít, közöl, kihirdet, elmond, tudtul ad, tudat, közzétesz, nyilvánosságra hoz, útbaigazít
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a exkluzív szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

eretnek

melléknév
  • szakadár, hitehagyó, elhajló, heretikus (idegen), heterodox (idegen), schizmatikus (idegen)

elhitet

ige
  • bebeszél (bizalmas), bemesél, szuggerál, bedumál (szleng), megetet (szleng), bead (valakinek valamit) (szleng)

élelmiszer

főnév
  • ennivaló, élelem, eleség, eledel, táplálék, élelmicikk (régies), elemózsia, étel, étel-ital, alimentum (régies), abrak (szleng), zaba (szleng)

dicső

melléknév
  • dicsőséges, fenséges, felséges, magasztos, gloriózus (régies), majesztatikus (választékos)

észbontó

melléknév
  • észvesztő, észveszejtő, lélegzetelállító
  • hihetetlen, felháborító, hallatlan

felhang

főnév
  • vékony hang, magas hang, fenhang (régies)
  • (régies): mellékzönge
  • palatális magánhangzó

miféle

névmás
  • milyenfajta, minemű
  • micsoda, milyen, mily

cigarettacsikk

főnév
  • csikk, cigarettavég, cigarettacsutka, királydekk (szleng), rigó (szleng)

búzavirág

főnév
  • kékkonkoly (tájnyelvi), kékvirág (tájnyelvi), imola (régies), dédike (tájnyelvi), égvirág (tájnyelvi), katószeme (tájnyelvi)

csata

főnév
  • harc, összecsapás, összetűzés, összeütközés, ütközet, küzdelem, viaskodás, viadal, tusa, villongás, csetepaté, kötélhúzás, verekedés

felment, fölment

ige
  • mentesít, diszpenzál (idegen), exonerál (idegen), feloldoz, abszolvál (szaknyelvi), szalvál (idegen)
  • megszabadít, felszabadít
  • felmond, elbocsát, felfüggeszt, elmozdít, eltávolít, meneszt, útnak ereszt, levált, hivatalától megfoszt, kirúg (bizalmas), lapátra tesz (szleng)
  • tisztáz, igazol, rehabilitál, ártatlannak nyilvánít, elejti a vádat, felmentő ítéletet hoz

flekk

főnév
  • (szaknyelvi): hasáb, oldalnyi szöveg
  • (bizalmas): folt, takargatnivaló

híven

határozószó
  • kötelességtudóan, hűségesen, állhatatosan, hűen, őszintén, nyíltan, leplezetlenül

győzedelmes, győzelm

melléknév
  • győztes, diadalmas, sikeres, eredményes, nyertes, dicső, dicsőséges

expressz III.

határozószó
  • késedelem nélkül, haladéktalanul, sürgősen, azonnal, gyorsan, sebtében

érdemesít

ige
  • (valamire): méltat, tart

felad, fölad

ige
  • felnyújt, ráad, felsegít
  • postáz, postára ad, bedob, elküld, továbbít, expediál (szaknyelvi), utalványoz, átutal
  • feljelent, elárul, beárul, besúg, bevádol, bemárt, beköp (szleng), denunciál (idegen), bead (régies), elvádol (tájnyelvi), vámliz (szleng), befúj (szleng), feldob (szleng)
  • felhagy (valamivel), lemond (valamiről), megválik, abbahagy, leszokik (valamiről), eláll (valamitől), bedobja a törülközőt (szleng), kiszáll(valamihez)(valami mellett)
  • felszolgál, feltálal, szervíroz

gyerekmese, gyermekm

főnév
  • ámítás, félrebeszélés

fakultás

főnév
  • kar, tagozat
  • (régies): hivatás
  • rátermettség, képesség, tehetség, jogosultság

elkeseredés

főnév
  • szomorúság, fájdalom, bánat, lehangoltság, levertség, rosszkedv, kétségbeesés, reményvesztettség, kedvetlenség, keserűség, csüggedtség, pesszimizmus

felelős II.

főnév
  • illetékes
  • szavatoló, kezes

gyökeredzik, gyökere

ige
  • alapszik, alapul
  • ered, származik