hemifaciális jelentése

  • orvosi a fél arcot érintő
  • tudományos latin, ‘ua.’: görög hémi ‘fél’ | latin facialis ‘az archoz tartozó’ ← facies ‘arc’

További hasznos idegen szavak

han

  • karavánszeráj, közel-keleti vendégfogadó
  • törökperzsa ‘ua.’
A hemifaciális és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

epika

  • irodalom elbeszélő költészet, elbeszélő irodalom
  • latin epica (poesis)görög epika (poieszisz) ‘eposzi (költészet)’, lásd még: epikus

szpondeusz

lancetta

  • orvosi hegyes, kétélű kis kés mint sebészeti eszköz
  • német Lanzettefrancia kicsinyítő képzős lancette ‘ua.’ ← lance ‘lándzsa’ ← latin lancea ‘(hajítószíjas) dárda’ ← (?) görög lonkhé ‘lándzsa’
  • magyar lándzsa
  • lásd még: lanszíroz

módusz

antiparalel

  • fizika párhuzamos, de ellentétes irányú (mozgások)
  • lásd még: anti-, paralel

artikuláció

  • nyelvtan a beszéd tagolása
  • nyelvtan a beszédhangok ejtése, képzése
  • színház jól érthető, tagolt ejtés
  • zene a zenei hangok világos tagolása, összekötése és elválasztása
  • orvosi, biológia íz, csomó
  • latin articulatio ‘tagolás’, lásd még: artikulál

lektórium

  • építészet korábbi felolvasó emelvényből kialakult szentélyrekesztő fal középkori templomokban
  • középkori latin lectorium ‘ua.’, tkp. ‘felolvasóhely’ ← legere, lectum ‘olvas’
  • lásd még: legenda

anonim

  • név szerint ismeretlen
  • irodalom ismeretlen szerzőjű
  • átvitt értelemben megnevezetlen, megnevezhetetlen
  • német anonymlatin anonymusgörög anonümosz ‘ua.’: a(n)- ‘nem’ | onoma, onüma ‘név’

priznic

  • orvosi állott vizes borogatás láz csillapítására
  • V. Priessnitz osztrák természetgyógyász nevéről

furor poeticus

kiejtése: … poétikusz

fuga

  • téglák, csempék közötti hézag, kötéshézag, illeszték, ereszték
  • német Fuge ‘rés, hézag, illeszték’ ← fügen ‘összeilleszt’