gilice szinonimái

főnév
  • vadgalamb, vadgerle, gerle, gerlice, gili (tájnyelvi), iglice (tájnyelvi), gelice (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

golgotavirág

főnév
  • passióvirág, krisztuskoronája, krisztusvirág

szélsőséges

melléknév
  • extrém, túlzó, radikális, poláris (szaknyelvi), ultra (idegen), extravagáns (idegen), elvakult, fanatikus, féktelen, zabolátlan, mértéktelen, szertelen
  • szeszélyes, kiszámíthatatlan
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a gilice szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

futónövény

főnév
  • kúszónövény, folyondár, indás növény

felkarol, fölkarol

ige
  • felemel, feltart, magasra tart, ölbe vesz, karjába vesz
  • pártfogol, pártfogásba vesz, pártol, a hóna alá nyúl (bizalmas), patronál, protezsál (bizalmas), közbenjár (valakiért), gyámolít, támogat, támaszt nyújt, segít, segélyez, szponzorál, finanszíroz, gondoskodik (valakiről, valamiről), előmozdít, lanszíroz (idegen), istápol

feldarabol, földarab

ige
  • felvagdal, felvág, felaprít, összeaprít, felkoncol, szétdarabol, felapróz, feltrancsíroz (bizalmas), felnégyel, fölmetél (régies), feltagol, szétvág, felhasogat, szétszerel, ízekre szed, felpástol (tájnyelvi)
  • feloszt, részekre oszt, felparcelláz
  • (országot) megcsonkít

engedményez

ige
  • átenged, cedál, átad, átruház, átszármaztat

gazdagít

ige
  • gyarapít, jobbít, javít, fejleszt, nemesít
  • vagyonosít, pénzel

hadicsel

főnév
  • hadifurfang, hadifortély, stratagéma (régies)

összefonódik

ige
  • egybeszövődik, összetekerődzik, összekulcsolódik, összefűződik, egybefonódik
  • összekapcsolódik

elhanyagol

ige
  • elmulaszt, elbliccel, negligál (idegen), mellőz, semmibe vesz, félvállról vesz, ellazsál (bizalmas), ellustáz (tájnyelvi)(valakivel, valamivel)
  • (tájnyelvi): elver, elpáhol, elrak

elem

főnév
  • alkotóelem, alkotórész, alkatrész, rész, darab, összetevő, komponens (szaknyelvi), tartozék, kellék, tényező, elementum (régies), motívum, mozzanat
  • alapismeret, tudnivaló
  • (pejoratív): személy, egyén, tag, figura, szerzet
  • zsebtelep, zseblámpaelem, galvánelem, szárazelem, battéria (régies)

bekukkant

ige
  • benéz, bepillant, betekint, beles, bekukucskál, bekukkint (tájnyelvi)
  • meglátogat, benéz, beállít, beugrik, betoppan, betér, felugrik, felmegy Sz: bekukkant, mint Bolond Istók Debrecenbe

elmarad

ige
  • lemarad, leszakad, visszamarad, visszaesik, hátramarad, elmaradozik(valakit)
  • késik, késlekedik
  • (valakitől, valamitől): eltörpül, alatta marad
  • nyugton marad, veszteg marad
  • meghiúsul, ugrik (szleng)
  • megszűnik, abbamarad

hajszol

ige
  • sürget, ösztökél, késztet, zaklat, nyaggat, hajt, lestrapál (bizalmas), elcsigáz, gyihiz (tájnyelvi), túlterhel, robotoltat, melóztat (bizalmas)
  • kerget, hajkurász, űz, üldöz, űz-hajt, zargat (bizalmas), hajhász, nyomon követ, sarkában van, kajtat (valaki után) (tájnyelvi), vadászik (valakire), abajgat (tájnyelvi), kadász (tájnyelvi), kurgál (tájnyelvi), hajdogál (tájnyelvi), üzgöl (tájnyelvi)
  • keres, fut (valami után), felhajt

hazudik

ige
  • félrevezet, megtéveszt, csúsztat (bizalmas), becsap, rászed, megetet (szleng), bead (valakinek valamit) (szleng), átvág (szleng), átver (bizalmas), átdob (szleng), kábít (tájnyelvi), fírel (tájnyelvi)
  • színlel, tettet, megjátszik

kérges

melléknév
  • kéregszerű, héjas, háncsos, hántolatlan, fás, faféle
  • megkérgesedett, megvastagodott, megkeményedett, érdes, durva, bütykös, repedezett, repedékes (tájnyelvi), cserepes, cserzett, kicserződött, kidolgozott, rapancos (tájnyelvi), ripacsos (tájnyelvi), callosus (idegen)
  • darabos, faragatlan, primitív, goromba, nyers, eldurvult, érzéketlen, kegyetlen

irigy

melléknév
  • egoista, önző

gitár

főnév
  • pengedű (régies)
  • (szleng): géppisztoly

fundus

főnév
  • telek, házhely
  • kisbirtok (régies)
  • (szaknyelvi): szemfenék

gyilkos II.

főnév
  • gonosztevő, bandita, emberütő (tájnyelvi)

innenső

melléknév
  • közelebbi, közelebb eső, innétső (tájnyelvi)

görcs

főnév
  • csomó, kinövés, göcsört, göb, csög, göcs, csombók (tájnyelvi), bütyök (tájnyelvi)
  • vakarcs, mitugrász, törpe
  • bog, kötés
  • konvulzió (szaknyelvi), spazmus (idegen), összehúzódás
  • szúrás, nyilallás
  • fene, nyavalya

feloldozás, föloldoz

főnév
  • bűnbocsánat, abszolúció (szaknyelvi), felmentés, oldozat (régies)

gyúlékony

melléknév
  • tűzveszélyes, lobbanékony, égékeny (régies)
  • szenvedélyes, forró, tüzes

irányvonal

főnév
  • nyomvonal, vezérvonal, vonalvezetés, útirány
  • vezérfonal, szabály, előírás, irányzat, irányelv, vezérelv, elvi álláspont, trend, tendencia, áramlat