idejében szinonimái

határozószó
  • jókor, időben, idején, a megfelelő időben, a kellő órában, a kellő percben, időnek idejében (tájnyelvi), idejekorán

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

zugkereskedelem

főnév
  • feketekereskedelem, feketepiac, seftelés (bizalmas), feketézés (szleng), spekuláció

táp

főnév
  • abrak, takarmány, eleség, táplálék
  • eledel
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a idejében szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

honatya

főnév
  • (választékos): képviselő

hajóablak

főnév
  • ökörszemablak, kajütablak

gyújtó I.

melléknév
  • gerjesztő, szító

föveny, fövény

főnév
  • homok, apró kavics, füveny (tájnyelvi), sóder
  • homokos talaj
  • (régies): porond, játéktér, porzó (régies)

huny

ige
  • lehuny, suny (régies)
  • elalszik, álomba merül, durmol, szunyál (szleng), szunyókál

izgága

melléknév
  • izgő-mozgó, nyugtalan, nyughatatlan, fészkelődő, izgékony, idegember, zaklatott, nyüzsgölődő (régies)
  • kötekedő, akadékoskodó, okvetetlenkedő, kötözködő, civakodó, összeférhetetlen, veszekedős, kötölőzködő (tájnyelvi), aggancsos (tájnyelvi), gurbáncsos (tájnyelvi), zakotás (tájnyelvi), kekeckedő (szleng)
  • (régies): bolond, bolyóka (tájnyelvi)

robot1

főnév
  • jobbágymunka, úrdolga (régies), angária (régies)
  • gürizés (szleng), gürcölés, meló, kulizás (szleng), kulimunka, hajtás, favágás (bizalmas), strapa (bizalmas), rabszolgamunka, taposómalom, gálya (szleng)

félkarú

melléknév
  • egykarú, félkezű

felel

ige
  • válaszol, választ ad, visszaszól (bizalmas), visszaír, visszaüzen, visszavág, viszonoz, megfelel, felesel, replikázik
  • jelentkezik
  • beszámol, kollokvál, számot ad, elmond, kifejt
  • megokol, megmagyaráz
  • jótáll, helytáll, szavatol, kezeskedik, felelősséget vállal, garantál
  • bűnhődik, szenved (valamiért), lakol, szorul (bizalmas)(valamit)(valamit)

csúszkál

ige
  • (jégen): siklik, iringál (tájnyelvi), fakutyázik, korcsolyázik, sikankózik (tájnyelvi), csiszonkáz (tájnyelvi), csúszkorál (tájnyelvi), iszamkodik (tájnyelvi), csiszonkázik (tájnyelvi), csuszkinyózik (tájnyelvi), icánkol (tájnyelvi), illangat (tájnyelvi), irant (tájnyelvi), iszingál (tájnyelvi), isint (tájnyelvi), iszonkodik (tájnyelvi), sikórál (tájnyelvi), simókál (tájnyelvi)

felszökik, fölszökik

ige
  • felugrik, felszökken, felpattan
  • feltör, előtör, felbuzog, kilövell, kibugyog, magasra csap, egekig csap
  • (láz): felmegy, felemelkedik, felszalad, magasra szökik, magasra ugrik

jégzajlás

főnév
  • jégszakadás, jégtorlódás

kategória

főnév
  • fogalomkör
  • csoport, osztály

külsőség

főnév
  • pompa, ceremónia, szertartás, látszat, külszín, máz
  • formaság, formalitás
  • formai elem
  • (régies): szél, vég

kitanul

ige
  • elsajátít (szakmát), kiképezi magát, képesítést szerez, kiműveli magát
  • megismer, kiismer, eligazodik, beavatódik
  • (valamiből): elfelejt, kijön a gyakorlatból

ide-oda

határozószó
  • erre-arra, fel-alá
  • idestova, hovatovább, körülbelül (tájnyelvi)
  • mindegy, nem számít, akár ide, akár oda

holdtölte

főnév
  • telihold, telehold

ipar

főnév
  • mesterség, kézművesség, céh (régies)
  • indusztria (idegen), gyártás, gyáripar
  • iparág, szakma, ágazat (szaknyelvi)
  • (bizalmas): iparengedély, iparigazolvány
  • (régies): iparkodás, igyekezet, törekvés, szorgalom, tevékenység

kísérteties

melléknév
  • ijesztő, hátborzongató, titokzatos, rejtelmes, sejtelmes, földöntúli, félelmetes, borzalmas, rémes, irtózatos, baljóslagú, szörnyű, ördögi, démoni, sátáni, fantomszerű, kísértetes (tájnyelvi)
  • megdöbbentő, meghökkentő, szokatlan, különleges, kivételes, rendkívüli, páratlan, sajátszerű, figyelemre méltó, szembeszökő

ihatnék

főnév
  • szomj, szomjúság

haldoklik

ige
  • haldokol (választékos), agonizál (idegen), haldosik (tájnyelvi), utolján van (tájnyelvi)
  • halódik, halófélben van, pusztulóban van Sz: a végét járja, az utolját járja, végsőket vonaglik, utolsókat lélegzik, halálán van, halálküzdelmet vív (választékos), haláltusáját vívja, az utolsókat rúgja (durva), dögrováson van (durva), a halál révén áll; a nyelve hegyén van a lélek; ásóra, kapára nem soká fog várni; búcsúzik az árnyékvilágtól; csak órái vannak hátra; Istennél az obsitja; kiveri a halál vize; lába is a temető felé áll; oly aprót lélegzik, mint a moharmag; orrában hordozza a harangozópénzt; orrában van már a harangkötél; tépi a kontraktust; tusakodik a halállal

ismeretterjesztő

melléknév
  • tudománynépszerűsítő, felvilágosító, informatív, ismeretközlő

kiszór

ige
  • szétszór, kiönt, széthány, kiborít, elletyikel (tájnyelvi)
  • eltávolít, kirúg (bizalmas), kitesz, kidob, kirak, kihajít, kilódít, kihány, kipenderít, elküld, elkerget, elűz, kiutasít