könnyelmű szinonimái

melléknév
  • meggondolatlan, komolytalan, lelkiismeretlen, felelőtlen, vigyázatlan, elővigyázatlan, figyelmetlen, gondatlan, hanyag, bolondos, szeles, felületes, pazarló, tékozló, költekező, bohém (választékos), kikapós, link, szeleburdi, hebrencs, hebehurgya, vihonc (régies), pelyva (tájnyelvi), könnyedélő (tájnyelvi), frecskár (tájnyelvi), gyerekeszű (tájnyelvi), hejehuja (tájnyelvi)
  • frivol, léha, ledér, könnyűvérű
  • elhamarkodott, óvatlan, megfontolatlan

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

megjavít

ige
  • helyrehoz, megcsinál, kijavít, rendbe hoz, helyreállít, visszaállít, megreparál (régies), megéklécel (tájnyelvi), megtákol (tájnyelvi), kireparál (tájnyelvi), megadjusztál (tájnyelvi), rendbe szed (bizalmas), helyrepofoz (bizalmas), talpra állít (bizalmas), regenerál
  • feljavít, megújít, újjáalakít, átdolgoz, megigazít, újít, újjászervez, jobbá tesz, megreformál, összhangba hoz, megjobbít (választékos), fellendít, felvirágoztat, felfrissít, kipofoz (bizalmas), kiigazgat (tájnyelvi)
  • megnevel, jobbít, korrigál, gazdagít, épít (választékos), megnemesít
  • jóvátesz

lexikon

főnév
  • ismerettár, tudománytár, enciklopédia
  • (régies): szótár
  • (szaknyelvi): szókincs
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a könnyelmű szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

komolyság

főnév
  • megfontoltság, higgadtság, nyugodtság, megbízhatóság, józanság, érettség, méltóság, gravitás (idegen)

kettes

főnév
  • kétforintos, bélás (szleng)
  • elégséges, béla (szleng), görbe egyenes (szleng), hattyú (szleng), hurok (szleng), kanyaró (szleng), libanyak (szleng), proletárjeles (szleng), talponálló (szleng)

képzelődés

főnév
  • ábrándozás, álmodozás, merengés, fantáziálás, kitalálás, hallucinálás (idegen)
  • képzelet, káprázat, ábránd, látomás, vízió, álom, tünemény, légvár, fantázia, fikció, agyszülemény, elmeszülemény, kitaláció, imagináció (idegen), hallucináció, fantazmagória, képzelgés, preszuppozíció

ízzé-porrá

határozószó
  • apróra, darabokra, szilánkokra, pozdorjává, ripityára, miszlikbe (bizalmas), porodos-porrá (régies), rapityára (tájnyelvi)

koronázás

főnév
  • beiktatás, felavatás, felkenés, koronáció (régies)

külügyminiszter

főnév
  • külügyér (régies)

természetrajz

főnév
  • biológia, természetleírás, természethistória (régies)

holtsúly

főnév
  • holtteher, ballaszt, fenéksúly

hint

ige
  • szór, hullat, permetez, vet, dobál, szitál

fékez

ige
  • lassít, megállít, visszafog, visszatart, zaboláz, gyeplőz (régies), kantároz (régies), eréz (régies)
  • akadályoz, hátráltat, tartóztat, gátol, korlátoz
  • mérsékel, enyhít, gyöngít, moderál (bizalmas), csökkent, tompít, redukál, csillapít, szelídít, leküzd

hús-vér

melléknév
  • életszerű, realista, valóságos, életszagú

lankadt

melléknév
  • fáradt, ernyedt, kimerült, pilledt
  • lekonyult, lekókadt, hervadt

leszokik

ige
  • abbahagy, felhagy (valamivel), eláll (valamitől), lemond (valamiről), levetkőzik (valamit), letesz (valamiről), megszakít (valamit)

aprít

ige
  • apróz, darabol, tördel, hasogat, metél, darál, porít (régies), vág, összevág, vagdal, szegdel (régies), trancsíroz, szeletel, tör, zúz, sziláncsol (tájnyelvi), szecskáz (tájnyelvi), aprogat (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): üt-vág, kaszabol, öldös

múlt II.

főnév
  • (választékos): történelem, hajdankor
  • (grammatikában): múlt idő, praeteritum (szaknyelvi)

meglepődik

ige
  • elcsodálkozik, meghökken, megdöbben, ledöbben (bizalmas), elképed, megütközik, megütődik (régies), elámul, álmélkodik, elbámul, hüledezik, elhűl (bizalmas), nagyot néz, fennakad, frappírozva van (régies), meghőköl (tájnyelvi), meglebben (tájnyelvi), meglepetődik (tájnyelvi) Sz: földbe gyökerezik a lába; szeme-szája eláll a csodálkozástól; egyik ámulatból a másikba esik; leesik az álla; eláll a lélegzete; tátva marad a szája; sóbálvánnyá válik

könyöklő I.

melléknév
  • ambiciózus, nagyravágyó, becsvágyó, csörtető, törtető, stréber (bizalmas), karrierista, pedálozó (pejoratív), buzgómócsing (szleng)

koktél

főnév
  • keverék, egyveleg, kotyvalék (pejoratív)
  • fogadás, parti (bizalmas), koktélparti, összejövetel

krákog

ige
  • harákol, megreszeli a torkát, torkát köszörüli, cikákol (tájnyelvi), kerreget (tájnyelvi), hertyeg (tájnyelvi)

megítél

ige
  • értékel, elbírál, ítéletet alkot, bírál, megállapít, jellemez, minősít, felmér, felbecsül, kimond, kinyilvánít, állást foglal, megvizsgál
  • elítél, ítélkezik (valaki fölött), kritizál, megbírál, kifogásol, ócsárol, becsmérel, leszól, leránt (bizalmas), szapul (bizalmas)
  • elrendel, odaítél, odaad

köt

ige
  • csomóz, bogoz, hurkol, kötöz, odaerősít, rögzít
  • (tájnyelvi): megront
  • (virágot, csokrot, koszorút) fűz
  • szilárdít, tömörít
  • szilárdul, ragad, összetart
  • ott tart, kényszerít
  • kapcsol (valakihez, valamihez), odaláncol (valakihez)
  • (eskü) visszatart, kötelez
  • (valamihez): függővé tesz (valamitől)
  • (kapcsolatot): létrehoz

kiállás

főnév
  • tűrés, szenvedés, kibírás, elviselés
  • támogatás, mersz, bátorság, állásfoglalás
  • fellépés, megjelenés, külső

kuplung

főnév
  • tengelykapcsoló

megkülönböztetés

főnév
  • különbségtétel, különbségtevés, elkülönítés, differenciálás, distinkció (régies)
  • előítélet, elfogultság