kietlen szinonimái

melléknév
  • puszta, sivár, elhagyott, rideg, zord, lakatlan, elhagyatott, kihalt, lakhatatlan, üres, letarolt, kopár, meddő, terméketlen(régies)
  • (régies): éktelen, undok, csúnya, szörnyű

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

x-lábú

melléknév
  • csámpás, juhtérdű (tájnyelvi), csimpi-limpi (tájnyelvi), erőtlen lábú (régies), cibekelő (régies)

hajdani

melléknév
  • régi, ősi, egykori, azelőtti, korábbi, letűnt, néhai, ósdi, valamikori, quondam (régies), ódon, réges-régi, ó (régies), volt, régmúlt, archaikus
  • divatjamúlt, régimódi, ódivatú, avatag, idejétmúlt, ásatag
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kietlen szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kérvényez

ige
  • kérelmez, kér, folyamodik, igényel, instanciázik (régies), instál (régies), felterjeszt

izeg-mozog

ige
  • mozgolódik, fészkelődik, mocorog, helyezkedik, fickándozik, ficánkol, nyughatatlankodik, be van sózva (bizalmas), lebeleg (tájnyelvi), egrebugrál (tájnyelvi), izgelődik-mozgolódik (tájnyelvi), feszeleg (tájnyelvi), hezsetel (tájnyelvi), vackal (tájnyelvi), rezseg (tájnyelvi), tözgölődik (tájnyelvi), vacákolódik (tájnyelvi), páskálódik (tájnyelvi)
  • olyan, mint a sajtkukac (bizalmas), darázs van a fenekében (bizalmas)

intéző II.

főnév
  • felügyelő, gondnok, inspektor (régies), felvigyázó (régies)
  • jószágigazgató, jószágkormányzó (régies), tiszttartó (régies), sáfár (régies), ispán (régies), gazdatiszt (régies), kasznár (régies), majoros (régies)
  • művezető
  • üzletvezető, menedzser (idegen), ügyintéző, ügyvezető

himpellér

főnév
  • gazember, csirkefogó, gazfickó, szélhámos, svindler (bizalmas), svihák (bizalmas), kókler, pernahajder, zsivány (régies), semmirevaló, semmirekellő, akasztófavirág, mákvirág
  • csibész, gézengúz, kópé, rosszcsont, lókötő, ördögfióka, jómadár, imposztor

kiás

ige
  • kibányász, kitermel, felszínre hoz, kitúr, kifejt, kiáskol (tájnyelvi)
  • feltár, ásatást végez, előás
  • exhumál, kihantol
  • kivés, kimetsz, kimélyít, kivág, kilapátol
  • kiváj
  • (bizalmas): előkeres, előkotor, előszed, előkapar (szleng)

kitol

ige
  • kimozdít, kihúz, kivon, kijuttat, kitaszít, kituszkol
  • kinyom (súlyt), kiszorít (súlyt)
  • kidug, kiölt (nyelvet)
  • (mozdony, szerelvény): kitolat, kijár
  • kinyom, kiszúr, kilök
  • elhalaszt, meghosszabbít, késleltet, elnapol, halogat, elodáz, későbbre tesz, haladékot ad, húz-halaszt, prolongál, felfüggeszt
  • (bizalmas): rászed, megtréfál, elbánik (valakivel), kifog (valakin), kiszúr (valakivel), kibaszik (valakivel) (durva), túljár az eszén (valakinek), kibabrál (bizalmas), kikukoricáz (tájnyelvi), csőbe húz (szleng), kifírundcvancigol (bizalmas), kibábozik (tájnyelvi), kibagózik (tájnyelvi), kibigéz (tájnyelvi), kikutyapicsáz (tájnyelvi)

szó

főnév
  • címszó
  • kijelentés, mondanivaló
  • mondás, mondat
  • beszéd
  • beszélés
  • élőszó
  • beszélgetés, társalgás, tárgyalás, vita, megbeszélés
  • felszólalás, hozzászólás
  • beleszólás, befolyás, tekintély
  • ígéret, becsületszó
  • kifejezés, szókapcsolat, szóalak, szóhasználat
  • (tájnyelvi): hang, beszédhang, énekhang

