kettős I. szinonimái

melléknév
  • kettes, kétszeres, kételemű, páros, dupla, duplex (szaknyelvi), duplikált (idegen), duális (szaknyelvi), kétcélú, iker, kettőzött, kéttagú, alternatív (idegen), bináris (szaknyelvi), biner (idegen)
  • kétféle, kétrétű

kettős II. szinonimái

főnév
  • pár, páros, duett (idegen), duó

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

retesz

főnév
  • tolózár, tolóka, kallantyú, zár, rigli (bizalmas), csukó (tájnyelvi), závár (régies), ajtószegező (régies)

nyolcéves

melléknév
  • nyolcesztendős, nyolcadfű (jószág) (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kettős szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

keltezés

főnév
  • dátum, kelet

intenzitás

főnév
  • hatásfok, erősség
  • erőkifejtés, lendület, hatékonyság, teherbírás

ihatnék

főnév
  • szomj, szomjúság

hegedűművész, hegedű

főnév
  • hegedűvirtuóz, violinista
  • nyirettyűs (tájnyelvi), cinigés (tájnyelvi)

keresztülnéz

ige
  • áttekint, átnéz
  • semmibe vesz, mellőz, levegőnek néz (valakire)

kiporcióz

ige
  • kiadagol, szétoszt, kimér

szétfolyik

ige
  • elfolyik, szétömlik, szétárad
  • eltűnik, elenyészik
  • elhomályosodik, elmosódik
  • (előadás, írásmű): szétesik

gyepmester

főnév
  • sintér, kutyapecér (régies), csamangó (régies), serka (régies), kutyaverő (régies)

grafológia

főnév
  • íráselemzés, íráselmélet

előjel

főnév
  • ómen, intő jel, figyelmeztetés, augurium (választékos), előszél

hadiözvegy

főnév
  • katonaözvegy, háborús özvegy

kisül

ige
  • megsül, elkészül
  • kiég, kiszárad, elperzselődik
  • kitudódik, kiderül, kibújik a szög a zsákból, kiugrik a nyúl a bokorból
  • eredményez, kiviláglik, következik, napfényre jut, napfényre kerül

kos

főnév
  • berbécs (tájnyelvi), berbe (régies), ürü
  • (régies): sulyok, döngölő, verőkos

meghajol

ige
  • bókol, hajlong, hajbókol, meghajlik
  • meghajtja magát, megsüvegel, kalapot emel
  • tisztel, tiszteleg, tiszteletet ró le
  • beadja a derekát, enged, fejet hajt, elfogad, meghódol

lelkifurdalás

főnév
  • bűntudat, lelkiismeret-furdalás, önvád, kétség

keveredik

ige
  • kuszálódik, gubancolódik, bonyolódik, kavarodik
  • vegyül, elegyedik, elegyül, vegyődik (régies)
  • jut, kerül, vetődik
  • sodródik
  • elhányódik, elkallódik
  • támad, keletkezik

kéj

főnév
  • gyönyör, öröm, élvezet, éldelet (régies), élv (régies)
  • vágy, kény (régies), voluptas (idegen)
  • bujálkodás
  • ejakuláció, orgazmus, kielégülés, beteljesülés

kikel

ige
  • felkel, kimászik
  • kisarjad, sarjad, előbújik, kibújik, kicsírázik, kihajt, kizöldül, rügyezik, bimbózik, fakad, zsendül, kipezsdül (tájnyelvi)
  • (valaki, valami ellen): felhördül, felfortyan, kitör, dühbe gurul, kifakad, kirohan

lehet

ige
  • szabad, lehetséges
  • tud, képes
  • elismer, megenged
  • megeshet, előfordulhat, meglehet, megtörténhet, elképzelhető, feltételezhető
  • (hsz-ként): föltehetően, valószínűleg, bizonyára, talán, esetleg

kibök

ige
  • kiszúr (bizalmas), kilyukaszt, átszúr, átlyukaszt
  • kinyög, kikotyog (bizalmas), elköp (szleng), elmond, közöl

irkafirka

főnév
  • firkálás, firkálmány, ákombákom, krikszkraksz, macskakaparás (bizalmas), iromány

kimerülés

főnév
  • kifogyás, megfogyatkozás, elapadás, kiapadás, kiürülés, leromlás, leállás, kiesés, kihagyás, csőd, fizetésképtelenség
  • fáradtság, kimerültség, elerőtlenedés, legyengülés, ellankadás, eltikkadás, összetörtség, kipurcanás (szleng), kidöglés (szleng), exhaustio (idegen), elkényszeredés (régies)

lélektan

főnév
  • pszichológia, lélekismeret (régies)
  • (bizalmas): lelkiség