eltölt szinonimái

ige
  • jóllakat
  • (régies): megtölt, elözönöl, ellep
  • (érzés): hatalmába kerít, elhatalmasodik (valakin), úrrá lesz, hevít, áthat, átjár, átitat, betölt, dagaszt (választékos), eláraszt
  • (időt): elüt, agyonüt, elfecsérel, elmúlat (régies), leél, átél, eloszlat (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

fater

főnév
  • (megszólításként): papa, tata (bizalmas), apóka (bizalmas)

felhörpint, fölhörpi

ige
  • kiiszik, felhajt, lehajt, felszippant, felhörpent (tájnyelvi), felszörpent (tájnyelvi)
  • lerészegedik, felönt a garatra, berúg, leissza magát, benyakal (bizalmas), becsiccsent (bizalmas), beseggel (durva)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a eltölt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

előkerít

ige
  • elővesz, előhoz, előkeres, előkapar, előkotor, előszed, megkeres, felkutat, előráncigál (bizalmas), előteremt, megszerez, megtalál, szert tesz, megkerít, felhajt (bizalmas)

egérfogó

főnév
  • csapda, csaptató (tájnyelvi), egérkelepce (tájnyelvi), egérütő (tájnyelvi)
  • szorult helyzet, kutyaszorító, kelepce (régies), tőr (régies)

dől, dűl

ige
  • eldől
  • borul, hanyatlik, nehezedik, roskad
  • leheveredik, ledől, lepihen
  • leomlik, összeomlik, összeroskad, összerogy, romba dől
  • (nevetéstől): gurul, rázkódik
  • zuhog, ömlik, zúdul, hull, szakad, patakzik, potyog (könny), árad, áramlik, tódul, özönlik, hömpölyög
  • fordul, változik, eldől

csattog

ige
  • kattog, pattog, zakatol, csattog-pattog, durrog, dörög, ropog, csatarászik (tájnyelvi), kaffog (tájnyelvi)
  • (fülemüle) trillázik, énekel, dalol, szól, fütyül

elsőszülött

főnév, melléknév
  • legidősebb, majoreszkó (régies), örökös, trónörökös (tréfás)

eszméletlen I.

melléknév
  • alélt, ájult, kábult, öntudatlan, önkívületi, félholt, kába, bódult, kómás (bizalmas), élettelen
  • (szleng): óriási, rossz, kellemetlen

megpiszkál

ige
  • hozzányúl, megmozgat, megkavar, felkavar
  • megbolygat, megszurkapiszkál (tájnyelvi), megturkál (tájnyelvi), megpiszkitál (tájnyelvi)
  • (tüzet): felszít, feléleszt

biztonságos

melléknév
  • biztos, megbízható, veszélytelen, bátorságos (régies)(bizalmas)

bevált2

melléknév
  • kipróbált, járt (út), probatum est (idegen)

borzas

melléknév
  • fésületlen, kócos, loboncos, felborzolt, torzonborz, bozontos, kusza, kuszált, boglyas, gubancos, bongyor (régies), kosztros (tájnyelvi), zilált, boncos (tájnyelvi), csapzott, bozdor (tájnyelvi), gyopár (tájnyelvi)

ezenfelül

határozószó
  • ezenkívül, ráadásul, emellett, továbbá, tetejében, sőt, méghozzá, mi több, plusz (bizalmas)
  • valamint

felhatalmazott, fölh

melléknév
  • feljogosított, meghatalmazott, megbízott, jogosult, illetékes, felruházott
  • kinevezett, kiküldött

hányinger

főnév
  • émelygés, öklendezés, nausea (szaknyelvi), gyomorháborgás (tájnyelvi)
  • undor, undorodás, utálat, utálkozás, rosszullét, csömör, megcsömörlés

fűtőtest

főnév
  • hősugárzó, radiátor

eltussol

ige
  • elsimít, elken, elmismásol (bizalmas), eligazít, elintéz, eltitkol, elleplez, elpalástol, elkendőz, elsárifikál (tájnyelvi)

előbújik

ige
  • kibújik, előjön, kimászik
  • (égitest): előtűnik, feltűnik, feltetszik (régies)
  • (tojásból): kikel
  • előbukkan, napfényre kerül, napvilágra kerül, kiderül

éreztet

ige
  • érzékeltet, kifejez, észrevétet (valakivel), tudtára ad, sejtet, szuggerál

fut

ige
  • szalad, száguld, vágtat, üget, vágtázik, kocog, limel (tájnyelvi), rohan, robog, lohol, lót (választékos), nyargal, galoppozik, inal, iramlik, iramodik, cikázik, viharzik, kotor (szleng), darizik (szleng), sprintel (szleng), skerál (szleng), spurizik (szleng), teker (szleng), tép (szleng), kóstat (tájnyelvi) Sz: viszi a ciháját; viszi az inát; viszi az ingét; úgy megy, mint a paripa; eloldja a kereket; szedi a lábát; húzza a csíkot; fut, mint csikó az anyja után; fut, mintha kergetnék; fut, mint a szélvész; fut, mintha kergetné a tatár; fut, mint a nyúl;
  • menekül, visszavonul, szökik
  • (valaki után): kerget, üldöz, űz, hajkurász, hajszol, hajhász
  • (valami után): keres, vadászik (valamire)
  • (valakivel): jár (valakivel)
  • (esemény): folyik, folytatódik
  • (idő): múlik, repül, elszáll
  • (növény): terjed, terjeszkedik, kapaszkodik, kúszik
  • (futja vmire): jut, telik

emberevő

melléknév, főnév
  • kannibál, emberfaló (régies), antropofág (szaknyelvi), homofág (szaknyelvi)

egyenlő

melléknév
  • egyforma, azonos, megegyező, összevágó, egybevágó, összeillő, megfelelő, felér (valamivel), vetekszik (valamivel, valakivel), egyenrangú, kiegyenlített, egál (idegen), egalizált (idegen), arányos, identikus (idegen), ekvivalens, megkülönböztethetetlen, egyarántos (tájnyelvi), egyenjogú

érzékcsalódás

főnév
  • hallucináció, káprázat, látomás, vízió, jelenés, délibáb, optikai csalódás, illúzió

fürt

főnév
  • hajcsomó, tincs, bibola (régies), boncs (régies), hajfürt
  • hajzat
  • buga, gerezd, szőlőfürt, biling (tájnyelvi), virágfürt