dukál szinonimái

ige
  • (valakinek valami): megillet, jár, kijár
  • illik, szokásos, járja

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

harántsüllyedés

főnév
  • bokasüllyedés, lúdtalp (bizalmas), rucatalp (tájnyelvi)

járulék

főnév
  • tartozék, függelék, pótlék, kiegészítés, toldalék (régies), adalék, aggalék (régies), kellék, sallang, szerelék (régies), affixum (régies), attribútum (szaknyelvi)
  • (régies): melléklet, pótkötet
  • illetmény, járandóság
  • díj, tagdíj
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a dukál szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

diagnózis

főnév
  • kórmeghatározás, kórmegállapítás, kórjelzés, kórisme

bütyök

főnév
  • csomó, dudor, dudorodás, kidudorodás, csomósodás, kinövés, göcs, bog (tájnyelvi), görcs, göcsört (tájnyelvi), bőrkeményedés, tyúkszem, kamó (tájnyelvi), bücök (tájnyelvi), buckó (tájnyelvi)
  • (szleng): vakarcs, tökmag, mitugrász, porbafingó (durva), seggdugó (durva), seggdugacs (durva), kettéfűrészelt óriás (tréfás), töpörtyű (bizalmas), harmatverő (tréfás)

brávó

főnév
  • (régies): bérgyilkos, orgyilkos

beleun

ige
  • megun, elun, ráun, megelégel, belefárad, belefásul, a könyökén jön ki (valami)

dongó I.

melléknév
  • zümmögő, döngicsélő

eléje

határozószó
  • elé, elébe, elejbe (tájnyelvi), elibe (tájnyelvi)

lelkipásztor

főnév
  • pásztor, lelkész, lelkiatya, pap, atya, tiszteletes, tisztelendő, lelkitanító (régies)

asztag

főnév
  • boglya, kazal, kalangya(tájnyelvi), kepe (tájnyelvi), kereszt, rakás

arcátlanság

főnév
  • szemtelenség, pimaszság, pofátlanság (durva), szemérmetlenség, szégyentelenség
  • gyalázatosság

átvétel

főnév
  • elfogadás, kézhezvétel
  • befogadás, recepció (idegen)
  • közlés, másodközlés, utánközlés

elfogyaszt

ige
  • megeszik, elkölt (választékos), belakmároz, bekebelez (bizalmas), behabzsol, beburkol (szleng), bepakol (szleng), befal, betöröl (szleng), bezabál (ételt) (durva)
  • megiszik, bevedel, bedönt
  • felél, felemészt, felhasznál, elhasznál

előzetes I.

melléknév
  • előző, megelőző, előlegezett, prelimináris (régies), előbbi, korábbi, előbbeni, eddigi, fent említett, előidejű, kiinduló, kezdeti, régi, hajdani, korai, a priori (idegen)

formai

melléknév
  • formális, látszólagos, külsőleges

fejedelem

főnév
  • uralkodó, herceg, princeps (idegen), princ (régies)
  • goszpodár, zsupán, vajda, knyáz, maharadzsa, emír, kán
  • nemzetségfő, törzsfő, vezér

dupla I.

melléknév
  • kétszeres, kettős, páros, megkettőzött, iker, megduplázott, kétannyi, kétszer annyi, duplikált (idegen)
  • (virág): teljes, telt szirmú

derű

főnév
  • napsütés, napfény, verőfény, világosság, ragyogás, csillogás
  • derültség, megelégedettség, jókedv, vidámság, élénkség, életkedv, elevenség, életöröm, ujjongás, boldogság
  • jókedv, vígság, derültség, nevetés, kacagás

ejnye

indulatszó
  • ejnye-bejnye, ej, irgum-burgum, ejha, ugyan, nono

farsang

főnév
  • karnevál, maszkabál (tájnyelvi)
  • mulatság, dínomdánom

egészségügyi I.

melléknév
  • higiéniai, szanitárius (idegen), gyógyászati, gyógyító

cián

főnév
  • ciánkáli

elbizonytalanodik

ige
  • tétovázik, elkételkedik (tájnyelvi), meginog, megtántorodik, haboz, hezitál

fegyvertelen

melléknév
  • védtelen, sebezhető, kiszolgáltatott, gyenge, támadható, erőtlen