fogadkozik szinonimái

ige
  • esküdözik, ígérget, ígér, szavát adja, fogadalmat tesz, erősködik, erősítget, bizonygat, fogankodik (tájnyelvi), fogazkodik (tájnyelvi) Sz: köpi a markát

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kártékony

melléknév
  • ártalmas, ártó, káros, kártevő
  • gonosz, veszedelmes, pusztító, kárkondító (tájnyelvi)

karrierizmus

főnév
  • törtetés, becsvágy, nagyravágyás, népszerűség-hajhászás
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fogadkozik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

felvet, fölvet

ige
  • feldob, felhajít, felgór (tájnyelvi)
  • említ, megemlít, szóba hoz, szóvá tesz, megpezsdít, előhoz, előáll (valamivel), előhozakodik (valamivel), indítványoz, bedob (bizalmas), utal, exponál (választékos)
  • (ágyat) (tájnyelvi): bevet, megvet

esztelen

melléknév
  • bomlott, megzavarodott, megháborodott, eszeveszett, dőre, kelekótya, őrült, bolond, oktalan, tökéletlen, balga, balgatag, együgyű, botor, féleszű, eszelős, eszement, elmebajos, hibbant, ütődött (bizalmas), félkegyelmű, tébolyodott, idióta, dilis, hülye, korlátolt, buta, bakegya (tájnyelvi)
  • féktelen, meggondolatlan, hebehurgya
  • értelmetlen, abszurd, képtelen, ostoba, ésszerűtlen, észellenes, irracionális, groteszk, lehetetlen, túlzó

erkölcs

főnév
  • morál, ethosz (idegen), erkölcsiség, erkölcsösség, móres (bizalmas), etika (szaknyelvi), erény, erényesség

ellentétes

melléknév
  • ellenkező, szembenálló, antagonisztikus, antonim (szaknyelvi), poláris (szaknyelvi), differens (szaknyelvi), disszonáns (szaknyelvi), kontroverz (régies)
  • összeférhetetlen, összeegyeztethetetlen, ellenkező(választékos)
  • fordított, inverz (szaknyelvi), reciprok (szaknyelvi), ellentett (szaknyelvi)

fiatalság

főnév
  • fiatalkor, ifjúkor, kamaszkor
  • ifjúság, a fiatalok

garázdálkodik

ige
  • erőszakoskodik, botrányt csap, közbotrányt okoz (választékos), randalíroz, pusztít, rombol, dühöng, duhajkodik, huligánkodik, féktelenkedik, zabolátlankodik, krakélereskedik, kapcáskodik (tájnyelvi), kötelőzködik (tájnyelvi), arénázik (szleng), balhézik (szleng), csikágózik (szleng)

ócskás

főnév
  • ószeres, házaló, zsibárus, handlé (régies), használtruha-kereskedő

dühöng

ige
  • dühbe gurul, dühösködik, dúl-fúl, dúl, őrjöng, tajtékzik, falra mászik (bizalmas), toporzékol, mérgelődik, haragszik, kikel magából, felfortyan, pukkad (bizalmas), méregbe gurul, eszi a méreg, tombol, felindul, indulatoskodik, felháborodik, acsarkodik, dilizik, paprikázik (szleng), balhézik (szleng), be van gurulva (szleng), nem lát a pipától (szleng)
  • pusztít, tombol Sz: dúl-fúl, mint a vadkan; fúj, mint a padláson kölykezett macska; rágja a nyelvét; tajtékot túr; tépi a haját; veti fel a helyét

domborodik

ige
  • dagad, kidagad, duzzad, dudorodik, gömbölyödik, kigömbölyödik, csomósodik, bütykösödik, feldagad, dalmahodik (tájnyelvi)
  • kiemelkedik, domborul

áthárul

ige
  • átháramlik, átszáll, áttolódik
  • átkerül

egylet

főnév
  • egyesület, szervezet, csoportosulás, szövetség, társulás, társulat, társaság, gyülekezet, testület, kör, társaskör, céh, klub, közösség, klikk (pejoratív)

gerjeszt

ige
  • éleszt, szít, gyullaszt, lobbant, gyújt, táplál, lángít (régies), permeszt (tájnyelvi)
  • kelt, kivált, támaszt, ingerel (valamire), izgat, lobbant, fakaszt, ösztönöz, felvillanyoz, stimulál, buzdít, indít, okoz, készt, késztet, serkent, excitál (idegen)
  • (áramot): indukál

habgumi

főnév
  • szivacsgumi, habszivacs, laticel

jóslat

főnév
  • jövendölés, jövendőmondás, előrejelzés, prognózis, prófécia (szaknyelvi), divináció (régies), orákulum (régies)

honvágy

főnév
  • visszavágyódás, nosztalgia (idegen), honkór (régies), honvágykór (régies), sóvárgás, sóvárság (régies), hazavágy (tájnyelvi)

fogan

ige
  • fogamzik, teherbe esik, megtermékenyül

feltör, föltör

ige
  • széttör, megtör
  • (talajt): felszánt
  • (zárat): felfeszít, kifeszít
  • kidörzsöl, feldörzsöl, felhorzsol, felsebez, felsért, kisebesít
  • előbuggyan, felbuggyan, előtör, feltör, felfakad, előjön, feljön, felbuzog, kilövell, felszökik, felforrik (tájnyelvi)
  • felszakad (választékos), kitör (valakiből)
  • felküzdi magát, beérkezik, befut (bizalmas), előretör, az élre tör, feljön
  • meggazdagodik

funkcionális

melléknév
  • működésbeli, működési

1

főnév
  • hópehely, hópihe, hókristály
  • hóréteg
  • (jelzőként): hófehér, fehér
  • ősz
  • (szleng): kokain, kábítószer

folytat

ige
  • továbbcsinál, továbbvisz, újrakezd
  • végez (valamit), gyakorol, űz, művel, foglalkozik (valamivel), szenteli magát (valaminek)
  • bonyolít, kultivál

exportőr

főnév
  • exportáló, kiszállító

fűrészel

főnév
  • darabol, elmetsz, elvág, hasogat
  • (bizalmas): hegedül, nyaggat (hegedűt)
  • (bizalmas): horkol, hortyog
  • áskálódik, fúr, furkál
  • (szleng): közösül

homokzátony

főnév
  • homokpad, homokpadka, homoksziget