elszalad szinonimái

ige
  • elfut, elrohan, elrobog, megszalad, elszökik, elillan, elinal, eliramlik, eliramodik, elkotródik, elnyargal, ellohol, elmenekül, eltűnik, kereket old, nyaka közé szedi a lábát, ellép, megfut, megfutamodik, futásban keres menedéket, elpárolog (bizalmas), meglép (bizalmas), kilő (bizalmas), meglóg (bizalmas), elugrik (bizalmas), megugrik (bizalmas), eliszkol, elinócol (tájnyelvi), elkotringol (tájnyelvi), elpitlikel (tájnyelvi), elpustol (tájnyelvi), ellencel (tájnyelvi), elpusztol (tájnyelvi), dobbant (szleng), lelécel (szleng), megpattan (szleng), elspurizik (szleng) Sz: a lábára bízza életét, nem a karjára; a sarkával fenyeget (valakit); eloldja a kereket; eloldja a cigánykereket; fel sem fűzhette a bocskorát; felköti a nyulak bocskorát; felszíjazza a bocskorát; hátat ad; illára veszi a dolgot; jól felszedi a kapcát; nyúllá válik; száz vitézt is hajt maga után; viszi a büdöset
  • (idő): elfut, elsuhan, elmúlik, eltelik, elröppen, elszáll

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kibérel

ige
  • bérbe vesz, kivesz, árendál (régies), kifogad (régies), lízingel (idegen), megfogad (régies)

csipa

főnév
  • szemtájék (régies), szemvaj (régies), csipola (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): mézga, macskaméz (tájnyelvi), macskagumi (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elszalad szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elnagyol

ige
  • összecsap, összeüt, hevenyész (választékos), elhandrikáz (tájnyelvi), elnagyjáz (tájnyelvi)

duma

főnév
  • (szleng): beszéd, szöveg (szleng), szócséplés, szószaporítás, blabla (bizalmas), fecsegés, locsogás, halandzsa (bizalmas), hanta (szleng), hantázás, zöldség (bizalmas), társalgás, beszélgetés, terefere, traccs (bizalmas), vaker (szleng), rizsa (szleng), sóder (szleng), süketelés (szleng)

díszterem

főnév
  • aula, címerterem (régies), lovagterem, fogadóterem

csakhogy I.

kötőszó
  • azonban, de, hanem, ám (választékos), ámde
  • sőt, mi több

előtte

határozószó
  • ezelőtt, korábban, ezt megelőzően

érvágás

főnév
  • érmetszés (régies), phlebotomia (szaknyelvi)
  • kiadás, veszteség

megmásíthatatlan

melléknév
  • megváltoztathatatlan, végleges, végérvényes, megingathatatlan, befejezett, szilárd, jóvátehetetlen, visszavonhatatlan, megfellebbezhetetlen, változhatatlan (választékos), immutábilis (idegen)

bigott

melléknév
  • vakbuzgó, fanatikus, rajongó, megszállott, hitbuzgó, vakhitű (régies), szenteskedő, szentfazék, enthuziaszta (idegen), dogmatikus, dogmatista (idegen)

beszól

ige
  • beköszön, benéz, bekukkant, betér, beugrik
  • (szleng): közbekiabál, bekiált, belepofázik (durva), beledumál (szleng), beleböfög (durva), belevakerál (szleng)

bolthajtásos

melléknév
  • boltíves, boltozatos, boltozott, boltos (régies), íves, ívelt, csúcsíves, árkádos, karajos (tájnyelvi)

esztelen

melléknév
  • bomlott, megzavarodott, megháborodott, eszeveszett, dőre, kelekótya, őrült, bolond, oktalan, tökéletlen, balga, balgatag, együgyű, botor, féleszű, eszelős, eszement, elmebajos, hibbant, ütődött (bizalmas), félkegyelmű, tébolyodott, idióta, dilis, hülye, korlátolt, buta, bakegya (tájnyelvi)
  • féktelen, meggondolatlan, hebehurgya
  • értelmetlen, abszurd, képtelen, ostoba, ésszerűtlen, észellenes, irracionális, groteszk, lehetetlen, túlzó

félelmes, félelmetes

melléknév
  • ijesztő, fenyegető, megrázó, ádáz, ördögi, félelemgerjesztő, irtóztató, irtózatos, iszonyú, borzalmas, borzasztó, hátborzongató, rémítő, kísérteties, szörnyű, hajmeresztő, vérfagyasztó, dermesztő

hám1

főnév
  • lószerszám, iga
  • heveder

fúródik

ige
  • (valamibe): behatol, beleáll
  • tolakodik (tájnyelvi), furakodik (régies), furakszik (régies)

elszaporodik

ige
  • megszaporodik, sokasodik, megsokasodik, gyarapodik, elterjed, elhatalmasodik, elburjánzik, elharapódzik, eltenyész (régies), eltenyészedik (tájnyelvi)

elme

főnév
  • ész, értelem, tudat, agy, felfogóképesség, sütnivaló (bizalmas), intelligencia
  • agymunka, agyműködés
  • szellem, koponya, fej, zseni, lumen (bizalmas), lángész, penge (szleng)

epilepszia

főnév
  • nyavalyatörés, nehézkór (régies), nyavalyakórság, eskór (régies), nehéznyavalya (tájnyelvi), nehézség (tájnyelvi)

főnyeremény

főnév
  • fődíj
  • előny, nyereség, haszon

eltűr

ige
  • tűr, megtűr, elvisel, kiáll, kibír, elszenved, elszível (választékos), tolerál, elnéz (hibát), szemet huny (valami felett), lenyel (bizalmas) Sz: lenyeli a békát (bizalmas); lenyeli a keserű pirulát; jó képet vág (valamihez)

edz

ige
  • erősít, megkeményít, szilárdít
  • (választékos): acéloz, megacéloz
  • acéloz, hőkezel, nádol (régies)
  • tréningezik, tréningel, treníroz, előkészül, gyakorol, gyakorlatozik, begyakorol
  • gyakorlatoztat, begyakoroltat, betanít, iskoláz, előkészít, fölkészít, szoktat, ránevel, dresszíroz, idomít

érettségi

főnév
  • érettségi vizsga, matúra (régies)

funkcionárius

főnév
  • hivatalnok, közhivatalnok, tisztségviselő, tisztviselő, funkci (pejoratív)
  • megbízott