kavarodás szinonimái

főnév
  • keveredés, elegyedés, vegyülés
  • mozgolódás, felbolydulás, nyüzsgés, zűrzavar, káosz, felfordulás, fejetlenség, rendetlenség, kalamajka, rumli (bizalmas), hecc, ribillió, tumultus, csődület, galiba, virbli (szleng), grimbusz (szleng)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

halszálka

főnév
  • szálka, haltüske (tájnyelvi), halcsont (tájnyelvi)

keresetlen

melléknév
  • egyszerű, természetes, hamisítatlan, mesterkéletlen, kendőzetlen, őszinte, palástolatlan, spontán, ösztönös, közvetlen, nyílt, akaratlan, cifrázatlan, önkéntelen, hevenyészett, díszítetlen, nyers, szókimondó, natív (szaknyelvi), valódi, ősi, eredeti, naiv
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kavarodás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kád

főnév
  • edény, tartály, dézsa, teknő, medence, lajt
  • fürdőkád

húzogat

ige
  • rángat, tép, cibál, ráncigál
  • huzigál
  • (italt): kortyolgat

hordóhas

főnév
  • sörhas, pocak

hanga

főnév
  • erika, csarab

karakter

főnév
  • jellem, hajlam, természet, alaptermészet, lelkialkat
  • jelleg, jellegzetesség, sajátosság, jellemző vonás
  • egyéniség, jellemszilárdság, lelkierő
  • (szaknyelvi): írásjel, betű, leütés

kicsírázik

ige
  • csírát hajt, kibújik, kifejlik, kihajt, kifakad, kinő, kikel, kisarjadzik, kicikázik (tájnyelvi), kipattog (tájnyelvi), rügyezik

szavatolt

melléknév
  • garantált

genetikus

melléknév
  • keletkezési, fejlődési
  • származási, öröklési, öröklött
  • (módszer): származtató, eredeztető, oknyomozó, történeti

fürdik

ige
  • mosakszik, mosdik, tisztálkodik, pancsizik (bizalmas), pacsál (tájnyelvi)
  • strandol, fürdőzik, úszkál, lubickol, lobácsol (tájnyelvi), locsizik, locsikázik (tájnyelvi), csurikál (tájnyelvi)
  • (állat): hempereg, hentereg, forgolódik

elhagyatott

melléknév
  • magányos, magános, magára hagyott, árva, társtalan, egyedülálló
  • ágrólszakadt, elanyátlanodott, nyomorult, jöttment, hontalan, elhanyagolt, mellőzött Sz: egyedül van, mint a szedett fa; egyedül van, mint a kisujjam; egyedül van, mint a kivert kutya; maga van, mint az útszéli kóró; maga van, mint a lehulló levél; maga van, mint a varga a vásárban
  • néptelen, lakatlan, puszta, kietlen, sivár, kopár, kihalt, üres, félreeső, eldugott, isten háta mögötti
  • gazdátlan, elárvult

gramm

főnév
  • szemer (régies), grám (régies)

kifürkész

ige
  • kiles, kikémlel, felderít, kikutat, felkutat, kipuhatol, kivizsgál, kiszagol (bizalmas), kiszimatol, kivizslat (régies), kinyomoz, kiderít, kiszaglász (bizalmas), rábukkan, szaszerol (szleng)

kiválasztott

melléknév, főnév
  • kiszemelt, kijelölt, hivatott, elhivatott

másodmagával

határozószó
  • kettesben, kettecskén
  • négyszemközt
  • (bizalmas): terhesen, viselősen

láncolat

főnév
  • sorozat, sor, széria
  • egymásutániság, összekapcsolódás

kázus

főnév
  • eset, esemény, dolog, ügy

június

főnév
  • nyárelő, Szent Iván hava (régies), Rák hava (régies), hatodhó, nyárhó, cseresel (tájnyelvi)

kesztyű

főnév
  • (régies): bilincs

küszöb

főnév
  • ajtótalp (tájnyelvi)
  • határ, kezdet

kémszer

főnév
  • (szaknyelvi): reagens (szaknyelvi), vegyszer, kémlelőszer (régies)

idénymunka

főnév
  • szezonmunka

kéziszerszám

főnév
  • kézbeli (tájnyelvi)

lakos

főnév
  • lakó, polgár, honos, helybeli, földi, lélek, fő