fűtőtest szinonimái

főnév
  • hősugárzó, radiátor

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

egyházmegye

főnév
  • püspökség, egyházkerület, egyházkör (régies), érsekség

zöldike

főnév
  • csokrocska, csokrosinda, liliomzöld, compó (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fűtőtest szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

formál

ige
  • létrehoz, alkot, formába önt, mintáz, megjelenít
  • metsz (valamibe), farag, ábrázol (régies)
  • alakít, változtat, idomít, nevel

felbukkan, fölbukkan

ige
  • előtűnik, felmerül, előbukkan, feltör, feltetszik (tájnyelvi), felszínre jön, kiemelkedik, kibuggyan (tájnyelvi)
  • előkerül, előjön
  • nyilvánosságra kerül, napfényre kerül, napvilágra kerül, kibontakozik
  • feltűnik, láthatóvá válik, előlép, ott terem, megjelenik

fásult

melléknév
  • érzéketlen, elfásult, közönyös, közömbös, érdektelen, kérges, kiégett, tompult, tompa, egykedvű, enervált, blazírt, kedvetlen, kedélytelen, apatikus, életunt, unott, kiélt, megcsömörlött, csüggedt, letargikus, szenvtelen, flegmatikus, részvétlen, kábult, tespedt

eltömődik

ige
  • betömődik, eldugul, elzáródik, bereked (tájnyelvi)

fúrás

főnév
  • áskálódás, ármánykodás, aknamunka, intrika
  • (régies): furat, lyuk, vájat, üreg

gyerekkocsi, gyermek

főnév
  • babakocsi, mélykocsi, sportkocsi, kulikocsi, tolóka (tájnyelvi)

önfejű

melléknév
  • makacs, csökönyös, nyakas, dacos, akaratos, konok, keményfejű, makrancos, engedetlen, fejes (tájnyelvi), makrafánc (tájnyelvi), vasfejű, betonfejű (szleng), agyas, megátalkodott, megrögzött, szívós, hajthatatlan, tántoríthatatlan, intranzigens (idegen)

eldurvul

ige
  • megkérgesedik, megkeményedik, kicserepesedik
  • elvadul, elbarbárosodik, elállatiasodik, elparasztosodik, (vita) elfajul, elmérgesedik

éjjel I.

határozószó
  • éjszaka, éjnek idején, éjnek évadján, éjszakának idején, gyertyavilágnál (régies), éjen (tájnyelvi), éjes-éjjel (tájnyelvi), éjes-éjszaka (tájnyelvi), éj évadján (tájnyelvi), éjjel évadán (tájnyelvi)

beborít

ige
  • befed, elfed, betakar, elborít, befut, eltakar, letakar, beburkol, ráborít, leborít, beterít, leterít, bevon, behúz
  • ellep, belep
  • bedönt, beleborít, befordít, belefordít, beönt

elhelyezés

főnév
  • letevés, lerakás, tárolás, elrendezés, elosztás, fekvés, helyzet, elszállásolás, kvártély
  • telepítés

gyúr

ige
  • dagaszt, tömörít, gyömöszöl, mancsol (tájnyelvi), gyomászol (tájnyelvi)
  • nyomkod, dögönyöz, masszíroz, dömöcköl (tájnyelvi)
  • birkózik, kondizik
  • gyötör, kínoz
  • rábír, megfőz (bizalmas), meggyőz, rávesz
  • (valakiből valamit): nevel, alakít, formál, farag

hasadás

főnév
  • szakítás, szakadás, repedés, elválás, elkülönülés, szétválás, bomlás, szegregáció (szaknyelvi)
  • instabilitás (idegen)
  • repedés, szakadék, nyílás, hasadék, rés, hézag, vágás, törés, vicsor (tájnyelvi)

kelepel

ige
  • (tréfás): fecseg, karattyol (bizalmas), locsog, csacsog, kotyog
  • csattog, kattog, töri a borsot

ím

módosítószó
  • lám, nos

füzes

főnév
  • fűzfaerdő, fűzfaliget, fűzfaberek, rekettyés (tájnyelvi)

font1

főnév
  • pound (idegen)
  • (régies): mérleg

gőte

főnév
  • tűzgyík (régies), víziborjú (tájnyelvi)

igazságtalanság

főnév
  • törvénytelenség, jogtalanság, jogsértés, méltánytalanság, törvénysértés, jogtiprás, inkorrektség, részrehajlás, elfogultság
  • kivételezés

gége

főnév
  • larynx (szaknyelvi), gégefő, giga (tájnyelvi), golyva (régies), pajzsporc, Ádám almája (választékos), ádámcsutka (tájnyelvi), torokbúb (régies), gegerce (tájnyelvi), gegő (tájnyelvi)
  • torok, garat, nyelőcső, nyeldeklő (tájnyelvi)

felettes, fölöttes II.

főnév
  • főnök, vezető, igazgató, parancsnok, elöljáró, feljebbvaló, nagyfőnök (bizalmas), góré (bizalmas), principális (régies)

gyalogátkelőhely

főnév
  • zebra, zebrasáv (szaknyelvi)

illetékmentes

melléknév
  • adómentes