junói jelentése

  • magas és telt, szépséget és büszkeséget sugárzó (női termet)
  • a római Iuno istennőről, Jupiter hitveséről, akit ókori szobrok ilyen alakban ábrázoltak

További hasznos idegen szavak

coeno-

pícaro

kiejtése: pikaró
  • csavargó, kalandor
  • spanyol, ‘ua.’, eredetileg ‘ravasz, agyafúrt’ ← picar ‘csipked, szúr, bosszant’ ← népi latin *piccare ‘szúr’ ← germán (pl. óangol pic ‘csákány’
A junói és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

duopólium

  • közgazdaságtan két monopólium összefogása egy cikk vagy termék piacának megszerzésére
  • magyar, ‘ua.’: latin duo ‘kettő’ | lásd még: (mono)pólium

indemnizál

  • kártalanít
  • német indemnisierenfrancia indemniser ‘ua.’ ← latin indemnis ‘kártalan, kárt nem szenvedett’, lásd még: indemnitás

katalepszia

  • orvosi dermedtség, élettelenség
  • orvosi mozdulatlan állapotot előidéző roham, görcs
  • tudományos latin catalepsia ‘ua.’ ← görög katalépszisz ‘megragadottság’ ← katalambanó ‘megragad’: kata- ‘le’ | lambanó ‘fog’

ipszilonista

  • nyelvtan a kiejtés elvét képviselő, tehát a mongya, láttya írásmódot ajánló irányzat a 18. század végén és a 19. század elején zajlott "helyesírási háborúban" (szemben a jottisták javasolta mondja, látja formákkal)
  • lásd még: ipszilon, -ista

diopszid

  • ásványtan üvegfényű, áttetsző kalcium-magnéziumszilikát kristály a piroxének csoportjából
  • angol diopside ‘ua.’: görög diopszisz ‘keresztülnézés’: dia- ‘át’ | opszisz ‘szem, nézés’ | -id (vegyületre utaló toldalék)

lexéma

  • nyelvtan a nyelvi jelentést hordozó alapegység (szótő, szó, szóösszetétel), amelyhez formánsok kapcsolódnak
  • német Lexem ‘ua.’ ← görög lexisz, tkp. leg-szisz ‘beszéd, szó’ ← legó ‘beszél’ (a fonéma mintájára)
  • lásd még: lexika

romantikus

  • főnév a romantika irányzatát követő alkotó
  • melléknév a romantika jegyeit mutató, vele kapcsolatos
  • átvitt értelemben kalandos, rendkívüliségével vonzó, regényes
  • ábrándos, álmodozó, érzelmes
  • magyar, lásd még: romantika (a fizika–fizikus és hasonló szópárok mintájára)

kalcifikáció

  • orvosi elmeszesedés
  • tudományos latin calcificatio ‘ua.’ ← calcificare ‘elmeszesít’: lásd még: kalcium | facere ‘tesz vmivé’

szinkronizál

  • műszaki időben egymáshoz igazít (összetartozó berendezések működését)
  • filművészet idegen nyelven beszélő film szövegét hazai nyelvűvel helyettesíti
  • angol synchronize ‘ua.’, lásd még: szinkrón

galimatiász

  • zagyvaság, értelmetlen, badar beszéd
  • középkori latin gallimathias ‘ua.’, tkp. ‘kakastudomány’: latin gallus ‘kakas, (doktori értekezés vitáján) opponens’ | görög matheia ‘tudás’

karavella

  • hajózás kerekded oldalú, három-négy árbocos középkori hajó
  • német Karavellefrancia caravelleportugál caravela ‘ua.’ ← késő latin carabus ‘könnyű hajó’ ← görög karabosz ‘tengeri rák’

biogenetika

  • biológia az egyedfejlődés és a törzsfejlődés rokon mozzanatait kutató tudományág
  • lásd még: bio-, genetika

okkupál

  • katonai megszáll, elfoglal (idegen területet)
  • latin occupare, occupatum, tkp. ob-cupare ‘megszáll, elfoglal’: ob- ‘mellé’ | capere ‘fog, vesz, ragad’
  • lásd még: kapacitás

karnevál

  • farsang, a nagyböjtöt megelőző mulatságok időszaka
  • jelmezes (farsangi) ünnepély, népünnepély, felvonulás, mulatság
  • német Karnevalolasz carnevale ‘ua.’, eredete vitatott: VAGY ← olasz carnelevaleközépkori latin carnelevarium ‘a hús elvétele, félretétele’: latin caro, carnis ‘hús’ | levare ‘könnyít, csökkent’, VAGY ← latin carne, vale! ‘hús, isten veled!’, VAGY ← latin carrus navalis ‘evezős gálya’, tkp. ‘hajó-szekér’ (februárban ünnepélyek keretében indult újra a hajózási idény Itáliában); a legvalószínűbb az első magyarázat
  • lásd még: karneol

ablativus

kiejtése: ablatívusz
  • nyelvtan a latin névszóragozás ötödik esete, határozói eset
  • nyelvtan az eltávolodást kifejező rag vagy viszonyszó és a névszó együttese más nyelvben
  • latin (casus) ablativus ‘elvivő (eset)’: abferre, ablatum ‘elvisz’: ab- ‘el’ | ferre ‘visz’
  • lásd még: abláció