felszólít, fölszólít szinonimái

ige
  • figyelmeztet, óv, óva int, utasít, megkér, felkér, nógat, ösztökél, ösztönöz, invitál, avizál (régies), intimál (régies), perszvadeál (régies)
  • felhív, kihív

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

dús

melléknév
  • sűrű, buja, burjánzó, tenyésző, busa (szemöldök)
  • (kebel): duzzadó, telt
  • bőséges, bő, pazar, fényűző, kiadós, pompás, busás
  • értékes, gazdag
  • (régies): dúsgazdag, vagyonos, tehetős, jómódú

beszakad

ige
  • beomlik, beroskad, bedől, leszakad, besüpped, besüllyed, behorpad, belyukad
  • betörik, behasad, bereped, kettéválik
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felszólít, fölszólít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

felhagy, fölhagy

ige
  • abbahagy, félbehagy, félbeszakít, letesz (valamiről), eláll (valamitől), lemond, leszokik, megáll, leáll, kiugrik (bizalmas), kiszáll (szleng), felmond (tájnyelvi), fennhagy (tájnyelvi), felad, tartózkodik, megszüntet, megszakít, felfüggeszt, véget vet (valaminek), végez (valamivel), belehagy (tájnyelvi)

emléktárgy

főnév
  • emlék, szuvenír, ereklye, relikvia
  • trófea

eltévelyedik

ige
  • megtéved, rossz útra tér, hibázik, vétkezik, megbotlik Sz: letér az országútról

élelmes

melléknév
  • szemfüles, szemes, találékony, leleményes, ötletes, elmés (választékos), életrevaló (választékos), élnivaló (régies), rátermett, talpraesett, belevaló (bizalmas), ügyes Sz: a jég hátán is megél; elél a kőszikla tetején is(bizalmas)

felönt, fölönt

ige
  • felhígít, felereszt, vizez, meghamisít
  • (bizalmas): berúg, becsíp, becsiccsent, beszív (bizalmas), beitókál, betütükél (tájnyelvi), becsodálkozik, bekávézik (szleng), van egy kis nyomása (szleng), megittasodik, lerészegedik, felkap (régies), beszeszel (bizalmas)

forgalmista

főnév
  • forgalomirányító, menetirányító (szaknyelvi), forgalmi tiszt

nevelés

főnév
  • gondozás, ellátás, eltartás, élelmezés, etetés, táplálás
  • szoptatás, dajkálás
  • tenyésztés, sokasítás (régies), termesztés
  • tanítás, oktatás, képzés, iskolázás, alakítás, formálás, művelés, csiszolás, pallérozás, finomítás, nemesítés, tökéletesítés
  • gyerekszoba (választékos)
  • kiképzés, idomítás, dresszírozás (idegen), leckézés
  • edzés, tréning, gyakoroltatás

dermed

ige
  • merevedik, mered, megmered, fagy, keményedik, kocsonyásodik, gebbed (régies)

csutak

főnév
  • (régies): tő, törzs, tönk
  • (tájnyelvi): szalmacsomó, szalmacsomócska, szénacsomó, nyaláb, csomó
  • (tájnyelvi): kukoricacsutka, torzsa
  • (tájnyelvi): maradék, csonk, vég, csikk, cigarettavég, szivarvég
  • (tájnyelvi): mosogatórongy, felmosórongy
  • sikálókefe

anyagi

melléknév
  • materiális, fizikai, testi, érzéki, érzékletes, kézzelfogható, földi, világi
  • vagyoni, gazdasági, kereseti, pénzbeli, pénzügyi, financiális, pekuniáris (idegen)
  • szociális

doppingszer

főnév
  • dopping, ajzószer, izgatószer, serkentő, stimuláns (szaknyelvi), koksz (szleng)

főváros

főnév
  • székváros
  • metropolisz, világváros

görény

főnév
  • petymeg
  • (szleng) (jelzőként is): rohadék (durva), tróger (durva), mocsok (durva)

iskolai

melléknév
  • tanintézeti, nevelőintézeti, oskolai (régies), tanodai (régies)
  • (pejoratív): iskolás, merev, dogmatikus, szűk látókörű, hagyományos, elavult

helyezetlen

melléknév
  • értéktelen, sikertelen, jelentéktelen
  • vesztes

feltápászkodik, fölt

ige
  • felkel, felkászálódik (bizalmas), felcsámpászkodik (régies), felkászmárog (tájnyelvi), felkecmerkedik (tájnyelvi), lábra kel (régies)

felfedező, fölfedező II.

főnév
  • kutató, tudós, feltaláló
  • utazó, világjáró

flamand

melléknév
  • flandriai (régies), holland

házbér

főnév
  • lakbér, bérleti díj

feneketlen

melléknév
  • mély, mélységes
  • telhetetlen (gyomor)
  • féktelen, heves, engesztelhetetlen, határtalan, kielégíthetetlen

épség

főnév
  • teljesség, integritás (idegen), sértetlenség, hiánytalanság, csorbítatlanság, érintetlenség, tökéletesség

fogyatkozás

főnév
  • kevesbedés, veszteség, sorvadás
  • szűkölködés, nélkülözés, szegénység
  • hiba, hiány, kár, tökéletlenség, káló (szaknyelvi), defektus (régies), csorba, sérülés
  • betegség, hanyatlás, gyengülés, apadás, gyengeség, elerőtlenedés
  • (holdé): sötétülés, halványulás, fogyás

hellén

melléknév, főnév
  • görög