has szinonimái

főnév
  • altest, gyomor, belek, abdomen (szaknyelvi), venter (szaknyelvi), gaster (szaknyelvi), hara (szaknyelvi), pocak, poci (bizalmas), pucor (tájnyelvi), bendő (bizalmas), potroh (bizalmas), horpasz (bizalmas), hasi (bizalmas), dobasz (tájnyelvi), gömböc (tájnyelvi), degesz (tájnyelvi), brügő (tájnyelvi), gyakhesz (tájnyelvi)
  • (birtokszóként): belseje, belső része
  • ürege

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

igeragozás

főnév
  • konjugáció (szaknyelvi)

fényűző

melléknév
  • luxuriózus (régies), pompás, pompázatos, pompázó, pazar, fejedelmi, főúri, nagystílű, fényes, költséges, drága, bőséges, lukulluszi (lakoma)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a has szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hajtóka

főnév
  • (kabátujjé, nadrágszáré): hajtás, kihajtás, felhajtás
  • (egyenruha gallérján): paroli
  • (zsebé): zsebfedő, patni

fúródik

ige
  • (valamibe): behatol, beleáll
  • tolakodik (tájnyelvi), furakodik (régies), furakszik (régies)

forgószél

főnév
  • ciklon, tornádó, orkán, hurrikán (szaknyelvi), tájfun, tromba (szaknyelvi), burana (szaknyelvi), szélörvény, széltölcsér, örvény (régies), boszorkányszél (régies)

felhatalmaz, fölhata

ige
  • feljogosít, meghatalmaz, megbíz, engedélyt ad, felruház (valamivel)
  • megtesz (valamivé), kinevez, kijelöl, kiküld, legitimál (szaknyelvi), akkreditál (idegen)

hangzás

főnév
  • csengés, zengzet (választékos)

hivalkodó

melléknév
  • dicsekvő, kérkedő, nagyzoló, hencegő, hetvenkedő, fennhéjázó, felfuvalkodott, pöffenkedő, felvágó, kevély, elbízott, nagyképű, procc (bizalmas), osztentatív (idegen)
  • feltűnő, cicomás, díszes, túldíszített, rikító, virító, csicsás (bizalmas), cifra, csiricsári (tájnyelvi), ízléstelen
  • feltűnősködő, tetszelgő, tükrös (tájnyelvi)

poroszló

főnév
  • törvényszolga, hajdú, pandúr, rendőr, csatlós
  • (régies): börtönőr, pokoláb (régies), foglár, fegyőr, tömlöctartó (régies)

érdektelenség

főnév
  • közöny, közömbösség, részvétlenség, tompultság, fásultság, nemtörődömség, cinizmus, apátia
  • semlegesség, neutralitás (idegen)

emberölés

főnév
  • gyilkosság, gyilkolás, homicidium (szaknyelvi), öldöklés, mészárlás

brosstű

főnév
  • bross, melltű, kitűző

eszencia

főnév
  • párlat, kivonat, extraktum (régies), sűrítmény, aroma

honvágy

főnév
  • visszavágyódás, nosztalgia (idegen), honkór (régies), honvágykór (régies), sóvárgás, sóvárság (régies), hazavágy (tájnyelvi)

indítókar

főnév
  • kurbli (bizalmas)

kizárólagosan

határozóragos mellék
  • kizárólag, csupán, csak, csupáncsak, pusztán, tisztán, egyedül, exkluzíve (választékos)

képes2

melléknév
  • alkalmas, rátermett, megfelelő, kiképzett, potens (régies), kvalifikált (idegen), hivatott, alkalmatos, elszánt, hajlandó
  • jogképes, jogosult

hasít

ige
  • széthasít, felhasít, szel, metsz, vág, repeszt, szakít
  • (hullámokat, levegőt): szel
  • kivág, kitép, kihasít
  • (fájdalom): nyilallik, hasogat, szaggat

hajó

főnév
  • vízi jármű, csónak, bárka, vízibusz, vitorlás
  • templomhajó
  • szedőhajó (szaknyelvi)

hetenként

főnév
  • hetente, hétről hétre

kékes

melléknév
  • kéklő, kékbe játszó, szederjes

hátsó I.

melléknév
  • hátulsó, hátul levő, hátul álló, posterior (idegen), hátulsó (tájnyelvi)
  • alattomos, fondorlatos, sötét, gonosz

füstöl

ige
  • dohányzik, cigarettázik, szív, bagózik (bizalmas), pipál (tájnyelvi), lisztel (tájnyelvi), kaptol (tájnyelvi), pöfékel
  • tartósít (füstön)
  • fertőtlenít, tömjénez
  • párolog, párázik, gőzölög, gőzöl

himlőhelyes

melléknév
  • ragyás, ragyaverte, himlőheges, pörsenéses, ripacsos (tájnyelvi), ribancos (tájnyelvi), aprókeltes (tájnyelvi), bibircsókos (tájnyelvi), kecskebőrű (tájnyelvi), lyukadtas (tájnyelvi), jégverte (tréfás), szúette (tréfás), ragyabunkós (durva)

kenyérpusztító

főnév
  • dologtalan, ingyenélő, naplopó, paniperda (idegen)
  • (tréfás): gyermek