varrónő szinonimái
főnév
- szabónő, szabásznő, asszonyszabó (tájnyelvi), varrólány, masamód (régies)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
nagyszájú
melléknév
- (pejoratív): nagyhangú, szájas (pejoratív), nyelves, hangoskodó, hetvenkedő, legénykedő, nagypofájú (durva), háryjánoskodó, kérkedő, hencegő, szájhős, handabandázó, csahos (tájnyelvi), kerepelős (tájnyelvi), szájbók (tájnyelvi)
- véresszájú (durva) Sz: akkora a szája, mint a bécsi kapu; akkora a szája, mint egy német papucs; be nem dughatni nagy száját; elejéből választotta a nyelvét; felvágta a bába a nyelvét; ha feje befér is az ablakon, de a nyelve be nem férhetne; jól megköszörülte a bicskáját; jól megkenték a kereket, forog a kerék; kibeszélne hat papot is; külön kell a nyelvét agyonütni, ha meghal; nem hagyta az anyjában a nyelvét; nem szorult seggébe a nyelve; olyan a szája, mint egy sikátor; szomszéd határba ér a nyelve
szállóige
főnév
- mondás, aforizma, példabeszéd, szólásmondás, szójárás, aranymondás, aranyköpés (bizalmas), vezérige, velős mondás, életelv, elmésség
- mottó, jelmondat, közmondás
tolongás
főnév
- tülekedés, tömeg, sokaság, sokadalom, tumultus, csődület, gyúródás (tájnyelvi)
- tolakodás, tülekedés, nyomakodás, furakodás, lökdösődés, taszigálás, szorulás (régies)
tetéz
ige
- megrak, telerak, púpoz, tornyoz, tetejez (tájnyelvi)
- növel, fokoz, súlyosbít
- (régies): beföd, beborít
szüntelen II.
határozószó
- szüntelenül, egyfolytában, egyvégtében, állandóan, mindig, unos-untalan, szünetlen
való II.
főnév
- valóság, realitás
- (valója vkinek): lénye, teste-lelke, természete, veleje
- (valója vminek): mivolta, lényege, veleje, magva
- igazság, tény
szállóige
főnév
- mondás, aforizma, példabeszéd, szólásmondás, szójárás, aranymondás, aranyköpés (bizalmas), vezérige, velős mondás, életelv, elmésség
- mottó, jelmondat, közmondás
összefoglaló I.
melléknév
- kivonatos, retrospektív (idegen), komprehenzív (idegen), szinoptikus (szaknyelvi), szintetikus
- átfogó, globális
szentírás
főnév
- Biblia, a könyvek könyve, az Írás, a kinyilatkoztatás, Septuaginta, Vulgata, Ó- és Újszövetség, Ó- és Újtestamentum
zsivány II.
főnév
- útonálló, haramia, bandita, betyár (régies), rabló, gonosztevő, szegénylegény, balkörmű (tájnyelvi)
- gazember, csirkefogó, csaló, szélhámos, svindler (bizalmas), himpellér, svihák (bizalmas)
- gézengúz, kópé, csibész, mókamester
kimagyaráz
ige
- kifejt, megmagyaráz, meggyőz, tisztáz, tisztába hoz, kiszakterol (tájnyelvi)
- bizonygat, magyarázkodik
ürülék
főnév
- fekália (szaknyelvi), ganéj (tájnyelvi), piszok, szar (durva), széklet, bélsár, exkrementum (idegen), fécesz (szaknyelvi), fos (durva), trágya, drekk (szleng), tisztulat (tájnyelvi), nagydolog (bizalmas), kaka (bizalmas), kaki (bizalmas), csoki (szleng), trutyi (szleng), kula (szleng), boja (szleng)
- bogyó, lepény (tréfás), csúnyaság, rondaság
többé-kevésbé
határozószó
- viszonylag, aránylag, relatíve (idegen), annyira-amennyire, nagyjából, úgy-ahogy, körülbelül, valamennyire, megközelítőleg, kis híja, kis híján, majdnem, csaknem, hozzávetőleg
vézna
melléknév
- nyápic, nyiszlett (bizalmas), girhes, sovány, csenevész, cingár, keszeg (bizalmas), hitvány, vékonypénzű, vékonydongájú, zörgő csontú, csont és bőr, nyamvadt, ványadt, beteges, erőtlen, satnya, nyüszüge, vilizna (tájnyelvi), girbics (tájnyelvi), vakarcs, gernya (tájnyelvi)