fene I. szinonimái

főnév
  • nyavalya, nyavalyakórság, kórság, frász (bizalmas), frászkarika, görcs (tájnyelvi), guta (tájnyelvi), ragya (tájnyelvi), rosseb, franc, ördög, pokol, patvar, manó, kánya, macska, szösz, nehézség
  • (régies): fekély, gennyes seb

fene II. szinonimái

melléknév
  • ádáz, szilaj, dühödt, félelmetes
  • elszánt, erőszakos
  • (bizalmas): átkozott, nyavalyás, ronda, kellemetlen
  • (hsz-ként): rettenetesen, nagyon, szörnyen

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

emel

ige
  • feltart, magasra tart, emelint (tájnyelvi), emelít (tájnyelvi)
  • növel, srófol, fokoz, nagyobbít, öregbít, gyarapít, szaporít, (fizetést) jobbít (tájnyelvi)
  • épít, rak, létesít, magasbít (régies), (emlékművet) állít

gyújtó II.

főnév
  • gyufa, tűzszerszám (régies), villantó (régies), reibli (szleng), blejb (szleng), masina (tájnyelvi), méregpózna (tájnyelvi), gyújtószálka (tájnyelvi)
  • öngyújtó
  • kanóc
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fene szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fellendülés, föllend

főnév
  • fejlődés, előretörés, javulás, lendület, felvirágzás, virulás, felemelkedés, haladás, előrejutás, növekedés, bővelkedés, konjunktúra (szaknyelvi), prosperitás (szaknyelvi)

érdem

főnév
  • becs, érték, meritum (régies), virtus, erény, kiválóság, kitűnőség, jelentőség
  • lényeg, veleje

elvonulás

főnév
  • eltávozás, elmenetel, elhaladás, elhúzás (bizalmas), távolodás
  • félrevonulás, félrehúzódás, elzárkózás, visszavonulás

elfogy

ige
  • kifogy, kiapad, elúszik (bizalmas), (pénz) elfolyik, kifúj (szleng) Sz: volt, de elkölt
  • elkel, gazdára talál
  • (erő, türelem): kimerül, felőrlődik, elapad, felmorzsolódik, véget ér

felszólaló, fölszóla

melléknév, főnév
  • hozzászóló, interpelláló
  • javasló, pártoló, támogató, közbenjáró

förgeteg

főnév
  • vihar, zivatar, szélvész, égiháború, forgószél, ciklon, tornádó, hurrikán, tájfun, zegernye (tájnyelvi)

numerikus

melléknév
  • számbeli, szám szerinti, számszerű
  • számjegyvezérlésű (szaknyelvi)

díszemelvény

főnév
  • dísztribün, pódium

delegátus

főnév
  • küldött, kiküldött, meghatalmazott, megbízott, képviselő

araszol

ige
  • mászik, kúszik

dukál

ige
  • (valakinek valami): megillet, jár, kijár
  • illik, szokásos, járja

fúzió

főnév
  • társulás, egyesülés, összeolvadás, egybeolvadás

gyalogos I.

melléknév
  • gyalogsági

ízig-vérig

határozószó
  • minden ízében, tetőtől talpig, talpig, teljesen, egészen, maradéktalanul, szíve mélyéig, testestől-lelkestől, szőröstül-bőröstül (bizalmas)

hibajegyzék

főnév
  • errata (szaknyelvi), javítandó

fennálló

melléknév
  • létező, meglevő, tényleges, valóságos, bevett, adott, érvényben levő, érvényes, hatályos, hatályban levő

félkarú

melléknév
  • egykarú, félkezű

fokozás

főnév
  • növelés, erősítés, emelés, súlyosbítás, felerősítés
  • öregbítés, hatványozás, lelkesítés, nagyítás, sokszorozás
  • nagyobbítás

helyszín

főnév
  • hely, színhely
  • tetthely

fészer

főnév
  • szín, pajta, csűr, fáskamra, félfedél, sufni (bizalmas), árnyékalja (tájnyelvi), árnyékszín (tájnyelvi)

erőnlét

főnév
  • erő, kondíció, kondi (bizalmas), forma, erőállapot, állóképesség

forradalmasít

ige
  • átalakít, átformál, megújít

heveskedik

ige
  • indulatoskodik, szenvedélyeskedik, felháborodik, hirtelenkedik, fellobban, haragra lobban, felfortyan (választékos), elragadtatja magát, dühbe gurul, dühöng, tüzeskedik