elsöprő szinonimái

melléknév
  • ellenállhatatlan, leküzdhetetlen, fergeteges, féktelen, tomboló, szenvedélyes, frenetikus, végzetes, legyőzhetetlen, megfékezhetetlen, föltartóztathatatlan, hatalmas, erős, nyomasztó, leverhetetlen, lenyűgöző, erőteljes, hathatós, nyomós, határozott, elemi
  • romboló, pusztító, lehangoló, lesújtó, gyilkos (bírálat), megsemmisítő, fölényes, lehengerlő

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

mikulás

főnév
  • télapó, miku (bizalmas), miki (bizalmas)

kedély

főnév
  • lelkialkat, kedélyvilág, lélek, természet, hajlam
  • vérmérséklet, temperamentum, habitus (választékos)
  • hangulat, indulat, szeszély, kedv, kedélyállapot
  • jókedv, kedélyesség, derű, vidámság
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elsöprő szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elmérgesedik

ige
  • begyullad, meggyullad, meggyűlik, elfertőződik, elgennyed, elgennyesedik, elüszkösödik, megharagszik (tájnyelvi), elvetekedik (tájnyelvi), megmérgedik (tájnyelvi), elmérged (tájnyelvi)
  • eldurvul, kiéleződik, elfajul

dug

ige
  • behelyez, bemélyeszt, besüllyeszt, beilleszt, tol, becsúsztat, bújtat, csúsztat, nyom, töm
  • dugdos, rejt, titkol, takargat, palástol, kendőz, álcáz, leplez, pratál (tájnyelvi)
  • (szleng): közösül, kefél (durva)

díszlik

ige
  • díszeleg, ékeskedik, pompázik, virít
  • éktelenkedik (pejoratív)
  • (tájnyelvi): divatos, dívik, szokásban van

cumi

főnév
  • cucli, dudli, gumidudli, szívóka, szopóka, szopacs (régies), csalóka (tájnyelvi)

előreszalad

ige
  • előrefut, előrerohan, előreszáguld, előresiet
  • elhamarkodik (valamit)

értékpapír

főnév
  • kötvény, részvény, váltó

meglép

ige
  • (bizalmas): megszökik, elillan, eloson, elinal, meglóg (bizalmas), eliszkol, megugrik (bizalmas), elszelel, elpárolog (bizalmas), elszivárog (szleng), lelécel (szleng), megpattan (szleng), felszívódik (szleng), eltűz (szleng), kereket old, elhúzza a csíkot (szleng), olajra lép (szleng), angolosan távozik, elslisszol (idegen)

bibi

főnév
  • (bizalmas): seb, sérülés, sebesülés, szúrás, sebhely, horzsolás, zúzódás, fakadékocska (régies)
  • (bizalmas): bibe, akadály, baj, bökkenő, nehézség, gát, torlasz, galiba

beszédes

melléknév
  • közlékeny, bőbeszédű, cserfes, nyelves, csacsogó, fecsegő, locsi-fecsi, szószátyár, szószaporító, bőszavú, elokvens (régies), ékesszóló
  • kifejező, sokatmondó, meggyőző, árulkodó

boldogult

melléknév
  • megboldogult, Istenben boldogult, boldog emlékezetű, elhunyt, elhalálozott, meghalálozott (régies), megholt, üdvözült, dicsőült, megdicsőült, volt, egyszeri, egykori, néhai

eszméletlen I.

melléknév
  • alélt, ájult, kábult, öntudatlan, önkívületi, félholt, kába, bódult, kómás (bizalmas), élettelen
  • (szleng): óriási, rossz, kellemetlen

feldühít, földühít

ige
  • feldühösít, dühbe hoz, dühbe gurít, felpiszkál, felmérgesít, felidegesít, felbosszant, felbőszít, felháborít, megharagít, haragra gerjeszt, méregbe hoz, kihoz a sodrából, kiborít, megvadít, felingerel, kiidegel (szleng), megőrjít, felcukkol (szleng), felhúz (szleng), begurít (szleng), bepörget (szleng) Sz: felébreszti az alvó oroszlánt (valakiben)

halogat

ige
  • halaszt, húz-halaszt, háringál (tájnyelvi), szöszörészik, elodáz, elnapol, kitol, haladékot ad, elnyújt, későbbre tesz, későbbre hagy, patópáloskodik (választékos), késleltet, lassít, hátráltat Sz: húzza-halasztja, mint cigány az akasztást

funkcionál

ige
  • működik, üzemel, dolgozik, tevékenykedik, ügyködik

elsurran

ige
  • eloson, elillan, elszökik, ellopódzik, eltűnik, elsompolyodik (tájnyelvi), angolosan távozik, elsuttyan (tájnyelvi), elsetteg (tájnyelvi), meglép (bizalmas), elslisszol (bizalmas), távozik

ellenzés

főnév
  • helytelenítés, rosszallás, elutasítás, visszautasítás, óvás, tiltakozás, ellentmondás

enyészet

főnév
  • elmúlás, pusztulás, romlás, feloszlás, felbomlás, rothadás, kihalás, halál, vég, megsemmisülés

földnyelv

főnév
  • félsziget, földszoros, földcsík

eltorlaszol

ige
  • elzár, elrekeszt, elszigetel, elbarikádoz, eltorlaszt (régies), megakaszt

ecet

főnév
  • ecetsav, borecet, acetum (idegen), bundalé (tájnyelvi)
  • lőre (tájnyelvi), vinkó, csiger (tájnyelvi)

eredményeképpen

névutó
  • következtében, következményeképpen, folytán

fröcsköl

ige
  • spriccel, fröcsög, fröccsent, fecskendez, permetez, locskol (tájnyelvi)