erőnlét szinonimái

főnév
  • erő, kondíció, kondi (bizalmas), forma, erőállapot, állóképesség

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

specifikus

melléknév
  • (szaknyelvi): különleges, sajátos, sajátságos, jellemző, jellegzetes, tipikus, velejáró, rá valló, speciális, egyéni, egyedi, karakterisztikus, individuális

lángol

ige
  • ég, lobog, lángokban áll, langallik (tájnyelvi)
  • világít, fényt vet
  • (nap): tűz, tüzel
  • kipirul, hevül
  • ragyog
  • rajong, lelkesedik
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a erőnlét szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elviselhető

melléknév
  • tűrhető, kibírható, tolerálható, meglehetős (tájnyelvi), elszenvedhető, elfogadható, megjárós (tájnyelvi), szenvedhetős (tájnyelvi)

elcsuklik

ige
  • megbicsaklik, félrecsuklik, megakad

egyszerűen

határozószó
  • feltűnés nélkül, minden további nélkül, kertelés nélkül, keresetlenül, mesterkéletlenül, természetesen, szimpliciter (idegen), minden teketória nélkül, egyszerűleg (régies)
  • tisztán, merőben, teljesen

csuka

főnév
  • (szleng): cipő, lábbeli, surranó, csúzó (szleng), skárpi (szleng), ladik (bizalmas), csónak (bizalmas)

éppen

határozószó
  • épp, éppenséggel, pontosan, szándékosan, sőt, egészen, teljesen, valósággal, direkt
  • közvetlenül
  • elvégre, tulajdonképpen
  • csupán, mindössze, szakasztott, szinte (régies)

fejében

névutó
  • ellenében, helyében, viszonzásul, ellenértékként, ellenértékül
  • (régies): gyanánt, nevében (régies)

méltatlankodik

ige
  • elégedetlenkedik, tiltakozik, fölzúdul, fölháborodik, neheztel, indignálódik (régies), berzenkedik, megütközik, megbotránkozik, fennakad, durcáskodik (bizalmas), duzzog, felhúzza az orrát, sértve érzi magát, kárpálkodik (tájnyelvi), happog (tájnyelvi), dohog, böstörög (tájnyelvi)

búj

ige
  • (valakit): csüng (valakin), lóg (valakin), bújik (valakibe)
  • (könyvet): tanulmányoz, olvas
  • keres, látogat

bortermelő

melléknév, főnév
  • szőlőművelő, szőlőtermelő

cián

főnév
  • ciánkáli

féldeci

főnév
  • feles (szleng), nyelet (tájnyelvi)

felvonulás, fölvonul

főnév
  • kivonulás, tömegfelvonulás, seregszemle, diadalmenet, demonstráció, processzió (régies), menet, körmenet, lusztráció (régies)

helyrehoz

ige
  • megjavít, kijavít, rendbe hoz, rendbe szed, kipofoz (bizalmas), reparál (bizalmas), helyreállít, felújít, tataroz, restaurál (szaknyelvi)
  • felépít (régies)
  • jóvátesz, orvosol, remediál (idegen), korrigál
  • meggyógyít, kigyógyít, felerősít, regenerál, rehabilitál

grúz

melléknév, főnév
  • georgiai

erőszakol

ige
  • erőltet, kényszerít, forszíroz (bizalmas)
  • (valakire valamit): ráerőszakol, ráerőltet, tukmál, oktrojál (idegen)

elválik

ige
  • szétválik, elkülönül, különválik, széthasad, kettéválik, szétválasztódik, (út) elágazik
  • eltávozik, elbúcsúzik, elköszön, elszakad, megválik
  • (házaspár): szétmegy, széjjelmegy, különmegy, felbontja a házasságot Sz: külön kenyérre megy; kétfelé hányják a sonkát; kettévágják a kenyeret
  • különbözik, elkülönül, elhatárolódik, kiválik
  • eldől, tisztázódik, kiderül, elhatározódik (régies)

fájdalom

főnév
  • fájás, sajgás, nyilallás, hasogatás, szúrás, nyilamlás (tájnyelvi)
  • kín, gyötrelem, szenvedés, dolor (szaknyelvi)
  • szomorúság, levertség, bánat, gyász, jaj, keserűség, keserv, siralom, panasz, töredelem (régies)
  • nyomorúság, szerencsétlenség, csapás, megpróbáltatás

gondterhelt, gondter

melléknév
  • gondtelt, levert, lehangolt, deprimált (idegen), aggodalmaskodó, nyugtalan, rosszkedvű, borús, felhős, komor

esőkabát

főnév
  • esőköpeny, anorák, viharkabát, orkánkabát (régies), orkán (régies)

éles

melléknév
  • borotvaéles, kifent, kiélezett, megélezett, megélesített Sz: éles, mint a borotva
  • heves, sajgó, kínzó, égető, maró, szaggató, hasogató, intenzív, akut
  • metsző, csípős, erős, hideg, dermesztő, friss, kemény
  • süvöltő, fülsiketítő, fülsértő, velőtrázó, harsány, rikoltó, visító
  • markáns, határozott
  • vakító, kápráztató
  • kíméletlen, könyörtelen, bántó, epés, pikírt (bizalmas), gúnyos, szarkasztikus (választékos), metsző (gúny)
  • (pillantás): szúrós, átható

fáskamra

főnév
  • fásszín, faszín, fészer, sufni (bizalmas), kamra

grammatika

főnév
  • nyelvtan