Idegenszótár

explanáció jelentése

  • magyarázat, megvilágítás, kifejtés
  • latin explanatio ‘ua.’, lásd még: explanál

További hasznos idegen szavak

appetitus

kiszmet

  • vallás a kikerülhetetlen és elháríthatatlan végzet a mohamedán hit szerint
  • török kismet ← arab kiszmat ‘ua.’, tkp. ‘osztályrész’
A explanáció és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

kaffer

  • néprajz bantu nyelvű dél-afrikai nomád népcsoport
  • e népcsoporthoz tartozó személy
  • német Kaffer ← angol kaffir ‘ua.’ ← arab káfir ‘hitetlen’
  • lásd még: gyaur

sarzsi

  • katonai, bizalmas tisztes, tiszthelyettes
  • katonai (tiszthelyettesi) rendfokozat, rangfokozat
  • átvitt értelemben tisztség, rang
  • német Charge kiejtése: sarzse ‘rang, tisztség’ ← francia chargé ‘megbízott’ ← charger ‘megbíz’, tkp. ‘megterhel’ ← késő latin carricare ‘szekeret megrak’ ← latin carrus ‘szekér’
  • lásd még: karikatúra

herbatea

  • gyógyfüvekből készült tea
  • latin herba ‘fű, gyomnövény’

bakter

  • vasúti őr
  • + városi éjjeliőr
  • német Wachter ‘ua.’ ← wachten ‘őrködik’ ← wach ‘éber’

aga

  • történelem magas rangú katonatiszt a régi török birodalomban
  • kereskedők, iparosok megszólítási formája
  • török, ‘ua.’, tkp. ‘úr’, eredetileg ‘báty’

szuburbán

  • városszéli, külvárosi
  • angol suburban ‘ua.’ ← suburb ‘külváros’: latin sub- ‘alatt, mellett’ | urbs, urbis ‘város’

szindaktilia

  • orvosi ujjak vagy lábujjak összenövése mint születési rendellenesség
  • tudományos latin syndactylia ‘ua.’: görög szün ‘együtt, össze’ | daktülosz ‘ujj’

richtig

  • bizalmas csak azért is, éppenséggel, no persze
  • német, ‘helyes(en), pontos(an), valóban, éppen’ ← recht ‘helyes’ (indoeurópai rokonok: angol right, latin rectus ‘helyes, egyenes’)

okkazionalizmus

  • filozófia kora újkori vallásbölcseleti felfogás az alkalmi okságról, amely szerint a test és lélek kölcsönhatása körében Isten minden egyedi esetben közvetlenül beavatkozik
  • francia occasionalisme ‘ua.’, lásd még: okkazionális, -izmus

scl-