csontritkulás szinonimái

főnév
  • osteoporosis (szaknyelvi), mészhiány, kalciumhiány

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

virrad

ige
  • hajnalodik, hajnallik, dereng, hasad a hajnal, pitymalodik, pitymallik (választékos), megvilágosodik, villámodik (régies), pirkad, pirkallik (tájnyelvi), pitymorodik (tájnyelvi), kelőben a nap, vidul (tájnyelvi)
  • reggeledik, világosodik, nappalodik (tájnyelvi)
  • kezdődik
  • (valaki valamire): kel, ébred

rendszertelen

melléknév
  • zavaros, zűrzavaros, kusza, ötletszerű, tervszerűtlen, szeszélyes, szabálytalan, következetlen, logikátlan (idegen), rendezetlen, rendetlen, összevissza, ametodikus (idegen)
  • véletlen, véletlenszerű, tetszőleges, esetleges
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a csontritkulás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

csattan

ige
  • cserdül, csattanít (tájnyelvi), csetten, pattan, durran, dörren, csörren, dördül, pukkan, rittyen (régies)
  • cuppan (csók)

bigott

melléknév
  • vakbuzgó, fanatikus, rajongó, megszállott, hitbuzgó, vakhitű (régies), szenteskedő, szentfazék, enthuziaszta (idegen), dogmatikus, dogmatista (idegen)

beszállít

ige
  • bevisz, behoz, befuvaroz, behord

autós II.

főnév
  • sofőr, vezető, gépkocsivezető, gépjárművezető, úrvezető (régies)

csillapodik

ige
  • csillapul, csillapszik, csökken, mérséklődik, enyhül, tompul, lanyhul, alábbhagy, gyengül, gyaludik (tájnyelvi), szűnik, múlik, halkul
  • csendesedik, csitul, engesztelődik, juházik (tájnyelvi), csihad (tájnyelvi), csiggad (tájnyelvi)(szleng)

dől, dűl

ige
  • eldől
  • borul, hanyatlik, nehezedik, roskad
  • leheveredik, ledől, lepihen
  • leomlik, összeomlik, összeroskad, összerogy, romba dől
  • (nevetéstől): gurul, rázkódik
  • zuhog, ömlik, zúdul, hull, szakad, patakzik, potyog (könny), árad, áramlik, tódul, özönlik, hömpölyög
  • fordul, változik, eldől

kuli1

főnév
  • napszámos, teherhordó, hordár, riksahúzó
  • (bizalmas): rabszolga, robotos
  • (szleng): munka, feladat, erőfeszítés
  • kulikabát

álca

főnév
  • lárva
  • álarc, maszk, maskara, álruha

akármikor

határozószó
  • bármikor, valahányszor csak, amikor csak

aludttej

főnév
  • tarhó (tájnyelvi), taroh (régies), szerdék (tájnyelvi)

dühöng

ige
  • dühbe gurul, dühösködik, dúl-fúl, dúl, őrjöng, tajtékzik, falra mászik (bizalmas), toporzékol, mérgelődik, haragszik, kikel magából, felfortyan, pukkad (bizalmas), méregbe gurul, eszi a méreg, tombol, felindul, indulatoskodik, felháborodik, acsarkodik, dilizik, paprikázik (szleng), balhézik (szleng), be van gurulva (szleng), nem lát a pipától (szleng)
  • pusztít, tombol Sz: dúl-fúl, mint a vadkan; fúj, mint a padláson kölykezett macska; rágja a nyelvét; tajtékot túr; tépi a haját; veti fel a helyét

elénekel

ige
  • eldalol, eldall (régies), elfúj (bizalmas), elkántál (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): (halottat) elbúcsúztat

félrenevel

ige
  • elkényeztet, elront, elnevel

érdektelenség

főnév
  • közöny, közömbösség, részvétlenség, tompultság, fásultság, nemtörődömség, cinizmus, apátia
  • semlegesség, neutralitás (idegen)

csoportvezető

főnév
  • munkavezető, munkafelügyelő, brigádvezető, művezető, műhelyfőnök, vezető

csapodár

melléknév
  • csélcsap, csalfa, könnyűvérű (nő), kikapós (nő), hűtlen, hűtlenkedő, léha, kanos (férfi) (tájnyelvi), ledér, csapda (tájnyelvi), állhatatlan, ingatag, változékony, megbízhatatlan Sz: ahányat lát, annyit szeret; könnyen félrelép; nem bír a vérével; összeszűri a levet; átlép a kerékvágáson

dicsőséges

melléknév
  • dicső, fenséges, felséges, glóriás, fényességes (régies), majesztatikus (választékos)

énekkar

főnév
  • kórus, énekegyüttes, dalegyüttes, kar, dalkör (régies), dalárda, dalkar (régies), kántus (régies), kornyikar (bizalmas)

csutka

főnév
  • csuma (tájnyelvi), csutak, kocsány, magtok, magház, torzsa, tus (tájnyelvi), tuskó (tájnyelvi), csuga (tájnyelvi), csupka (tájnyelvi)
  • csökevény, maradék, csonk
  • szivarvég, cigarettavég, csikk

bizonyos

melléknév
  • biztos, egyértelmű, határozott, konkrét, hiteles, csalhatatlan, elvitathatatlan, megalapozott, kétségbevonhatatlan, kétségtelen, félreérthetetlen, félreismerhetetlen, nyilvánvaló, cáfolhatatlan, megcáfolhatatlan, megingathatatlan, megdönthetetlen, szilárd, tagadhatatlan, vitán felül álló, vitathatatlan, tuti (bizalmas), frankó (szleng)
  • valamelyes, valamilyen, némely, némiszerű (régies)
  • adott, meghatározott

divatozik

ige
  • flancol (szleng), divatol (tájnyelvi), divatizál (tájnyelvi), módikodik (tájnyelvi)
  • divatban van, szokásban van, dívik, járja, megy

éra

főnév
  • kor, korszak, időszak, időköz, fázis
  • rezsim, kormányzat