kereskedik szinonimái

ige
  • ad-vesz, üzletel, árul, árusít, áruskodik (tájnyelvi), kalmárkodik, kufárkodik (régies), kupeckedik, bellérkedik, seftel (pejoratív), üzérkedik, csereberél, cserél, tőzsérkedik, negociál (régies)
  • (régies): keres, kutat, keresgél

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

búcsúfia

főnév
  • vásárfia

sellő

főnév
  • hableány, szirén, nimfa, vízi tündér, najád (szaknyelvi)
  • (tájnyelvi): sziklazátony, zúgó, zuhatag, vízesés
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kereskedik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kártevő

melléknév
  • kártékony, károkozó, károsító, kárkondító (tájnyelvi), kászma (tájnyelvi)
  • diverzáns (idegen)

illetéktelen

melléknév
  • jogosulatlan, nem meghatalmazott, nem hivatalos, avatatlan, hívatlan, hozzá nem értő, inkompetens (idegen), kívülálló

ideális

melléknév
  • eszményi, tökéletes, mintaszerű, példaszerű, páratlan
  • eszmei, gondolati, képzeletbeli, elképzelt, költött, kitalált
  • elérhetetlen, utolérhetetlen
  • remek, gyönyörű
  • fenséges, nemes, magasztos, lenyűgöző

hátha

határozószó
  • talán, esetleg, meglehet

kenet

főnév
  • (régies): balzsam, kenőcs, krém, ír, gyógyír
  • szentség
  • krizma (idegen)

kikutat

ige
  • átkutat, átvizsgál, kikeres, megkeres, kikoboz (tájnyelvi)
  • felkutat, megkeres, kipuhatol, kikémlel, kiszimatol, kiszaglász (bizalmas), explorál (idegen)
  • feltár, kiderít, kifürkész, megvizsgál, áttanulmányoz, elemez, analizál, ízekre szed, mélyére hatol, vizitál, kibazsal (tájnyelvi), kikurkász (tájnyelvi)

szentély

főnév
  • szanktuárium (idegen), szentségtartó, főoltár
  • frigyszekrény
  • kápolna, imaház, kegyhely

grófnő

főnév
  • kontesz, grófhölgy (régies), grófné, grófkisasszony

gilice

főnév
  • vadgalamb, vadgerle, gerle, gerlice, gili (tájnyelvi), iglice (tájnyelvi), gelice (tájnyelvi)

elleplez

ige
  • eltakar, elpalástol, elkendőz, elrejt, eltitkol, eltussol (bizalmas), elmismásol (bizalmas), elken (bizalmas), elsimít, elsumákol (szleng), álcáz

gyorsfagyasztott

melléknév
  • mélyhűtött, mirelit

kioson

ige
  • kimegy, kilopódzik, kiszökik, kisurran, kisuhan, kisettenkedik, kisompolyog, kisunnyog (bizalmas), kiorozkodik (tájnyelvi), kifirren (tájnyelvi), kisajdul (tájnyelvi), kisuttyan (tájnyelvi)

konklúzió

főnév
  • zárótétel
  • végkövetkeztetés
  • következmény, fejlemény, kihatás, utózönge, kimenetel, okozat, konzekvencia, rezultátum (régies), fácit (régies)
  • döntés, elhatározás

megélénkül

ige
  • felélénkül, fellelkesül, felbuzdul, nekihevül, tűzbe jön(bizalmas)
  • meggyorsul, felgyorsul, nekilendül, megelevenedik, felpezsdül, megpezsdül, feléled

légmentes

melléknév
  • hermetikus, légtartó, légzáró
  • vákuumzáró, vákuumzáras
  • légüres, légtelen

keresztcsont

főnév
  • kereszttájék, sacrum (idegen)

kárhozott

melléknév
  • átkozott, átkos, pokolravaló, istenverte

kiemel

ige
  • kivesz, kihúz, kihalász, kiszakít, kiválogat, merít, kivon, kiránt, felszínre hoz
  • elővesz
  • felemel
  • kinyom
  • felkarol, pártfogol
  • magas polcra emel, előléptet, kitüntet, megdicsér
  • nyomatékosít, kidomborít, hangsúlyoz, markíroz, aláhúz, súlyt helyez (valamire)

leckéztet

ige
  • korhol, dorgál, kioktat, fedd, szid
  • oktat, nevel, moralizál (idegen)

kétféle

melléknév
  • kétfajta, különböző, felemás, alternatív (idegen)

indulat

főnév
  • fellobbanás, méreg, harag, ingerültség, méltatlankodás, felindulás, dühroham, düh, felháborodás, dühkitörés, gyűlölet
  • hajlandóság, gerjedelem, szenvedélyesség, elragadtatás, elérzékenyülés, lelkesedés, rajongás

kihány

ige
  • kivet, kidob, kiszór, kihajít, kipenderít, kilapátol, kidobál
  • kiokád, kiad, kiöklendez, visszaad, kirókáz, viszontlát (bizalmas), kibuk (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): sujtásoz, cifráz, kivarr

legfőbb

melléknév
  • fő-fő (tréfás), legelső, legfontosabb, leglényegesebb, elsődleges