haderő

főnév
  • katonaság, hadsereg, fegyveres erő, honvédség

gyógynövény

főnév
  • gyógyfű, orvosi növény, burján (tájnyelvi)

elszántság

főnév
  • eltökéltség, határozottság, rendíthetetlenség, rendületlenség, vasakarat, kitartás, bátorság, kurázsi (bizalmas), merészség, mersz, szilárdság, harciasság, vakmerőség, tetterő, harckészség

halogat

ige
  • halaszt, húz-halaszt, háringál (tájnyelvi), szöszörészik, elodáz, elnapol, kitol, haladékot ad, elnyújt, későbbre tesz, későbbre hagy, patópáloskodik (választékos), késleltet, lassít, hátráltat Sz: húzza-halasztja, mint cigány az akasztást

klasszikus II.

főnév
  • remekmű, mestermű
  • remekíró

kötél

főnév
  • zsinór, zsineg, spárga
  • akasztás
  • drótkötél, sodrony
  • (régies): pányva, vetőhurok
  • (régies): kötelék

megmos

ige
  • megtisztít, lemos, megfüröszt, lecsutakol (bizalmas), leöblít, megmostít (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): elver, megver, kimos

levegős

melléknév
  • tág, tágas, széles, szellős
  • (selejt): légbuborékos, kriccleres (szaknyelvi)

kifejező

melléknév
  • beszédes, expresszív (idegen), kifejezésteljes, jellegzetes, markáns, plasztikus, élénk, erőteljes, velős, magvas, tömör, szemléletes, jelentőségteljes, sommás

keresztülhúz

ige
  • végighúz
  • átjuttat, átdug, átfűz, áthúz
  • áthúz, kihúz, töröl, megsemmisít
  • meghiúsít, tönkretesz, hátráltat, akadályoz, megtorpedóz (bizalmas), meggátol
  • átvonul, áthúz

kirámol

ige
  • kitesz, kirakodik, kipakol, szétrak
  • kivisz, kiürít, kihord, kirámol, kihurcolkodik, kirakoszik (tájnyelvi), kivonszolkodik (tájnyelvi)
  • (szleng): kifoszt, kirabol, kicsontoz (szleng)

lesipuskás

főnév
  • vadorzó, orvvadász
  • orvlövész

kijelöl

ige
  • kiszemel, kiszúr (bizalmas), kipécéz (bizalmas), jelöl, kandidál (régies), kiválaszt, megválaszt, kinevez, megbíz, deszignál (idegen)
  • megjelöl, kicövekel, kikaróz, kimezsgyéz, elhatárol, megvon, kihatárol (tájnyelvi), kihatároz (tájnyelvi)
  • megszab, kitűz, meghúz

játékos I.

melléknév
  • szertelen, csintalan, rakoncátlan, eleven, virgonc, ugribugri, bohó, huncut, mókás, tréfás, pajkos
  • könnyed, derűs, játszi, vidám
  • (régies): cinkos, álnok, alakos, szemfényvesztő

kisül

ige
  • megsül, elkészül
  • kiég, kiszárad, elperzselődik
  • kitudódik, kiderül, kibújik a szög a zsákból, kiugrik a nyúl a bokorból
  • eredményez, kiviláglik, következik, napfényre jut, napfényre kerül

letört

melléknév
  • levert, megtört, nyomott, szárnyaszegett, búvalbélelt (tréfás), deprimált, letargikus, csüggedt, elcsüggedt, reményvesztett, rezignált, desperált (idegen), desperátus (idegen), lehangolt, lehangolódott, elkedvetlenedett, kedvetlen, kedveszegett, kedélytelen, lehervadt (bizalmas), rosszkedvű, szomorú, bánatos, elesett, lógatja a fejét, lógatja az orrát, elengedi fülét-farkát, konya (tájnyelvi)
  • elszegényedett, lecsúszott, levitézlett, tönkrement, deklasszált (idegen)