kártérítés szinonimái

főnév
  • kárpótlás, kártalanítás, elégtétel, fájdalomdíj, bánatpénz, jóvátétel
  • rekompenzálás, rekompenzáció (idegen)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

propagandahadjárat

főnév
  • korteshadjárat, korteskedés, reklámhadjárat, reklámkampány

átszel

ige
  • átrepül
  • átkel, keresztez, áthajózik, átevez, átúszik
  • áthalad, átmegy, végigfut, keresztülmegy, végigmegy
  • átível
  • átmetsz, átvág
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kártérítés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

jövő I.

melléknév
  • következő, leendő, jövendő, közelgő, küszöbön álló, holnapi, későbbi, majdani, azutáni

humán

melléknév
  • emberi, emberies, humánus

holott I.

kötőszó
  • bár, ámbár, noha, pedig, jóllehet, ellenben

háló II.

főnév
  • hálószoba, hálóhelyiség, hálófülke, hálóterem, ágyasház (régies)

kapálódzik, kapalózi

ige
  • rugdalódzik, rúgkapál, hánykolódik, kepickél (tájnyelvi), kelebicál (tájnyelvi) Sz: hánykolódik, mint az ürge a pórázon
  • (valami ellen): tiltakozik, védekezik, ágál, berzenkedik

kialvatlan

melléknév
  • elcsigázott, kimerült, fáradt, nyúzott, beesett szemű, karikás szemű

szaporodás

főnév
  • születés, gyarapodás, proliferáció (idegen)
  • szaporulat
  • növekedés, növés, terjedés, erősödés, emelkedés, növekmény, nagyobbodás, többlet, növedék, fokozódás, expanzió (idegen)

gátol

ige
  • akadályoz, hátráltat, fékez, nehezít, megakaszt, feltart, feltartóztat, gátat vet (valaminek), akadályokat gördít elé, útját állja, útjába áll, útban van, láb alatt van, visszavet, zseníroz (bizalmas)
  • ellenez, tilt
  • visszafojt, elfojt, elnyom, visszatart, feszélyez, retardál (idegen)

futólagos

melléknév
  • sietős, rövid, múlékony, pillanatnyi, átmeneti, efemer, ideiglenes, röpke, hamari (tájnyelvi)
  • felületes, odavetett, hevenyészett, felszínes, mellékes

elfáraszt

ige
  • kimerít, elgyötör, elgyöngít, elcsigáz, ellankaszt, elbágyaszt, kitikkaszt, kiszipolyoz, megvisel, összetör, kicsinál (szleng), kikészít (bizalmas), kinyuvaszt (szleng)

gőgicsél

ige
  • gagyog, gügyög, gagyatol (régies), dödög (tájnyelvi), csácsorog (tájnyelvi)

kietlen

melléknév
  • puszta, sivár, elhagyott, rideg, zord, lakatlan, elhagyatott, kihalt, lakhatatlan, üres, letarolt, kopár, meddő, terméketlen(régies)
  • (régies): éktelen, undok, csúnya, szörnyű

kiterjeszt

ige
  • kitár, széttár, szétnyit, szétbont, kibont, kinyújt (kart), kifeszít, szétfeszít
  • megvalósít, létrehoz, kiépít
  • kibővít, kitágít, megnövel (hatáskört), kiszélesít, elmélyít, általánosít, érvényesít, generalizál (idegen)
  • meghosszabbít, elnyújt, elhúz, prolongál

markos II.

főnév
  • marokszedő, marokvevő

laikus

melléknév
  • műkedvelő, amatőr
  • avatatlan, járatlan, szakképzetlen, hozzá nem értő, kontár, botcsinálta, dilettáns, tájékozatlan, tudatlan Sz: érti, mint a véneki asszony a spárgafőzést
  • világi, civil

kas

főnév
  • méhkas
  • kaptár
  • kosár, puttony
  • (tájnyelvi): borítókosár
  • kocsiderék, szekérderék
  • (szaknyelvi): járószék
  • (szaknyelvi): szállítókas

jószerével

határozószó
  • jószerivel, jóformán, voltaképp, voltaképpen, szinte, úgyszólván, tulajdonképpen, valójában, gyakorlatilag, lényegében

kérlel

ige
  • kér, kérel (tájnyelvi), kérelget (tájnyelvi), noszogat, unszol, instál (régies), rimánkodik, könyörög, fohászkodik, eseng, esd, esedezik, ácsingol, ácsingózik (bizalmas)
  • (régies): engesztel, csillapít, enyhít, vigasztal

kutyaszar

főnév
  • (durva): kutyagumi, kutyakaki

kékszakáll

főnév
  • nőcsábász, szoknyavadász, szoknyapecér (bizalmas), szoknyabolond, donjuan, donjani (tréfás), fűzőgép (tréfás), csőbányász (tréfás)

hűvös I.

melléknév
  • hideg, hűs, friss, árnyékos, árnyas, hűsös (tájnyelvi)
  • rideg, tartózkodó, kimért, kényszeredett, zord, fagyos, feszes, merev, barátságtalan, rezervált

kettős I.

melléknév
  • kettes, kétszeres, kételemű, páros, dupla, duplex (szaknyelvi), duplikált (idegen), duális (szaknyelvi), kétcélú, iker, kettőzött, kéttagú, alternatív (idegen), bináris (szaknyelvi), biner (idegen)
  • kétféle, kétrétű

labilis

melléknév
  • dülöngélő, tántorgó, imbolygó
  • ingatag, bizonytalan, bizonytalankodó, határozatlan, döntésképtelen, tétova, tétovázó, téveteg, vacilláló, hezitáló, habozó
  • szeszélyes, változékony, kiszámíthatatlan, hullámzó
  • kétes, megtámadható