hiábavalóság szinonimái

főnév
  • haszontalanság, fölöslegesség, értéktelenség, jelentéktelenség, hívság (régies), hiúság, meddőség (választékos)
  • szélmalomharc
  • apróság, csekélység, lirumlórum (tájnyelvi), frinc-franc (tájnyelvi), szir-szar (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

ő

névmás
  • az, amaz

leszorít

ige
  • leprésel, lenyom, lesajtol
  • lefog, rögzít
  • redukál, korlátoz, visszafog
  • (hajat): hátraszorít, lekötöz, összefog
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hiábavalóság szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hátország

főnév
  • biztonság, védelem, háttér

gonosz I.

melléknév
  • rossz, rosszindulatú, rosszakaratú, rosszlelkű, sötét lelkű, álnok, kemény szívű, szívtelen, kőszívű, ádáz, kegyetlen, méregkeverő, cudar
  • aljas, alávaló, lator, csalárd, gaz, bestye (régies), galád, szadista, brutális, embertelen, pokolravaló, ördögi, sátáni, pokoli, démoni, feketemájú (tájnyelvi), istenverte, infernális (régies), elvetemült Sz: az ördög boronája; az ördög cimborája; egyenként szedegeti ki a szemszőrt; egyenként veregeti ki a zápfogakat; ember bőréből fűzné a bocskorát; emberhússal hájasodik; fától szakadt ember; füstös bottal jár; hét ördög lakik benne; Istentől elrugaszkodott; kutyát szopott, nem anyát; megnyúzza, mielőtt megöli; mézből is mérget szí; nincs lelke, csak párája; nyers, mint a tápéi gyékény; ő is ember, lelkétől megválva; ördög ül a szívén, ott is a közepén; ördöggel határos; pokolravaló; repceszalmán kellene megégetni; rókával bélelt, farkassal prémezett; rossz bordában szőtték; sárkánytejet szopott; talpon áll benne az ördög; tüskére való
  • pajkos, huncut, incselkedő, ingerkedő, fránya (tájnyelvi), ördöngös

gázbojler

főnév
  • gáz-vízmelegítő (szaknyelvi), vízmelegítő, átfolyó, melegvíztároló, autogejzír (régies), bojler

felzúdul, fölzúdul

ige
  • fellázad, felzendül (régies), zajdul (régies), tombol, zajong, méltatlankodik, felháborodik
  • kitör, feltámad, özönlik, árad

helyenként

határozószó
  • néhol, hellyel-közzel, itt-ott, imitt-amott, elvétve

idegcsillapító

főnév
  • nyugtató, szedatívum, lenitívum (idegen), trankvilláns (idegen), dilibogyó (bizalmas)

ráhajt1

ige
  • odahajt, odaterel, ráterel, odairányít
  • odakormányoz, odavezet, rágördül, rágurul
  • (bizalmas): rákapcsol (bizalmas), ráver (bizalmas), belehúz (bizalmas)
  • (régies): sarkall, ösztökél, ösztönöz, indít, késztet

ezüst

főnév
  • argentum (szaknyelvi), arzsint (tájnyelvi)
  • ezüstpénz, fehérpénz (régies)

északi

melléknév
  • borealis (idegen), nordikus (idegen)

coca

főnév
  • (bizalmas): disznó, sertés, hízó, koca, malac, röfi (bizalmas)

fehérlik

ige
  • fénylik, világlik, tündöklik, ragyog, fehérellik (tájnyelvi), fehérszik (tájnyelvi), fehérzik (tájnyelvi), világít

ígéret

főnév
  • adott szó, fogadalom, nyilatkozat, becsületszó, ígérvény (szaknyelvi), elkötelezés, kötelezettség

java

főnév
  • (valaminek): nagy része, zöme, dandárja, oroszlánrésze
  • lényege, veleje, eleje, sava-borsa, krémje, színe-java, színe-virága, színe-lángja (tájnyelvi)
  • (valakinek): haszna, előnye, érdeke, üdve

költ1

ige
  • kelt, ébreszt, felkelt, feléleszt
  • életre kelt
  • kikölt, kotlik, tojásokon ül, fiadzik, fészkel, kikotol (tájnyelvi)

kidob

ige
  • kihajít, kivet, kizuhint, kiszór, kihajigál, ejiciál (idegen), kilök
  • kiselejtez, félredob, eldob, kiszuperál (bizalmas), kimustrál
  • kipenderít, kiakolbólít, kiebrudal, lapátra tesz (szleng), kigór (tájnyelvi), kivág, kibillent, kirúg (bizalmas), eltanácsol, kitessékel, eltávolít, kituszkol, kizavar, kipaterol (bizalmas), elzargat (tájnyelvi), kiutasít, kirepít, kilódít, elbocsát, elküld, kilakoltat Sz: ajtót mutat (valakinek); kiad rajta, mint eb a taligán; kiad vkin, mint a pataiak a szőrön; kiadja a nyargalót vkinek; kiadja az útját; kiteszi a szűrét; kivágja, mint a taknyot; megmutatja, hol csinálta az ács az ajtót; ebrúdra tesz; ebrúdon hány ki

hibapont

főnév
  • büntetőpont, hiba, fault (szaknyelvi), büntető

hatalmasság

főnév
  • nagyság, monumentalitás, határtalanság, mérhetetlenség
  • nagyúr, kiskirály, kisisten, potentát (régies)

hozzájárul

ige
  • hozzátevődik, hozzáadódik
  • (költségekhez): kiegészít, megtold, beszáll (valamibe), adakozik
  • (valamihez): közreműködik, részt vesz (valamiben)
  • elősegít, előmozdít, megkönnyít

kézmozdulat

főnév
  • gesztus, kézlegyintés, taglejtés

hitehagyott

melléknév
  • hittagadó, hitehagyó, hitáruló, hitszegő, eretnek, renegát, aposztata (választékos), hittőlszakadt (régies)
  • elvtagadó, elpártolt, esküszegő, hűtlen, áruló, csalárd, csalfa, hamis, hívtelen (régies)

grépfrút

főnév
  • citrancs

húr

főnév
  • (régies): ideg, ín
  • (régies): bél
  • zsinór
  • chorda (idegen)

kicsi, kicsiny II.

főnév
  • kisgyermek, apróság, baba, pólyás baba, csecsemő, csecsszopó, palánta, csemete, bébi (bizalmas), csimota (tájnyelvi)