félhold szinonimái

főnév
  • holdsarló, fogyó hold
  • török birodalom, oszmán birodalom, muzulmán birodalom, török hatalom

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kopasz

melléknév, főnév
  • tar, hajatlan, szőrtelen, gulács (régies), szárd (régies), bőrhajú (szleng), bőrfejű (szleng) Sz: olyan a feje, mint a biliárdgolyó; nyakig ér a homloka; kopasz, mint a gyalult deszka; szérűt csinált az ördög a fején; törülközővel fésülködik; a légy elcsúszik a koponyáján
  • tollatlan, meztelen, vedlett
  • csupasz, kopár, puszta, lombtalan, levéltelen
  • (szleng): kiskatona (bizalmas), regruta (régies), újonc, kezdő, zöldfülű, mazsola (bizalmas), bokorugró (szleng), doberdós (szleng), felső ágyas (szleng), hámozott (szleng)

védnökség

főnév
  • oltalom, pártfogás, patronálás
  • védelem, támogatás, patronátus (régies), protektorátus (szaknyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a félhold szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fegyvergyártás

főnév
  • fegyverkészítés, hadiipar, hadianyaggyártás
  • fegyverkezés

elszaporodik

ige
  • megszaporodik, sokasodik, megsokasodik, gyarapodik, elterjed, elhatalmasodik, elburjánzik, elharapódzik, eltenyész (régies), eltenyészedik (tájnyelvi)

elöl1

ige
  • megöl, kiírt, elpusztít, megfojt, elfojt, elemészt (régies)
  • (fogideget): kiöl

egyöntetű

melléknév
  • egységes, egyforma, egyenletes, változatlan, állandó, hasonnemű, egynemű, folyamatos, homogén, egyenértékű, egybehangzó, egyhangú, konformis (idegen), uniformis, harmonikus

felekezet

főnév
  • hitközösség, hitfelekezet (régies), vallás, vallási közösség
  • szekta
  • pártfelekezet
  • (tájnyelvi): embercsoport
  • (tájnyelvi): rokonság

fickó

főnév
  • kölyök, legény, siheder, suhanc, ifjonc, fiatalember, srác, suttyó (tájnyelvi), surbankó (tájnyelvi), bikfic (tájnyelvi)
  • fráter, alak, pacák, pasas (bizalmas), pasi (bizalmas), pali (bizalmas), hapsi (bizalmas), szivar (szleng), szerzet, figura

nagymutató

főnév
  • percmutató

csoportvezető

főnév
  • munkavezető, munkafelügyelő, brigádvezető, művezető, műhelyfőnök, vezető

csiga

főnév
  • csigabiga (bizalmas)
  • (régies): kagyló
  • csigadísz, voluta (szaknyelvi), fodorítás (régies)
  • fürt, hajfürt, tincs, hajtincs, lokni, gyűrű, vukli (régies), rolni (régies)
  • (bizalmas): bejgli, tekercs
  • csigatészta

alkat

főnév
  • felépítés, szerkezet, forma, struktúra, konstrukció
  • testalkat, termet, idomzat (régies)
  • alaptermészet, természet, egyéniség, adottság, vérmérséklet, temperamentum, konstitúció (szaknyelvi), habitus, típus

delírium

főnév
  • őrjöngés, eszelősség, önkívület, eksztázis
  • elragadtatás, lelkesültség

fogan

ige
  • fogamzik, teherbe esik, megtermékenyül

garat

főnév
  • torok, pharynx (szaknyelvi)
  • nyelőcső, nyeldeklő (tájnyelvi)
  • (szaknyelvi): torkolat, beömlőnyílás, száj

illendő

melléknév
  • elvárható, illem szerinti, ildomos, udvarias, kívánatos, megfelelő, decens (választékos), konvencionális, szokásos, elfogadott, helyénvaló, tanácsos, célszerű, alkalmatos (régies)

hasít

ige
  • széthasít, felhasít, szel, metsz, vág, repeszt, szakít
  • (hullámokat, levegőt): szel
  • kivág, kitép, kihasít
  • (fájdalom): nyilallik, hasogat, szaggat

felhörpint, fölhörpi

ige
  • kiiszik, felhajt, lehajt, felszippant, felhörpent (tájnyelvi), felszörpent (tájnyelvi)
  • lerészegedik, felönt a garatra, berúg, leissza magát, benyakal (bizalmas), becsiccsent (bizalmas), beseggel (durva)

fázik

ige
  • didereg, vacog, reszket, remeg, fagyoskodik, rázza a hideg, citerázik (bizalmas), cidrizik (bizalmas), fázódik (régies), fázlódik (tájnyelvi), cebereg (tájnyelvi), cerkedezik (tájnyelvi), gebedezik (tájnyelvi), hűtőzik (tájnyelvi) Sz: eszi a reszteltet; vacog a foga; reszket az ina, mint a fázós agáré; reszket, mint a nyárfalevél; reszket, mint a falevél; reszket, mint a kocsonya; csak úgy izzad a nyelve; majd megveszi az isten hidege
  • (valamitől): fél, tart, húzódozik, ódzkodik, idegenkedik, vonakodik, viszolyog, drémál (szleng), trémázik (szleng), caplizik (bizalmas)

felváltva, fölváltva

határozószó
  • váltakozva, váltott sorrendben, szerre-szerre (tájnyelvi)

hányaveti

melléknév
  • nyegle, pökhendi, hetvenkedő, elbizakodott, kérkedő, hetyke, pórkevély (régies), szélhajtó (régies), markaköpi (tájnyelvi), kágyász (tájnyelvi), hincihánci (tájnyelvi), ickificki (tájnyelvi)
  • hanyag, rendetlen, kapkodó, nemtörődöm, gondatlan, tessék-lássék, összecsapott, felületes, slendrián

félmúlt

főnév
  • aligmúlt (régies)
  • elbeszélő múlt (szaknyelvi)

eltorzít

ige
  • deformál, elnyomorít, elcsúfít, elrútít (választékos), eléktelenít, defigurál (régies)
  • elfordít, kifacsar, kiforgat, félremagyaráz, meghamisít

fénytan

főnév
  • optika

hárs

főnév
  • hársfa, szádok, szádokfa
  • (régies): háncs, fakéreg