házbér szinonimái

főnév
  • lakbér, bérleti díj

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hajtás3

főnév
  • ág, kiágazás, szár (tájnyelvi), kacs (tájnyelvi), rügy, sarj, vessző, csíra, csemete, dugvány, palánta, sarjú (tájnyelvi)
  • fejlemény, kimenetel

hirtelen I.

melléknév
  • heveny, gyors, lökésszerű, elsietett, váratlan, elhamarkodott, rapid, improvizatív (idegen)
  • robbanékony, lobbanékony, megfontolatlan, pukkancs, ingerlékeny, kolerikus (szaknyelvi), mohóbaszi (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a házbér szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hant

főnév
  • földdarab, rög, göröngy (tájnyelvi), gyeptégla, földkupac, homp (tájnyelvi), bucka (tájnyelvi), honcsok (tájnyelvi), hancsik (tájnyelvi), földrakás, földtúrás, földhányás
  • sírhant, sírdomb, sírhalom
  • zsombék (tájnyelvi), pázsit, pást (régies), hany (tájnyelvi)

gatya

főnév
  • százráncú (tájnyelvi)
  • (bizalmas): nadrág, pantalló, gatyó (bizalmas), naci (szleng)
  • alsónadrág, alsó, gatyó (bizalmas), lábravaló (régies), ingmássa (régies)
  • (szaknyelvi): combtollazat

furdal

ige
  • fúrogat, lyuggat
  • furkál, áskálódik (bizalmas)
  • piszkálódik, szurkál, csipkelődik
  • gyötör, nyugtalanít, kínoz, mardos, rág, tépdes
  • (tájnyelvi): csalogat, vonz

felránt, fölránt

ige
  • felnyit, kinyit, felcsap, feltép, felcsaptat (régies), felszakaszt (tájnyelvi)
  • (ruhát): felhúz, magára ölt, felvesz

határozatlanság

főnév
  • tétovaság, tétovázás, bizonytalanság, bizonytalankodás, tanácstalanság, ingadozás, habozás, döntésképtelenség, vacillálás (régies), vacilláció (régies), hezitálás, tehetetlenség

hozomra

határozószó
  • hitelbe, rovásra, kontóra, csúzlira (szleng)

provincia

főnév
  • tartomány
  • vidék

esés

főnév
  • leesés, elesés, lebukás, bukás, zuhanás, hullás, potyogás, elvágódás
  • hanyatlás
  • szintkülönbség, lejtés
  • csökkenés, kisebbedés

erdőség

főnév
  • erdő, rengeteg, vadon, őserdő, szálerdő

bűz

főnév
  • büdösség, oroszlánszag (tréfás), stich (szleng), kandesz (szleng)

fagott

főnév
  • búgósíp

húshagyókedd

főnév
  • farsangutolja (tájnyelvi), húshagyat (tájnyelvi)

irtó II.

határozószó
  • nagyon, éktelenül, szörnyen, roppantul, irtózatosan, bosszantóan, iszonyúan, rettenetesen

konszenzus

főnév
  • egyetértés, nézetazonosság, összhang
  • egyezség, megegyezés, megállapodás, szerződés, szövetség, paktum (régies), alku, kompromisszum, kiegyezés, konvenció (szaknyelvi)
  • beleegyezés, jóváhagyás, hozzájárulás, elfogadás, helybenhagyás, engedélyezés
  • (régies): határozat

készséges

melléknév
  • segítőkész, szolgálatkész, előzékeny, udvarias, figyelmes, szívélyes, szíves, kész, jóakaratú, hajlandó, gondos, szófogadó, hűséges, alázatos, barátságos, baráti, engedelmes, kötelességtudó, gáláns, lovagias, engedékeny, kuláns (régies)

házikó

főnév
  • házacska, kis ház, lak (régies), kunyhó, vityilló, kulipintyó (bizalmas), házicskó (tájnyelvi), kalyiba, bódé (pejoratív), viskó, bodega (pejoratív), putri, házka (tájnyelvi), kásze (tájnyelvi), gurgyal (régies)

hangerősítő

főnév
  • megafon, hangszóró, hangtölcsér, hangosbemondó, hangosanbeszélő, hangosbeszélő
  • hangfal, erősítő

hív, hí

ige
  • szólít, rendel, hivat, idéz, invitál, meghív, szól, kér, odaint, odafüttyent, odacsődít, küld (valakiért), értesít, odacitál, kittyeget (tájnyelvi)
  • (munka): vár, csábít, csalogat, szólít, vonz, késztet (valamire), sürget (valamire)
  • felhív, telefonál, csörög (valakinek) (bizalmas), jelentkezik
  • nevez, elnevez, megnevez, keresztel, címez, szólít
  • említ
  • (szaknyelvi): aduz, aduzik, játszik
  • előhív (fényképet)

kereső I.

melléknév
  • fürkésző, figyelő, kutató, vizsgálódó, kutati-fiteti (tájnyelvi), kutakodó (tájnyelvi)
  • válogató, szelektáló
  • foglalkoztatott, pénzkereső

helytartó

főnév
  • kormányzó, rezidens (idegen), gouverneur (régies), helyettes
  • alkirály
  • (a fejedelem helytartója): tiszttartó (régies)
  • (ókori perzsa helytartó): satrapa (régies)
  • (indiai helytartó): nábob
  • (Krisztus földi helytartója): pápa
  • (püspök, érsek helyettese): helynök, vikárius (régies)

géppisztoly

főnév
  • géppityu (szleng), pukkancs, stukker (szleng), meggymagköpködő (szleng), gitár (szleng), davajgitár (szleng)

hombár

főnév
  • (tájnyelvi): láda, szuszék (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): magtár, csűr, gabonapadlás, kamra, gabonaverem

késik

ige
  • elmarad, időz, késedelmez, késedelmezik, elmulaszt, elszalaszt
  • halasztódik, húzódik, tolódik, odázódik, terjed, nyúlik, késlekedik, akadozik, késedelmeskedik, késlik (tájnyelvi), késlődik (tájnyelvi) Sz: akkor vet, mikor aratni kell; akkor vet lakatot az istállóra, mikor már a lovát kilopták; jó volna halálnak