elsőszülött szinonimái

főnév, melléknév
  • legidősebb, majoreszkó (régies), örökös, trónörökös (tréfás)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

viszontagságos

melléknév
  • hányatott, küzdelmes, viharos, nehéz, megpróbált, válságos, hányt- vetett
  • kalandos, izgalmas, kimerítő

sérteget

ige
  • bántalmaz, bánt, megbánt, gorombáskodik, becsmérel, gyaláz, szidalmaz, csúfolódik, kötekedik, beleköt (valakibe), bemocskol, lepiszkol (régies), sárral dobál, sérelemkedik (régies), gúnyolódik, inzultál
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elsőszülött szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elmezavar

főnév
  • tudatzavar, elmebaj, elmebetegség, téboly, tébolyodottság, őrültség, őrület, beszámíthatatlanság, agybaj (bizalmas), delírium (szaknyelvi), dementia (szaknyelvi)

dughagyma

főnév
  • apróhagyma (tájnyelvi)

disznóölés

főnév
  • disznóvágás, sertésvágás, disznótor, disznólkodás (tájnyelvi), disznóölet (tájnyelvi)

csábít

ige
  • csalogat, édesget, csal, vonz, főz, fűz (bizalmas), behálóz, hívogat, kísért, kísértésbe visz, kecsegtet, megigéz, szédít (bizalmas) Sz: elcsavarja a fejét; kiveti rá a hálóját; borjút beszél a hasába

előrukkol

ige
  • előhozakodik, előáll, indítványoz, előhoz (valamit), kirukkol
  • (régies): előlép

értelmetlen

melléknév
  • nehéz felfogású, nehézfejű, fafejű, oktalan, értetlen, korlátolt, buta, tahó (bizalmas), mucsai (durva), bunkó
  • céltalan, tartalmatlan, ostoba, oktalan, esztelen, hiábavaló, fölösleges, hiú (remény), illuzórikus, képtelen, abszurd, irracionális, badar
  • érthetetlen, zagyva, artikulálatlan (idegen), összefüggéstelen, se füle, se farka, zűrzavaros

meglett

melléknév
  • felnőtt, nagykorú, teljes korú, érett, javakorabeli, kinőtt (régies)
  • idős, koros, élemedett, zülledt (régies)

bíbor

főnév
  • (jelzőként is): bíborvörös, bíborszín, bíborpiros, bíboros (választékos), lilásvörös, purpur (idegen), csigavérszín (régies)
  • bíborszövet, bisszus (idegen)
  • (tájnyelvi): bíborhere
  • (régies): bársony

beszeg

ige
  • körülszeg, szegélyez, körültűz, szélez, karimáz, korcoz, keretez, paszományoz (régies), endliz (szaknyelvi), elvarr

bolond I.

melléknév
  • őrült, gyengeelméjű, elmebeteg, elmebajos, tébolyult, eszelős, eszeveszett, eszement, zavart elméjű, féleszű, félkegyelmű, tébolyodott, agyalágyult, beszámíthatatlan, háborodott, hibbant, hülye, hígvelejű, agyatlan, ütődött (bizalmas), pszichopata (szaknyelvi), rögeszmés, mániás, bogaras, dilis, dilinyós (bizalmas), esztelen, eszetlen, eszeficamodott, együgyű, mafla, kótyagos, botor, badar, hóbortos, hőbörödött (tájnyelvi), idétlen, zagyva, kerge, csajbókos (tájnyelvi), kolontos (tájnyelvi), félcédulás, félnótás, félnadrág, flepnis (bizalmas), sügönye (bizalmas), rigolyás, kretén, flúgos (szleng), lökött (szleng), nyomott, nyomi (szleng), sügér, bohó (régies), füves (régies), golyós (szleng), balyóka (tájnyelvi), bódi (tájnyelvi), csába (tájnyelvi), csánbókos (tájnyelvi), csuba (tájnyelvi), dideli (tájnyelvi), kanyókás (tájnyelvi), bődült (tájnyelvi) Sz: Alföldön zarándokoskodik az esze; anyja hasában sem volt esze; baj van a káptalanban; beírták a bolondok könyvébe; bolond fáról puffant; bolondgombát evett; disznón keres gyapjút; elment a jó dolga; elszalasztotta az eszét; forgószél van a fejében; hat pénteken se jöhet eszére; hiányzik egy deszkája; hol okos, hol bolond; kivették a kerekét; kóvályog az esze; lágyára esett a sulyok; legelni küldte az eszét; Lipótmezőre való; lóg egy dongája; maszlagot evett; mind esze, mind mesze; mindig kuckóban ül, még sincs otthon; motoz van a fejében, mint a bolond birkának; nem talál útjára az esze; nem tud eszével számot vetni; nincs ki egészen; nincs ki húszra; nincs ki neki a kupa; nincsenek otthon nála; odahaza felejtette az eszét; olyan ember, aki a meszet issza meg tej fejében; olyan, mint aki az ablakfával elszaladt; olyan, mint akitől az Isten őrizzen; se tű, se cérna; visszára beszél
  • értelmetlen, meggondolatlan, hebehurgya, hebrencs (tájnyelvi)
  • (ötlet): képtelen, komikus, ésszerűtlen, fura, furcsa, különös, szokatlan, valószínűtlen, abszurd, groteszk

eszménykép

főnév
  • példakép, ideál, eszmény, mintakép, tökéletesség, tökély, remeke (valaminek), netovábbja (valaminek)

feled

ige
  • felejt, mellőz, hanyagol

hálószoba

főnév
  • háló, hálóhelyiség, hálóterem, hálófülke, ágyasház (régies), alvószoba, hálóház (régies)

fúrás

főnév
  • áskálódás, ármánykodás, aknamunka, intrika
  • (régies): furat, lyuk, vájat, üreg

elszabotál

ige
  • meghiúsít, aláás, felforgat, bomlaszt, elront, kárára van (valaminek), tönkretesz

elles

ige
  • beles, lenéz, lemásol
  • eltanul, kiles, kitalál, kifigyel (bizalmas)

enyhülés

főnév
  • javulás, könnyebbség, csillapodás, remisszió (szaknyelvi), mérséklődés, megnyugvás, lankadás, alábbhagyás, alábbszállás, csökkenés, szűnés
  • melegedés, olvadás
  • frissülés

földrész

főnév
  • kontinens, világrész, földség (régies)
  • telek, szántó, szántóföld

eltölt

ige
  • jóllakat
  • (régies): megtölt, elözönöl, ellep
  • (érzés): hatalmába kerít, elhatalmasodik (valakin), úrrá lesz, hevít, áthat, átjár, átitat, betölt, dagaszt (választékos), eláraszt
  • (időt): elüt, agyonüt, elfecsérel, elmúlat (régies), leél, átél, eloszlat (tájnyelvi)

éden

főnév
  • paradicsom, édenkert
  • boldogság, beteljesülés

ereklye

főnév
  • relikvia, klenódium (régies), szenttetem (régies), amulett

fújtató

főnév
  • fúvómű
  • tömlő, fúvó
  • pumpa (régies), kompresszor (idegen)