kezdeti szinonimái

melléknév
  • első, primer (szaknyelvi), bevezető, előkészítő, kezdő, kezdődő, kialakuló, keletkező, iniciális (idegen)
  • korai, hajdani, régi, eredeti
  • ősrégi, őseredeti, archaikus, prehisztorikus (szaknyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

fuvola

főnév
  • síp, harántsíp, flóta (régies)

magány

főnév
  • egyedüllét, magányosság, társtalanság, magárahagyatottság, árvaság, egyedülvalóság (régies), egyedülség (régies), elhagyatottság
  • elvonultság, visszavonultság, emberkerülés, remeteség, remeteélet, elzárkózás
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kezdeti szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kendő

főnév
  • keszkenő (régies)
  • fejkendő, vállkendő, stóla, nagykendő, berliner (tájnyelvi)
  • törlőruha, törlőkendő, portörlő, konyharuha, edénytörlő, edénykendő

inzultál

ige
  • sérteget, megsért, megbánt, gorombáskodik, becsmérel, gyaláz
  • beleköt, megtámad
  • bántalmaz

ildomos

melléknév
  • jólnevelt, derék, illemtudó, illedelmes, finom modorú, dicséretre méltó, okos (régies), tanult (régies), erényes (régies)
  • illendő, illő, odavágó, helyes

hektikás

melléknév
  • tüdőbajos, köhögős, sorvadásos (tájnyelvi)

kertel1

ige
  • köntörfalaz, köntörfarol (tájnyelvi), köntörfaroz (tájnyelvi), hímez-hámoz, ötöl-hatol, mellébeszél, kerülget, csűr-csavar, taktikázik, kitér, kibúvót keres, elhomályosít, eltitkol

kirámol

ige
  • kitesz, kirakodik, kipakol, szétrak
  • kivisz, kiürít, kihord, kirámol, kihurcolkodik, kirakoszik (tájnyelvi), kivonszolkodik (tájnyelvi)
  • (szleng): kifoszt, kirabol, kicsontoz (szleng)

szétrombol

ige
  • széjjelrombol, szétzúz, széjjelzúz, feldúl
  • tönkretesz, megsemmisít

gyertyatartó

főnév
  • kandeláber, girandole (idegen)
  • menóra

gubanc

főnév
  • csomó, bolyh, szövevény, csimbók (tájnyelvi), csimbólék (tájnyelvi)
  • (szleng): baj, probléma, bonyodalom, gond, nehézség, gáz (szleng)

elöljáró

főnév
  • feljebbvaló, felettes, vezető, főnök, fejes (szleng), séf (szleng), góré (szleng), nacsalnyik (szleng), principális (régies), fónagy (régies)
  • elöljárószó, viszonyszó, prepozíció (szaknyelvi)

hág

ige
  • mászik, kapaszkodik, felmegy
  • lép
  • tapos, tipor, gázol
  • jut
  • párzik, fedez

kiszól

ige
  • kikiált, kikiabál, kiüvölt, kiordít
  • (tájnyelvi): kimond, elmond, megmond
  • (tájnyelvi): kihirdet, bejelent, közöl

kotta

főnév
  • hangjegy
  • hangjegyírás
  • kottalap
  • (tájnyelvi): dallam
  • partitúra (szaknyelvi)

meghatottság

főnév
  • megilletődés, elérzékenyülés, megindultság, elfogódottság, felindulás, megrendülés

lemezjátszó

főnév
  • gramofon
  • CD-lejátszó, CD

kézelőgomb

főnév
  • mandzsettagomb

keletkezik

ige
  • létrejön, létesül, lesz, képződik, ered (valamiből), előáll (valamiből), fakad, fellép, kel (régies), támad, kialakul, kifejlődik, kiformálódik, kerekedik, keveredik (tájnyelvi), származik, szövődik, születik, szülemlik (választékos), alakot ölt, gerjed (tájnyelvi), kiüt (tűz)

kikotyog

ige
  • (titkot): elárul, elmond, elszól, kibök, kibeszél, kifecseg, kilocsog, kikottyant (bizalmas), kiad, elpletykál, elcsacsog, eljár a szája, elköp (szleng), elpöntyög (tájnyelvi), kipötyög (tájnyelvi), kivartyog (tájnyelvi)

leirat

főnév
  • iromány (régies), rendelet, átirat, rescriptum (régies), diploma (szaknyelvi)

kicsírázik

ige
  • csírát hajt, kibújik, kifejlik, kihajt, kifakad, kinő, kikel, kisarjadzik, kicikázik (tájnyelvi), kipattog (tájnyelvi), rügyezik

irul-pirul

ige
  • iparkodik, röstelkedik, szégyenkezik, zavarban van, szabódik, szabadkozik

kinevet

ige
  • kikacag, kigúnyol, kicsúfol, megtréfál, kiviccel, csipkelődik, tréfát űz (valakiből), rovására mulat, kiröhög (durva), kifiguráz, nevetségessé tesz, csúfot űz, szatirizál (régies), lefitymál (tájnyelvi)

lelkipásztor

főnév
  • pásztor, lelkész, lelkiatya, pap, atya, tiszteletes, tisztelendő, lelkitanító (régies)