akcentus jelentése

  • nyelvtan ejtésmód
  • nyelvtan kiejtésbeli sajátság (amely nem tökéletes az adott nyelv normái szerint, s ezzel elárulja az idegen eredetet)
  • nyelvtan, zene hangsúly, nyomaték
  • nyelvtan a hangsúly jele írott szövegben
  • nyelvtan ékezet
  • latin accentus ‘hangsúly’ ← accinere, accentum, tkp. ad-cinere ‘hangsúlyoz’: ad- ‘hozzá’ | canere, (ce)cini ‘hangot ad, énekel’
  • lásd még: kántál

További hasznos idegen szavak

epilemma

  • retorika a szónok által felhozott ellenvetés, amelyet rögtön meg is cáfol
  • görög epilémma ‘ua.’ ← epilambanó ‘utolér, megragad’: epi- ‘rá, után’ | lambanó ‘megragad’
  • lásd még: dilemma, epilepszia, lemma

mezogloa

  • biokémia az ektoderma és entoderma közét kitöltő kocsonyás anyag szivacsokban és zsákállatokban
  • tudományos latin mesogloea ‘ua.’: lásd még: mezo- | görög gloiosz ‘enyv’
A akcentus és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

dizentéria

  • orvosi vérhas
  • tudományos latin dysenteria ‘ua.’: görög düsz- ‘nem, rosszul’ | enteron ‘bél’

ideokrácia

  • politika eszmeuralom, egy politikai vagy vallásos ideológia diktatorikus hatalma
  • angol ideocracy ‘ua.’: lásd még: idea | görög kratosz ‘erő, uralom’ (a demokrácia és hasonló szavak mintájára)

algonkium

  • geológia a földtörténeti őskor fiatalabb időszaka
  • az algonkin indiánokról

proprio motu

  • önszántából
  • latin, ‘ua.’, tkp. ‘saját mozdulásból’: proprius ‘saját’ | motus ‘mozgás, megmozdulás’ ← movere, motum ‘mozdít’

rádiónavigáció

  • közlekedés hajó vagy repülőgép saját helyzetének meghatározása a rádiógoniometria módszerével
  • lásd még: rádió, navigáció

proteinúria

  • orvosi fehérjevizelés
  • tudományos latin proteinuria ‘ua.’: lásd még: protein | görög uron ‘vizelet’

eneolitikum

  • történelem rézkor, rézkőkor, az újabb kőkor legkésőbbi szakasza
  • tudományos latin aeneolithicum ‘ua.’: latin aeneus ‘rézből való’ | görög lithosz ‘kő’

kapitalizál

  • közgazdaságtan tőkésít, az értéktöbbletet vagy a kamatot a tőkéhez csatolja
  • francia capitaliser ‘ua.’, lásd még: kapitális2
  • lásd még: kapitális1

sztratopauza

  • meteorológia a sztratoszféra és mezoszféra közötti átmeneti övezet a légkörben
  • tudományos latin stratopausa ‘ua.’, lásd még: sztrátusz, pauza

bikefál

  • kétfejű
  • német Bikephal ‘ua.’: latin bi(s) ‘kétszer’ | görög kephalosz ‘fej’
  • lásd még: enkefalitisz

geocentrikus

  • tudomány földközéppontú, a Földet a mindenség, ill. az égi mozgások középpontjának tekintő (felfogás, világszemlélet)
  • a Földre mint középpontra vonatkoztatott (rendszer)
  • angol geocentric ‘ua.’: lásd még: geo-, centrum

marginalizmus

  • közgazdaságtan határhaszon-elmélet, amely a fogyasztási termék egyensúlyi árát a fogyasztók hasznossági értékítéletével magyarázza
  • közgazdaságtan határelemzés, a használati érték és a csereérték közötti összefüggések vizsgálatára szolgáló elmélet
  • angol marginalism ‘ua.’, lásd még: marginális, -izmus