felejt szinonimái

ige
  • feled (választékos), megfeledkezik (valamiről, valakiről), nem tartja észben, nem jut eszébe, kimegy az eszéből(választékos)
  • otthagy, hagy, elhagy

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

titkolódzik, titkoló

ige
  • alakoskodik, titokzatoskodik, konspirál (idegen), disszimulál (idegen), sugdolódzik Sz: van valami a füle mögött

bóbita

főnév
  • búb, tollbokréta, tollcsomó, tollpamat
  • fityula, főkötő
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felejt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

falubeli

melléknév
  • idevaló, idevalósi, földi, kebelbeli (régies)
  • ismerős, szomszéd
  • falusi, vidéki

elővigyázatos

melléknév
  • óvatos, figyelmes, éber, előrelátó, körültekintő, meggondolt, megfontolt, gondos, alapos, higgadt, józan

elmosogat

ige
  • elmos, leöblít, elöblít, felmosakodik (tájnyelvi)

egybesereglik

ige
  • összegyűlik, összesereglik, összegyülekezik, gyülekezik, összejön, összeszalad, összecsődül

fejvesztett

melléknév
  • fejetlen, kapkodó, megzavarodott, rémült, eszeveszett, szétszórt, meggondolatlan

fénycsóva

főnév
  • fénykéve (választékos), fénynyaláb, sugárkéve, sugárnyaláb, fénypászta, fénypászma (tájnyelvi), fénysáv, fénycsík, fénysugár

műhold

főnév
  • szatellit (idegen), mesterséges hold, műbolygó, mesterséges bolygó, szputnyik (idegen)

csináltatott

melléknév
  • készíttetett, rendelésre készült, mértékre készült, mérték szerint készült (bizalmas), rendelt, mondvacsinált (régies)

csecsemő

főnév
  • újszülött, kisbaba, baba, bébi (bizalmas), pólyás, pólyás baba, pólyabeli (tájnyelvi), csecsszopó, szopós (régies), bölcsős gyerek (tájnyelvi), kisded, pici, csöppség, kicsi, kicsike

alapfeltétel

főnév
  • előfeltétel, sine qua non (idegen)

csutka

főnév
  • csuma (tájnyelvi), csutak, kocsány, magtok, magház, torzsa, tus (tájnyelvi), tuskó (tájnyelvi), csuga (tájnyelvi), csupka (tájnyelvi)
  • csökevény, maradék, csonk
  • szivarvég, cigarettavég, csikk

figyelem

főnév
  • figyelés, éberség, elővigyázat, érdeklődés, szemügyre vétel
  • figyelmesség, kedvesség, előzékenység, udvariasság, tapintat
  • (régies): csend, csendesség, hallgatás

függőfolyosó

főnév
  • körfolyosó, gang (bizalmas)

időköz

főnév
  • időszak, időtartam, intervallum, periódus, ciklus

hanta

főnév
  • mellébeszélés, fecsegés, üres beszéd, halandzsa (bizalmas), blabla (bizalmas), zagyvaság, szószátyárkodás, locsogás, mesebeszéd, szájjártatás, süketelés (szleng), karattyolás (bizalmas), süket duma (szleng), sóder (szleng), kamu (szleng), hanta (szleng), hadova (szleng)
  • hazudozás, füllentés, lódítás, kitaláció, hasalás (bizalmas)

felelős I.

melléknév
  • kezeskedő, jótálló
  • felelősségteljes, fontos
  • bűnös

fájdalommentes

melléknév
  • fájdalom nélküli, könnyű, sima, érzéstelenítéses (szaknyelvi)
  • egyszerű, kényelmes, olcsó, szimpla (bizalmas), zavartalan

felső, fölső

melléknév
  • felül levő, fenti, emeleti, fönt levő, felülső

hálókabát

főnév
  • ágykabát (tájnyelvi), hálórékli (tájnyelvi), hálóköntös

felhizlal, fölhizlal

ige
  • meghizlal, feltáplál

elsöprő

melléknév
  • ellenállhatatlan, leküzdhetetlen, fergeteges, féktelen, tomboló, szenvedélyes, frenetikus, végzetes, legyőzhetetlen, megfékezhetetlen, föltartóztathatatlan, hatalmas, erős, nyomasztó, leverhetetlen, lenyűgöző, erőteljes, hathatós, nyomós, határozott, elemi
  • romboló, pusztító, lehangoló, lesújtó, gyilkos (bírálat), megsemmisítő, fölényes, lehengerlő

felügyel

ige
  • vigyáz, ügyel, őrködik, felvigyáz, őriz, strázsál, csőszködik, elügyel (tájnyelvi)
  • ellenőriz, kontrollál, inspiciál (régies), szemmel tart, felülvizsgál, átnéz

hangszín

főnév
  • tónus, árnyalat, hangárnyalat, hanghordozás, hangzás, orgánum (választékos), hangorgánum (választékos), tonalitás (szaknyelvi), intonáció
  • hangnem, beszédmód, modor