helyszín szinonimái

főnév
  • hely, színhely
  • tetthely

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

cserfa

főnév
  • cser, csere, cserefa, csertölgy

rácsap

ige
  • rádob, rátesz, rávág, ráhajít, rávet, odacsap, rálök
  • rácsuk, odacsuk, rázár, odazár
  • ráver, ráüt, ráhúz, odaüt, megüt, odavág, lesújt, rásuhint, rásóz (bizalmas), csappant (tájnyelvi), rálegyint (régies)
  • lecsap, rátámad, megtámad, szétüt, közévág, ráront, rátör, rárohan, lerohan, megostromol, megrohamoz
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a helyszín szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hasadás

főnév
  • szakítás, szakadás, repedés, elválás, elkülönülés, szétválás, bomlás, szegregáció (szaknyelvi)
  • instabilitás (idegen)
  • repedés, szakadék, nyílás, hasadék, rés, hézag, vágás, törés, vicsor (tájnyelvi)

gesztenyés II.

főnév
  • gesztenyesütő, gesztenyeárus
  • gesztenyefás, gesztenyeliget, gesztenyeerdő

fűtőtest

főnév
  • hősugárzó, radiátor

feltárul, föltárul

ige
  • kinyílik, felnyílik
  • megmutatkozik
  • kiderül, napvilágra kerül

hazátlan

melléknév
  • hontalan, otthontalan, földönfutó, bujdosó, hazavesztett (régies), üldözött, száműzött, sehonnai, ágrólszakadt, hajléktalan, csavargó (pejoratív), jöttment Sz: ott van hazája, hol a tarisznyáját szögre akasztják; se országa, se hazája

hurcolkodik

ige
  • cipekedik, vonszolkodik (régies), cühekedik (tájnyelvi)
  • költözik, költözködik, hordozkodik (tájnyelvi)

rabló II.

főnév
  • tolvaj, betörő, gonosztevő, gengszter, bandita, útonálló, zsivány (régies), betyár (régies), haramia, lator (választékos), briganti, martalóc (régies), bojnyik (régies), dulár (régies), mackós (szleng), kasszafúró, bankrabló, zsebmetsző
  • ügyeskedő, csirkefogó

étvágytalan

melléknév
  • étevesztett (tájnyelvi), finnyás, bélebűzhödt (tájnyelvi), egyszálbélű, kákabélű (tájnyelvi), konyhagyalázó, kis étkű Sz: mintha a háta mögé hányná

értesítő

főnév
  • értesítő könyv, ellenőrző könyv, bizonyítvány, évkönyv (régies)
  • értesítés, közlöny, értesítvény, avizó (idegen)

ciki I.

melléknév
  • veszélyes, veszedelmes, kockázatos, rázós (szleng), kényelmetlen, szorult, húzós (szleng), meredek (szleng), meleg (bizalmas), izgi (bizalmas), rizikós (bizalmas)(szleng)

farsang

főnév
  • karnevál, maszkabál (tájnyelvi)
  • mulatság, dínomdánom

idétlen

melléknév
  • gyámoltalan, ügyetlen, esetlen, csenevész, élhetetlen, kétbalkezes, suta, nehézkes
  • idomtalan, torz, groteszk, félszeg, otromba, bumfordi, büfli (tájnyelvi)
  • badar, ízetlen, sületlen, buta
  • (régies): koraszülött, idő előtti

izgalmas

melléknév
  • érdekes, érdekfeszítő, szórakoztató, lebilincselő, lélegzetelállító, szenzációs (bizalmas), izgató, vonzó, kívánatos
  • izgi (bizalmas), idegfeszítő, idegtépő, idegborzoló, meleg, vérfagyasztó, kemény, ciki (bizalmas), húzós (szleng)

kóros

melléknév
  • beteges, egészségtelen, patológiás (szaknyelvi), rendellenes, abnormális
  • torz, perverz (szaknyelvi)

kiadatlan

melléknév
  • ki nem nyomtatott, kéziratos

helyzetkép

főnév
  • helyzetrajz, helyzetismertetés, helyzetjelentés
  • áttekintés

harmad I.

számnév
  • egyharmad
  • harmadik (régies)

hónalj

főnév
  • hajlat
  • (szaknyelvi): (növényé) tőhajlat

kétéves

melléknév
  • kétévi, másodévenkénti, kétévenkénti
  • kétnyári
  • másodfű

hídfő

főnév
  • támpillér, hídpillér, hídláb, ellenfal, támfal, támoszlop
  • (szaknyelvi): hídfőállás, támaszpont, állás

gondterhelt, gondter

melléknév
  • gondtelt, levert, lehangolt, deprimált (idegen), aggodalmaskodó, nyugtalan, rosszkedvű, borús, felhős, komor

hozzászokik

ige
  • rászokik, hozzátörődik (régies), belokul (régies), hozzáedződik, hozzáidomul, alkalmazkodik, akklimatizálódik Sz: megszokta, mint a medve a vackort; nekiszokik, mint a sváb a főtt krumplinak; rászokik, mint ökör a béres szavára

kézfogó

főnév
  • eljegyzés, gyűrűváltás, jegyváltás, kendőváltás (régies)