felhasít, fölhasít szinonimái

ige
  • felvág, fölmetsz, feltép, fölrepeszt, felszakít, felsért, megvág, felaprít, felszabdal, felhasogat, felrepít (tájnyelvi), szívol (tájnyelvi), szivatol (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

komplikál

ige
  • bonyolít, nehezít, összekuszál, összezavar, összegabalyít, összegubancol (bizalmas)

éjszakai

melléknév
  • éjjeli, éji (választékos)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felhasít, fölhasít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fegyelem

főnév
  • fegyelmezettség, diszciplína (idegen), önfegyelem, önuralom, szigorúság, szigor, mérséklet, rend, keménység, drill (idegen), móres (régies), virga (régies), zabla (választékos), gyeplő (választékos), korda (választékos), fenyíték (régies), fegyelet (tájnyelvi)

elszalad

ige
  • elfut, elrohan, elrobog, megszalad, elszökik, elillan, elinal, eliramlik, eliramodik, elkotródik, elnyargal, ellohol, elmenekül, eltűnik, kereket old, nyaka közé szedi a lábát, ellép, megfut, megfutamodik, futásban keres menedéket, elpárolog (bizalmas), meglép (bizalmas), kilő (bizalmas), meglóg (bizalmas), elugrik (bizalmas), megugrik (bizalmas), eliszkol, elinócol (tájnyelvi), elkotringol (tájnyelvi), elpitlikel (tájnyelvi), elpustol (tájnyelvi), ellencel (tájnyelvi), elpusztol (tájnyelvi), dobbant (szleng), lelécel (szleng), megpattan (szleng), elspurizik (szleng) Sz: a lábára bízza életét, nem a karjára; a sarkával fenyeget (valakit); eloldja a kereket; eloldja a cigánykereket; fel sem fűzhette a bocskorát; felköti a nyulak bocskorát; felszíjazza a bocskorát; hátat ad; illára veszi a dolgot; jól felszedi a kapcát; nyúllá válik; száz vitézt is hajt maga után; viszi a büdöset
  • (idő): elfut, elsuhan, elmúlik, eltelik, elröppen, elszáll

élőkép

főnév
  • csoportkép, tabló, állókép

egykorú

melléknév
  • egyidős, korabeli, kortárs, azonos korú, egybeli (tájnyelvi), egykorási (tájnyelvi), egyívású
  • egyidejű, jelenkori, szimultán, szinkrón (idegen), párhuzamos

felé

névutó
  • iránt, irányában, számára
  • táján, tájékán, környékén
  • tájt, tájban, körül

fiatal II.

főnév
  • ifjú, ifjonc, siheder, suhanc
  • bakfis

nagyképűsködik

ige
  • nagyzol, feltűnősködik, fölényeskedik, felvág, megjátssza magát, pózol, felfújja magát, fontoskodik, tetszeleg Sz: adja a bankot

csontritkulás

főnév
  • osteoporosis (szaknyelvi), mészhiány, kalciumhiány

csevegés

főnév
  • csevej, társalgás, beszélgetés, fecsegés, locsogás, terefere, eszmecsere, pletykálkodás, diskurálás, elmefuttatás, pusmogás, szájjártatás, letyepetye (bizalmas), latyapaty (tájnyelvi), csacsogás, gágogás, gagyogás, konverzáció (régies), purparlé (régies), traccs (bizalmas), triccs-traccs (bizalmas), dumaparti (szleng), plausch (idegen), kaszinózás, csicserkélés (tájnyelvi), csiripolás (tájnyelvi), csáfor (tájnyelvi), csevet (tájnyelvi)

alkalmazkodás

főnév
  • igazodás, illeszkedés, simulás, akkomodáció (szaknyelvi), konformizmus (szaknyelvi), mimikri (szaknyelvi), helyezkedés, opportunizmus, megalkuvás (pejoratív)

dél

főnév
  • délidő, ebédidő

fogadkozik

ige
  • esküdözik, ígérget, ígér, szavát adja, fogadalmat tesz, erősködik, erősítget, bizonygat, fogankodik (tájnyelvi), fogazkodik (tájnyelvi) Sz: köpi a markát

gáncsol

ige
  • gáncsot vet, akadályoz, gátol, csánkál (tájnyelvi), kaszibál (tájnyelvi), beakaszt (szleng)
  • gáncsoskodik, akadékoskodik
  • kifogásol, helytelenít, inkriminál (idegen), hibáztat, rosszall, megró (választékos)

illatozik

ige
  • illatot áraszt, illata van, kellemes szagot terjeszt
  • (pejoratív): büdösít, bűzlik, büdös szagot áraszt

has

főnév
  • altest, gyomor, belek, abdomen (szaknyelvi), venter (szaknyelvi), gaster (szaknyelvi), hara (szaknyelvi), pocak, poci (bizalmas), pucor (tájnyelvi), bendő (bizalmas), potroh (bizalmas), horpasz (bizalmas), hasi (bizalmas), dobasz (tájnyelvi), gömböc (tájnyelvi), degesz (tájnyelvi), brügő (tájnyelvi), gyakhesz (tájnyelvi)
  • (birtokszóként): belseje, belső része
  • ürege

félhold

főnév
  • holdsarló, fogyó hold
  • török birodalom, oszmán birodalom, muzulmán birodalom, török hatalom

fattyú

főnév
  • törvénytelen gyerek, szerelemgyerek, kakukktojás, kakukkfióka, basztard (idegen), orozva kelt (régies), zabigyerek, korcs (durva), ebfaj (durva), bitang, kölyök (régies), vörönty (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): fiúgyermek, gyermek
  • siheder, suhanc, legény
  • (jelzőként): hamis, megveszett (kutya)

felülkerekedik, fölü

ige
  • legyűr, legyőz, lebír, győzedelmeskedik, diadalmaskodik, győzelmet arat, diadalt arat, diadalt ül, leküzd, erőt vesz (valamin), felülhéjal (tájnyelvi)

hanyag

melléknév
  • gondatlan, lelkiismeretlen, megfontolatlan, felületes, hányaveti, slendrián, nemtörődöm, trehány, pontatlan, felszínes, figyelmetlen, hebehurgya, pongyola, összecsapott, kontár, összetákolt, hagyati (tájnyelvi)
  • kócos, rendetlen, fésületlen, slampos, lompos, pacuha (tájnyelvi), lacsuha (tájnyelvi), tojhos (tájnyelvi), tipitupi (tájnyelvi)
  • könnyed, kurta, laza, lezser, futó, odavetett, nyegle, könnyelmű

felment, fölment

ige
  • mentesít, diszpenzál (idegen), exonerál (idegen), feloldoz, abszolvál (szaknyelvi), szalvál (idegen)
  • megszabadít, felszabadít
  • felmond, elbocsát, felfüggeszt, elmozdít, eltávolít, meneszt, útnak ereszt, levált, hivatalától megfoszt, kirúg (bizalmas), lapátra tesz (szleng)
  • tisztáz, igazol, rehabilitál, ártatlannak nyilvánít, elejti a vádat, felmentő ítéletet hoz

eltévelyedik

ige
  • megtéved, rossz útra tér, hibázik, vétkezik, megbotlik Sz: letér az országútról

fényképezés

főnév
  • fényképészet, fotózás, fotográfia (régies), fényírászat (régies)

harmonika

főnév
  • hangora (régies), akkordeon (szaknyelvi), lippogó (tájnyelvi)
  • tangóharmonika, herfli (bizalmas)
  • szájharmonika