feneketlen szinonimái
melléknév
- mély, mélységes
- telhetetlen (gyomor)
- féktelen, heves, engesztelhetetlen, határtalan, kielégíthetetlen
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
ígéret
főnév
- adott szó, fogadalom, nyilatkozat, becsületszó, ígérvény (szaknyelvi), elkötelezés, kötelezettség
elvtelen
melléknév
- megalkuvó, köpönyegforgató, gerinctelen, jellemtelen, opportunista, tisztességtelen, becstelen, kétkulacsos
elfordul
ige
- félrenéz, elfordítja a fejét, elserül (tájnyelvi)
- elkanyarodik, letér, elterelődik, (út) elhajlik, divergál (szaknyelvi)
- eltávolodik, elhidegül, elpártol
- (régies): (veszedelem) elhárul
felszólít, fölszólít
ige
- figyelmeztet, óv, óva int, utasít, megkér, felkér, nógat, ösztökél, ösztönöz, invitál, avizál (régies), intimál (régies), perszvadeál (régies)
- felhív, kihív
főszereplő
főnév
- főhős, címszereplő, főalak
- hősnő
- vezető, főember, főkolompos (pejoratív), hangadó, prímás (pejoratív)
deli
melléknév
- (választékos): daliás, délceg, karcsú, magas, arányos, atléta, formás, kecses, csinos, szemrevaló, nyalka, kackiás, erős, termetes, deltás (bizalmas), szép szál, jó kiállású, sudár, szálegyenes, szálfaegyenes, szálfatermetű, jóvágású, jókötésű (tájnyelvi), snájdig (régies), stramm (bizalmas)
- (régies): pompás, remek, nagyszerű, kiváló, kitűnő
dúl-fúl
ige
- mérgelődik, morog, dühöng, tombol, tajtékzik, magánkívül van, haragszik, mérgeskedik, bufog (tájnyelvi), dummaszkodik (tájnyelvi), agyarkodik (régies), begőzöl (szleng), berág (szleng)
gyalogszerrel
határozószó
- gyalog, gyalogosan, az apostolok lován (bizalmas), lábbusszal (bizalmas), maga alkalmatosságán
ízléstelen
melléknév
- giccses, ízlésromboló, csúnya, cifra, tarka, rikító, csiricsáré (pejoratív), vásári (pejoratív), finc-fanc (tájnyelvi)
- idétlen, ostoba, torz, durva, illetlen, sikamlós, visszataszító, gusztustalan, obszcén
hibázik
ige
- téved, elvét, elhibáz, eltéveszt, melléfog, megtéved, botlik, mellélő, eltévelyedik, bakizik (bizalmas), elír, betlizik (szleng), belesül, fejre áll (szleng), hülyeséget csinál (szleng) Sz: bakot lő
- (tájnyelvi): hibádzik, hiányzik, híja van, abszentál (idegen)
fennhatóság
főnév
- felsőbbség, fensőbbség, felségjog, szupremácia (szaknyelvi), főhatalom (régies), főuraság (régies)
- uralom, hatalom, irányítás, autoritás (idegen), rendelkezés
felkelés, fölkelés
főnév
- mozgalom, megmozdulás, nyugtalanság, villongás, felriadás (régies), inszurrekció (idegen), zendülés, zavargás, rendzavarás, lázadás, lázongás, forrongás, rebellió (régies)
- ellenállás, ellenszegülés, harc, támadás
- forradalom, szabadságharc, pártütés
fokozódik
ige
- emelkedik, erősödik, növekszik, nagyobbodik, továbbharapózik, súlyosbodik
- öregbedik (régies)
- (bizalmas): elmérgesedik, elfajul
helytartó
főnév
- kormányzó, rezidens (idegen), gouverneur (régies), helyettes
- alkirály
- (a fejedelem helytartója): tiszttartó (régies)
- (ókori perzsa helytartó): satrapa (régies)
- (indiai helytartó): nábob
- (Krisztus földi helytartója): pápa
- (püspök, érsek helyettese): helynök, vikárius (régies)
fészkelődik
ige
- izeg-mozog, mozgolódik, feszeng, mocorog, forgolódik, nem leli a helyét, nem találja a helyét, helyezkedik, izgelődik-mozgolódik (tájnyelvi), vackolódik (tájnyelvi) Sz: nyű van a seggében; kukac van a seggében
- (régies): fészkel, fészket ver, lakást ver
erősít
ige
- erősbít (választékos), edz, acéloz, izmosít, roborál (szaknyelvi)
- kövérít
- alátámaszt, aládúcol, megszilárdít, fortifikál (régies), rekeszt (régies), póckol (tájnyelvi)
- (iramot): növel, fokoz, rákapcsol, gyorsít
- (kapcsolatot): szorosabbra fűz, ápol, fejleszt, elmélyít, megszilárdít(valakivel)
- (valamit valahova): hozzáerősít, rögzít, kapcsol, csatol, illeszt, fűz, fixál
- állít, bizonygat, tanúsít, támogat, nyomatékosít, affirmál (szaknyelvi), dóciál (tájnyelvi)
forral
ige
- forrásba hoz, főz
- ingerel, hevít, gerjeszt
- tervel, kimódol, kifőz, kiagyal, főz (valamit)
hézag
főnév
- nyílás, lyuk, rés, lakúna (idegen), spácium (szaknyelvi), hasadék, nyiladék, híjadék (tájnyelvi), hézaték (tájnyelvi), repedés, fuga (szaknyelvi), tűrés (szaknyelvi), ereszték (szaknyelvi), űr, térköz, szakadás, diasztéma (idegen), apertúra (szaknyelvi)
- fogyatékosság, tökéletlenség, elégtelenség, csonkaság, gyengeség, hiányosság
- hangrés, hiátus (szaknyelvi)
- (szleng): hiba, kívánnivaló, probléma, nehézség, akadály, difi (bizalmas), balhé (szleng)