elszalad szinonimái
ige
- elfut, elrohan, elrobog, megszalad, elszökik, elillan, elinal, eliramlik, eliramodik, elkotródik, elnyargal, ellohol, elmenekül, eltűnik, kereket old, nyaka közé szedi a lábát, ellép, megfut, megfutamodik, futásban keres menedéket, elpárolog (bizalmas), meglép (bizalmas), kilő (bizalmas), meglóg (bizalmas), elugrik (bizalmas), megugrik (bizalmas), eliszkol, elinócol (tájnyelvi), elkotringol (tájnyelvi), elpitlikel (tájnyelvi), elpustol (tájnyelvi), ellencel (tájnyelvi), elpusztol (tájnyelvi), dobbant (szleng), lelécel (szleng), megpattan (szleng), elspurizik (szleng) Sz: a lábára bízza életét, nem a karjára; a sarkával fenyeget (valakit); eloldja a kereket; eloldja a cigánykereket; fel sem fűzhette a bocskorát; felköti a nyulak bocskorát; felszíjazza a bocskorát; hátat ad; illára veszi a dolgot; jól felszedi a kapcát; nyúllá válik; száz vitézt is hajt maga után; viszi a büdöset
- (idő): elfut, elsuhan, elmúlik, eltelik, elröppen, elszáll
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
megművel
ige
- termővé tesz, megmunkál, kultivál (régies), bevet, felás, felszánt, megdolgoz, bemunkál (tájnyelvi), fertilizál
elnagyol
ige
- összecsap, összeüt, hevenyész (választékos), elhandrikáz (tájnyelvi), elnagyjáz (tájnyelvi)
duma
főnév
- (szleng): beszéd, szöveg (szleng), szócséplés, szószaporítás, blabla (bizalmas), fecsegés, locsogás, halandzsa (bizalmas), hanta (szleng), hantázás, zöldség (bizalmas), társalgás, beszélgetés, terefere, traccs (bizalmas), vaker (szleng), rizsa (szleng), sóder (szleng), süketelés (szleng)
megmásíthatatlan
melléknév
- megváltoztathatatlan, végleges, végérvényes, megingathatatlan, befejezett, szilárd, jóvátehetetlen, visszavonhatatlan, megfellebbezhetetlen, változhatatlan (választékos), immutábilis (idegen)
bigott
melléknév
- vakbuzgó, fanatikus, rajongó, megszállott, hitbuzgó, vakhitű (régies), szenteskedő, szentfazék, enthuziaszta (idegen), dogmatikus, dogmatista (idegen)
beszól
ige
- beköszön, benéz, bekukkant, betér, beugrik
- (szleng): közbekiabál, bekiált, belepofázik (durva), beledumál (szleng), beleböfög (durva), belevakerál (szleng)
bolthajtásos
melléknév
- boltíves, boltozatos, boltozott, boltos (régies), íves, ívelt, csúcsíves, árkádos, karajos (tájnyelvi)
esztelen
melléknév
- bomlott, megzavarodott, megháborodott, eszeveszett, dőre, kelekótya, őrült, bolond, oktalan, tökéletlen, balga, balgatag, együgyű, botor, féleszű, eszelős, eszement, elmebajos, hibbant, ütődött (bizalmas), félkegyelmű, tébolyodott, idióta, dilis, hülye, korlátolt, buta, bakegya (tájnyelvi)
- féktelen, meggondolatlan, hebehurgya
- értelmetlen, abszurd, képtelen, ostoba, ésszerűtlen, észellenes, irracionális, groteszk, lehetetlen, túlzó
félelmes, félelmetes
melléknév
- ijesztő, fenyegető, megrázó, ádáz, ördögi, félelemgerjesztő, irtóztató, irtózatos, iszonyú, borzalmas, borzasztó, hátborzongató, rémítő, kísérteties, szörnyű, hajmeresztő, vérfagyasztó, dermesztő
fúródik
ige
- (valamibe): behatol, beleáll
- tolakodik (tájnyelvi), furakodik (régies), furakszik (régies)
elszaporodik
ige
- megszaporodik, sokasodik, megsokasodik, gyarapodik, elterjed, elhatalmasodik, elburjánzik, elharapódzik, eltenyész (régies), eltenyészedik (tájnyelvi)
elme
főnév
- ész, értelem, tudat, agy, felfogóképesség, sütnivaló (bizalmas), intelligencia
- agymunka, agyműködés
- szellem, koponya, fej, zseni, lumen (bizalmas), lángész, penge (szleng)
epilepszia
főnév
- nyavalyatörés, nehézkór (régies), nyavalyakórság, eskór (régies), nehéznyavalya (tájnyelvi), nehézség (tájnyelvi)
eltűr
ige
- tűr, megtűr, elvisel, kiáll, kibír, elszenved, elszível (választékos), tolerál, elnéz (hibát), szemet huny (valami felett), lenyel (bizalmas) Sz: lenyeli a békát (bizalmas); lenyeli a keserű pirulát; jó képet vág (valamihez)
edz
ige
- erősít, megkeményít, szilárdít
- (választékos): acéloz, megacéloz
- acéloz, hőkezel, nádol (régies)
- tréningezik, tréningel, treníroz, előkészül, gyakorol, gyakorlatozik, begyakorol
- gyakorlatoztat, begyakoroltat, betanít, iskoláz, előkészít, fölkészít, szoktat, ránevel, dresszíroz, idomít
funkcionárius
főnév
- hivatalnok, közhivatalnok, tisztségviselő, tisztviselő, funkci (pejoratív)
- megbízott