karakter szinonimái

főnév
  • jellem, hajlam, természet, alaptermészet, lelkialkat
  • jelleg, jellegzetesség, sajátosság, jellemző vonás
  • egyéniség, jellemszilárdság, lelkierő
  • (szaknyelvi): írásjel, betű, leütés

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

többlet

főnév
  • felesleg, plusz (bizalmas)
  • ráadás, extra(bizalmas)

lebilincsel

ige
  • leköt, leláncol
  • lenyűgöz, megbabonáz, elkápráztat, meghódít, elbűvöl, elvarázsol, megigéz, elragad, megejt
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a karakter szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

jólelkű

melléknév
  • jóságos, jószívű, jóindulatú, jóakaratú, irgalmas, könyörületes, kegyes (régies), emberszerető, emberséges, humánus, segítő, önzetlen, nemes szívű, melegszívű, altruista (választékos)
  • megértő, együtt érző, részvétteljes, szolidáris
  • jótékony, adakozó, bőkezű

hozzátapad

ige
  • odatapad, rátapad, hozzásimul
  • hozzákapcsolódik, hozzáfűződik

hívogató II.

főnév
  • (régies): vendéghívó, vőfély
  • (régies): köszöntő

halál

főnév
  • elmúlás, elpusztulás, megsemmisülés, életvesztés, elhunyás, meghalás, elhalálozás, exitus (szaknyelvi), enyészet, kimúlás, elhunyta (valakinek), haláleset, vég, távozás az élők sorából, az árnyékvilág elhagyása, elutazás, a végső búcsú (szleng)
  • kivégzés, halálbüntetés, likvidálás
  • fejvesztés, fővesztés, lefejezés, nyakazás
  • akasztás, bitó, kötél
  • katasztrófa, végveszély
  • kaszás (választékos), a halál angyala, az ötödik lovas (választékos), a küszöb őre (választékos), alvilágisten (választékos)

kályha

főnév
  • tüzelő (régies), kemence (régies), kandalló (régies), böske (tájnyelvi)

kezdeti

melléknév
  • első, primer (szaknyelvi), bevezető, előkészítő, kezdő, kezdődő, kialakuló, keletkező, iniciális (idegen)
  • korai, hajdani, régi, eredeti
  • ősrégi, őseredeti, archaikus, prehisztorikus (szaknyelvi)

szamárság

főnév
  • ostobaság, badarság, baromság, butaság, oktalanság, csacsiság, csacskaság (választékos), bohóság, bolondság, idétlenség, zöldség (bizalmas), képtelenség, sületlenség, süketség (bizalmas), blődség, zagyvaság, buta beszéd, hülyeség, marhaság (bizalmas)

gabonafélék

főnév
  • cereáliák (szaknyelvi), szemes termény, gabonanemű, gabonanövények, kalászosok, lisztesmagvúak

frizsider

főnév
  • hűtőszekrény, hűtőgép, hűtőkészülék, hűtő (bizalmas), jégszekrény

elérhető

melléknév
  • megvalósítható, keresztülvihető, végrehajtható, kivihető, lehetséges, használható, megszerezhető, hozzáférhető, megkapható, rendelkezésre álló, kéznél lévő, közeli, megközelíthető

gólyahír

főnév
  • gólyavirág, mocsárvirág, tavaszvirág, sárgaviola

kicsordul

melléknév
  • túlcsordul, kiömlik, kifolyik, túlfolyik
  • kibuggyan, kiserken

kiszáll

ige
  • kirepül, kireppen, kiröppen
  • kijön, kilép, kiugrik, lekászálódik
  • utazik, kiküldetésben van
  • abbahagy, felhagy (valamivel), otthagy, kilép (valamiből), felad, kiugrik, leköszön, visszavonul, lelécel (szleng)

mamusz

főnév
  • papucs, házicipő, tutyi (tájnyelvi)

különszoba

főnév
  • különfülke, box, szeparé (régies)

karcol

ige
  • vakar, sért, karmol, horzsol, csikar (tájnyelvi), karimzsol (tájnyelvi), koszorál (tájnyelvi), körcöl (tájnyelvi), kráspol (tájnyelvi)
  • (torkot): kapar, csíp, ingerel
  • ró, vés, metsz, karistol
  • rajzol, hímez (tájnyelvi)

jobbára

határozószó
  • nagyrészt, leginkább, többnyire, túlnyomóan, túlnyomórészt, főként, főleg

kerékvágás

főnév
  • keréknyom, nyom, kerékróna, szekérnyom, kocsinyom, barázda, csapás (tájnyelvi), csapa (tájnyelvi)

kulturálatlan

melléknév
  • műveletlen, iskolázatlan, faragatlan, bárdolatlan, közönséges, pallérozatlan, neveletlen, darabos, barbár, civilizálatlan, primitív, durva, vad, tudatlan, állatias, paraszt (durva), bunkó

kavarodás

főnév
  • keveredés, elegyedés, vegyülés
  • mozgolódás, felbolydulás, nyüzsgés, zűrzavar, káosz, felfordulás, fejetlenség, rendetlenség, kalamajka, rumli (bizalmas), hecc, ribillió, tumultus, csődület, galiba, virbli (szleng), grimbusz (szleng)

hurka

főnév
  • gömböc (tájnyelvi), tüttös (tájnyelvi), csurka (tájnyelvi)
  • véraláfutás, daganat
  • (jelzőként) (szleng): gyenge

késlekedik

ige
  • késik, elmarad, késedelmeskedik, piszmog, ányorog (tájnyelvi), csóráz-móráz (tájnyelvi), húz-halaszt, késlődik (tájnyelvi), tétováz, totojáz, halaszt

küllem

főnév
  • külső, exteriőr (idegen), megjelenés, kiállás, kinézet, kinézés, fizimiska