idegcsillapító szinonimái

főnév
  • nyugtató, szedatívum, lenitívum (idegen), trankvilláns (idegen), dilibogyó (bizalmas)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

szemernyi

melléknév
  • kevés, parányi, csipetnyi, szikrányi, hajszálnyi, körömfeketényi, mákszemnyi, cseppnyi, jottányi, fikarcnyi

fényűzés

főnév
  • luxus, pompa, csillogás, pompáskodás (régies), pompázás (régies), fénykórság (régies), luxuria (idegen), gazdagság, jómód, bőség
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a idegcsillapító szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

homály

főnév
  • sötétedés, sötétség, este, esteledés, esthajnal (régies)
  • alkony, alkonyat, szürkület, szürkeség, barnulat (tájnyelvi), irám (tájnyelvi)
  • hajnalodás, derengés, pirkadat, pitymallat (tájnyelvi), hajnalfény
  • ború, borulat
  • árny, árnyék
  • köd, pára, por, gőz, felhő, gőzlecsapódás
  • hályog
  • bizonytalanság, ismeretlenség, rejtélyesség, titokzatosság, rejtelem, talány, titok

hajlamos

melléknév
  • hajlandó, hajlik (valamire), kész, kapható (valamire), alkalmas, képes
  • fogékony

gyöngyvirág

főnév
  • májusi gyöngyvirág, májusivirág, kakukkvirág, szelence (tájnyelvi), szentgyörgye, Szent György-virág, Salamon pecsétje, borsoska, csörgővirág
  • (megszólításként is): kedves, szerető, gyöngy

főnév

főnév
  • szubsztantívum (régies), nomen (szaknyelvi)

hullámverés

főnév
  • hullámzás, hullámtörés

ív

főnév
  • görbület, görbe, kanyarulat, kanyar, bógni (szaknyelvi)
  • boltív, boltozat, bolthajtás, árkád
  • ívpapír, árkus (régies)
  • kötőív (szaknyelvi), ligatúra (szaknyelvi)
  • lista, jegyzék, névsor
  • jelenléti ív
  • űrlap, nyomtatvány

ritmikus

melléknév
  • ütemes, ritmusos, mértékes

felismerés, fölismer

főnév
  • azonosítás, ráismerés, megismerés, agnoszkálás (idegen), identifikálás (idegen), identifikáció (idegen)
  • percepció (idegen)
  • érzékelés, észlelés
  • észrevétel, meglátás, megállapítás
  • megoldás, felfedezés

feldolgoz, földolgoz

ige
  • felhasznál, átalakít
  • megemészt, asszimilál (szaknyelvi)
  • átír, átformál
  • elkészül, végez (valamivel), elvégez, elkészít

csuka

főnév
  • (szleng): cipő, lábbeli, surranó, csúzó (szleng), skárpi (szleng), ladik (bizalmas), csónak (bizalmas)

félszeg

melléknév
  • ügyetlen, gátlásos, félénk, bátortalan, visszahúzódó, esetlen, idétlen, bumfordi, suta, gyámoltalan, zavart, timid (idegen)
  • kényelmetlen, visszás, zavaró, zavarba ejtő
  • (tájnyelvi): ferde, egyoldalú, rézsútos, féloldalas, csálé, kajla (tájnyelvi)

javítóműhely

főnév
  • szerelőműhely, szerviz

kas

főnév
  • méhkas
  • kaptár
  • kosár, puttony
  • (tájnyelvi): borítókosár
  • kocsiderék, szekérderék
  • (szaknyelvi): járószék
  • (szaknyelvi): szállítókas

különbözet

főnév
  • különbség, differencia, eltérés
  • többletjövedelem
  • különbözeti vizsga

kiszolgáltatottság

főnév
  • függőség, függés, alávetettség, alárendeltség

idegfeszítő

melléknév
  • idegtépő, idegborzoló, idegőrlő, izgalmas, izgató
  • kimerítő, fárasztó

hogyha

kötőszó
  • feltéve, ha, amennyiben
  • valahányszor, amikor csak
  • (tájnyelvi): hátha, talán

intéz

ige
  • eljár, végez, igazgat, rendez, elrendez, kezel, rendelkezik, utasít, rendel, szabályoz, bonyolít, lebonyolít, szerét ejti, lehetővé tesz, előkészít, menedzsel, vezet, irányít, szervez, kézben tart, gondoskodik (valakiről, valamiről), foglalkozik (valamivel)

kisebbrendű

melléknév
  • alacsonyabb rendű, jelentéktelenebb

igényel

ige
  • kér, követel, megkíván, kérvényez, igényt tart, reflektál (valamire), jogot formál (valamire), elvár, óhajt, akar, szüksége van (valamire), vágyakozik (valamire), folyamodik (valamiért)(valamitől)
  • szükségessé tesz, rászorul

halálos

melléknév
  • végzetes, pusztító, gyilkos, gyógyíthatatlan, menthetetlen, mérgező, mortális (szaknyelvi), letális (szaknyelvi)
  • (bűn): főbenjáró, megbocsáthatatlan
  • (ellenség): engesztelhetetlen, kibékíthetetlen, gyűlölködő, esküdt
  • (szerelem): hatalmas

irtózatos

melléknév
  • iszonyú, undorító, ijesztő, megdöbbentő, megrázó, megrendítő, borzalmas, félelmetes, iszonyatos, irtóztató, borzasztó, szörnyű, szörnyűséges, rettenetes, förtelmes, szívszaggató, hátborzongató, hajmeresztő, vérfagyasztó
  • óriási, roppant nagy, horribilis, istentelen, rendkívüli, elképesztő

kiszáll

ige
  • kirepül, kireppen, kiröppen
  • kijön, kilép, kiugrik, lekászálódik
  • utazik, kiküldetésben van
  • abbahagy, felhagy (valamivel), otthagy, kilép (valamiből), felad, kiugrik, leköszön, visszavonul, lelécel (szleng)