hurka szinonimái

főnév
  • gömböc (tájnyelvi), tüttös (tájnyelvi), csurka (tájnyelvi)
  • véraláfutás, daganat
  • (jelzőként) (szleng): gyenge

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

öröm

főnév
  • vidámság, jókedv, élvezet, kéj, gyönyör, boldogság, gyönyörűség, kedv, tetszés, kielégülés, elégtétel, eksztázis, ujjongás, örömrivalgás, ováció, eufória, derültség
  • örvendezés, vigasság, vígság, vigalom, örömmámor, mulatság

szétrobbant

ige
  • felrobbant, levegőbe repít, (belülről) szétvet, széjjelvet
  • feloszlat, szétoszlat, széjjeloszlat, felbomlaszt
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hurka szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hivatalnok

főnév
  • köztisztviselő, tisztviselő, hivatalviselő, kormánytiszt, tiszt, bürokrata (pejoratív), beamter (idegen), audiat (idegen), officiális (idegen), funkcionárius, ügyintéző, tintanyaló (pejoratív), aktakukac (szleng), tintakukac (szleng), papírmoly (szleng), bélyegnyaló (pejoratív), irodista (pejoratív), fehérköpenyes, bennülő (tájnyelvi)

had

főnév
  • katonaság, hadsereg, ármádia (régies), sereg, tábor (régies)
  • (régies): tömeg, sokaság, csőcselék
  • nagycsalád, família, nemzetség
  • háború, harc

gyerekkor, gyermekko

főnév
  • gyermekség, ifjúság, kiskor, ifjúkor

formátlan

melléknév
  • alaktalan, otromba, esetlen, idomtalan, csúnya, éktelen, torz, eltorzult, ormótlan, amorf (szaknyelvi), deformált, bambuca (tájnyelvi), batu (tájnyelvi), csajtabajta (tájnyelvi), lepsi (tájnyelvi), debezsi (tájnyelvi)

hozam

főnév
  • nyereség, kereset, haszon, profit, bevétel, jövedelem
  • terméshozam, terméseredmény, hozadék

irul-pirul

ige
  • iparkodik, röstelkedik, szégyenkezik, zavarban van, szabódik, szabadkozik

reumás

melléknév
  • reumatikus, ízületes, csúzos (régies)

felfog, fölfog

ige
  • felkap, felragad, felvesz, felnyalábol
  • megfog, felemel
  • véd, elszigetel, hárít, (ütést) kivéd, feltartóztat
  • (vizet): gyűjt, vesz, elnyel
  • megért, érzékel, észlel, érez, ésszel felér, belát, felismer, kapcsol, beugrik (bizalmas), meghall, appercipiál (idegen), recipiál (idegen), kapiál (régies), recipiskál (régies), agnoszkál (idegen), elmél (régies), elért (régies), általért (tájnyelvi), felfogalmaz (tájnyelvi), felgondol (tájnyelvi), intefintél (tájnyelvi), kapiskál (bizalmas), eljut az agyáig (szleng) Sz: világosság gyúl az agyában; fény gyúl a fejében; leesik a tantusz (szleng); leesik a húszfilléres (szleng); veszi a lapot (bizalmas)

feketézik

ige
  • feketekávézik, kávézik
  • üzérkedik, nyerészkedik, seftel (bizalmas), csencsel (szleng), kufárkodik (régies), kupeckedik (pejoratív)
  • fusizik
  • (tájnyelvi): feketéllik, sötétlik

csonttörés

főnév
  • fraktúra (szaknyelvi)

felpiszkál, fölpiszk

ige
  • feltúr, felkotor, felszít
  • felizgat, izgalomba hoz, feldühít, felbosszant, felmérgesít, felbőszít, feldúl, felzaklat, felkavar, megzavar, felingerel, megráz

ízlik

ige
  • jólesik, fogára van (valakinek) (bizalmas), kedvére van (valakinek), smakkol (bizalmas), ínyére való (bizalmas), tetszik, csúszik Sz: a tíz ujját is megnyalja utána

kapufélfa

főnév
  • kapufa, kapubálvány, kapuszobor, zábé (régies), kapuzábé (régies)

kulminál

ige
  • tetőzik, tetőpontra hág
  • delel
  • kicsúcsosodik

kísérlet

főnév
  • kutatás, vizsgálat, elemzés, tanulmányozás, búvárkodás, analízis, teszt, szondázás, experimentum (idegen)
  • próba, próbálkozás, szárnybontogatás, szárnypróbálgatás, zsenge, kipróbálás, próbatétel, erőfeszítés, fáradozás, vállalkozás, törekvés, igyekezet, dobás (szleng)

húsos

melléknév
  • vastag, vaskos, molett, jó húsban levő, testes, tömött, hájas, pufi (bizalmas), pufók, dundi
  • izmos, deltás (szleng), kajakos (szleng), tömör (szleng)
  • lédús, leves, zamatos

hiszen, hisz II.

határozószó
  • tudvalevőleg
  • elvégre
  • bizony

indítóok

főnév
  • ok
  • indíték, indíttatás, indok, hajtóerő, mozgatóerő, mozgatórugó, motívum, alap, momentum, impulzus, stimulus

kioktat

ige
  • megtanít, kiművel, palléroz (választékos), felokosít (tájnyelvi), feleszel (tájnyelvi), megokosít (tájnyelvi), kitanít, kiokosít, kiképez, betanít, instruál (idegen), irányít, tájékoztat, útbaigazít
  • megleckéztet, rendreutasít

idénymunka

főnév
  • szezonmunka

hajlam

főnév
  • vonzódás, vonzalom, hajlandóság, kedv, készség
  • adottság, rátermettség, tehetség, érzék, véna (választékos), talentum (régies), alkat, jellem, természet, vérmérséklet, beállítottság, diszpozíció (szaknyelvi)
  • fogékonyság, hajlamosság, inklináció (szaknyelvi)

intő II.

főnév
  • intés, megintés, megrovás, beírás

kisajátít

ige
  • köztulajdonba vesz
  • (egyházi vagyont): szekularizál (idegen), konfiskál (régies), monopolizál (idegen), nacionalizál (régies)
  • birtokba vesz, tulajdonává tesz, megszerez, szert tesz, lefoglal, elhódít, megkaparint, ráteszi a kezét, expropriál (szaknyelvi)
  • eltulajdonít, ellop, elcsen, elemel, elhappol (szleng), elcsakliz (bizalmas)
  • (tájnyelvi): átvesz