Novorin jelentése

  • gyógyszerészet orrcsepp
  • tudományos latin novorhin ‘ua.’: novus ‘új’ | görög rhinosz ‘orr’

További hasznos idegen szavak

bückling

  • élelmiszer füstölt hering
  • német Bückling ← középholland bukkink ‘ua.’ ← bok ‘bakkecske’ (erős szagára utalva)

mitra

  • vallás püspöksüveg
  • történelem perzsa és más ókori keleti uralkodók csúcsos fejéke
  • görög, ‘fejszalag, diadém’
A Novorin és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

ex-

  • (összetételek előtagjaként, valamely méltósággal, tisztséggel kapcsolatban) volt, előbbi, korábbi: exkirály, exminiszter
  • késő latin ex- ‘korábbi’ ← latin ex ‘ki, el’

otológus

  • orvosi fülész, fülgyógyász
  • magyar, lásd még: otológia (a biológia–biológus és hasonló szópárok mintájára)

cerebraszténia

  • orvosi elmegyengeség
  • tudományos latin cerebrasthenia ‘ua.’: cerebrum ‘agy’ | görög aszthenosz ‘erőtlen’, lásd még: aszténia

biluxol

  • közlekedés (gépkocsivezető) a reflektor ismételt felvillantásával jelzést ad
  • szleng csábítóan kacsingat, közeledésre biztat
  • lásd még: bilux

halobionta

  • biológia olyan élőlények, amelyek sós talajon vagy nagy sókoncentrációjú vízben élnek
  • tudományos latin, ‘ua.’: lásd még: halo- | többes szám semlegesnemű bionta ‘élőlények’ ← bión, biontosz ‘élő’ ← bioó ‘él’

kandela

  • fizika a fényerősség mértékegysége
  • latin candela ‘gyertya’ ← candere ‘fénylik’
  • lásd még: kandidátus

spicces

  • mámoros, kapatos, becsípett, pityókás
  • lásd még: spicc3

hochdeutsch

kiejtése: hohhdajcs
  • nyelvtan felnémet, a középső és déli német nyelvjárások csoportja, amelyből a német irodalmi nyelv kialakult
  • német, ‘ua.’, tkp. ‘magasnémet’ (mert javarészt a hegyes-dombos délnémet vidékeken alakult ki)

mandibula

  • anatómia állkapocs
  • latin, ‘ua.’ ← mandere ‘rág’

interkosztális

  • anatómia bordaközi
  • tudományos latin intercostalis ‘ua.’: inter- ‘között, közé’ | costa ‘borda, oldal’

defekt

  • üzemzavar, meghibásodás
  • sérülés, kár
  • melléknév hiányos, selejtes, sérült (példány, pl. könyv)
  • német Defekt ‘ua.’, lásd még: defektus

elektromágnes

  • fizika huzaltekercsbe helyezett lágyvas mag, amely az átfolyó áram hatására mágnesként viselkedik
  • német Elektromagnet ‘ua.’, lásd még: elektro-, mágnes

megalocita

  • orvosi a csontvelőben képződő óriási vörösvérsejt, a vészes vérszegénység tünete
  • tudományos latin megalocyta ‘ua.’: lásd még: megalo- | görög kütosz ‘üreg, cella’

baroreceptor

  • biológia a szív és az erek falában található idegvégződés, amely érzékeli a vérnyomás változásait
  • lásd még: baro-, receptor