elfogy szinonimái

ige
  • kifogy, kiapad, elúszik (bizalmas), (pénz) elfolyik, kifúj (szleng) Sz: volt, de elkölt
  • elkel, gazdára talál
  • (erő, türelem): kimerül, felőrlődik, elapad, felmorzsolódik, véget ér

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

elmosogat

ige
  • elmos, leöblít, elöblít, felmosakodik (tájnyelvi)

ócsárol

ige
  • becsmérel, szid, megszid, megszól, lehord (bizalmas), csepül (tájnyelvi), abcúgol (bizalmas), gyaláz, rosszall, szapul (bizalmas), leszedi a szenteltvizet (valakiről), kifogásol, pocskondiáz, mocskol, lemarház, csácsárol (tájnyelvi), lekárpál (tájnyelvi), gácsmál (tájnyelvi), piszmál (tájnyelvi), mindenfélének elmond, rongyol (régies) Sz: mindennek csak úgy viccit-vaccát hányja
  • alábecsül, kisebbít, kevésre tart, lealacsonyít, fitymál, kicsinyel, lenéz, bagatellizál (idegen)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elfogy szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ékesszóló

melléknév
  • választékos, kifejező, emelkedett, meggyőző, megindító, megrendítő, hatásos, elragadó, megkapó, szemléletes, festői, szuggesztív, elokvens (idegen)
  • ékes, frappáns, ragyogó, nagyszerű, eklatáns, beszédes

csontváz

főnév
  • tetemváz (régies), szkeleton (idegen)
  • csontrendszer, csontozat
  • (pejoratív): csontkollekció, gebe, madárijesztő, csont és bőr, saját maga árnyéka, egyszálbél, piszkafa, paszulykaró (tájnyelvi), konyhagyalázó (tájnyelvi)
  • halál, kaszás

cserekereskedelem

főnév
  • árucsere, termékcsere, adásvétel

bontakozik

ige
  • (rügy): bomlik, feslik, fakad
  • fejlődik, kifejlődik, kibontakozik

elektromosság

főnév
  • villamosság, áram, villany, villanyáram, elektricitás (régies)
  • töltés

elpattan

ige
  • eltörik, elszakad, megreped, elreped, szétpattan, szétszakad, elpercen (tájnyelvi), elrüffen (tájnyelvi)
  • (szleng): megszökik, elmegy, olajra lép (szleng), megpattan (szleng), elhúzza a csíkot (szleng)

martinász

főnév
  • martinos, olvasztár, olvasztómunkás, kohász, öntőmunkás, öntő

begyömöszöl

ige
  • belegyömöszöl, beledug, bedug, benyom, belenyom, benyomkod, belenyomkod, beletöm, beletömköd, begyűr, belegyűr, beleerőltet, beleerőszakol, beszorít, bezsúfol, beszuszakol (tájnyelvi), beleszuszakol (tájnyelvi), beledömöcköl (tájnyelvi), belecsömöszöl (tájnyelvi), begyomákol (tájnyelvi), begyömköd (tájnyelvi)

beleun

ige
  • megun, elun, ráun, megelégel, belefárad, belefásul, a könyökén jön ki (valami)

elszól

ige
  • elárul, elfecseg, kiszalad a száján, eljár a szája, kikotyog (bizalmas)
  • (elszólja magát): kikotyog (bizalmas), kifecseg, kiszalad a száján, kicsúszik a száján, eljár a szája, eljár a nyelve
  • (elszólja magát): szellent, durrogat, durrant, rotyog (bizalmas), hazagondol (bizalmas), ereszt (bizalmas), elereszt egy pingvint (szleng), elereszt egy fingot (szleng), fingik (szleng), púzik (bizalmas), rákap a karbidra (szleng)

érzékenység

főnév
  • fogékonyság, szenzibilitás (szaknyelvi), hajlamosság, inklináció (szaknyelvi)
  • sérülékenység, szuszceptibilitás (szaknyelvi), izgékonyság
  • sértődékenység, érzékenykedés

grammatika

főnév
  • nyelvtan

fenék

főnév
  • alja (valaminek), alap
  • (folyóé): ágy, meder
  • far, hátsó (bizalmas), altáj, hátsó fertály, ülep, tompor, fundus (tájnyelvi), koffer (bizalmas), segg (durva), sejhaj (bizalmas), valag (durva), ülőgumó (tréfás), popsi (bizalmas), popó (bizalmas), tunika (bizalmas)

elfuserál

ige
  • (szleng): elront, eltol (bizalmas), elhibáz, elpuskáz (bizalmas), elügyetlenkedik, tönkretesz, elsuszterol (szleng), elbaltáz (szleng), elpackáz (bizalmas), elszúr (bizalmas)

éhes

melléknév
  • ehetnékje van, kiéhezett, korgó gyomrú, éh (régies), eléhezett (régies), kajás (szleng), flamós (szleng), halós (szleng), éhenbőgi (tájnyelvi), éhing (tájnyelvi), enniles (tájnyelvi), koldusbendőjű (tájnyelvi) Sz: az éhkoppot nyeli; csillagokat lát az éhségtől; delet harangoznak a gyomrában; éhes, mint a farkas; jojózik a szeme az éhségtől; koplal, mint a cigány lova; kopog a szeme az éhségtől; korog a numerája; majd kilyukad a gyomra; megenné a marokvasat; megenné a méreghúrt is; megenné a vasszeget is; megenné már a boszorkány főztjét is; megenné a patkószeget is; muzsikálnak a hasában a cigányok
  • (valamire): sóvár, sóvárgó, vágyódó, szomjas, szomjúhozó (választékos)

elnéző

melléknév
  • türelmes, jóindulatú, engedékeny, liberális, jóakaratú, kegyes (régies), erélytelen, nagyvonalú, megértő, megengedő, nagylelkű, megbocsátó, szemet hunyó, kímélő, jó, nyájas, emberi, emberséges, emberies, jóságos, szelíd, udvarias, tapintatos, béketűrő, toleráns, humánus, indulgens (idegen)

feltárul, föltárul

ige
  • kinyílik, felnyílik
  • megmutatkozik
  • kiderül, napvilágra kerül

elírás

főnév
  • hiba, tévedés, vétség, tollvétség, sajtóhiba, nyomdahiba, baki (bizalmas)

csuka

főnév
  • (szleng): cipő, lábbeli, surranó, csúzó (szleng), skárpi (szleng), ladik (bizalmas), csónak (bizalmas)

élőlény

főnév
  • teremtmény, ember, állat, növény, kreatúra (pejoratív), lény, pára

felvirrad, fölvirrad

ige
  • megvirrad, kihajnalodik, kivirrad, kivilágosodik, pirkad, pitymallik
  • elérkezik, eljön, megkezdődik, beköszönt
  • jóra fordul