Szinonimaszótár

elgennyed, elgennyes szinonimái

ige
  • elmérgesedik, meggyűlik, megevesül (tájnyelvi), elfertőződik

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

gránát

főnév
  • kézigránát, robbanólövedék

besugárzás

főnév
  • sugárkezelés, radioterápia
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elgennyed, elgennyes szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

él2

főnév
  • szél, szegély, vágóél, vágófelület, hegy (régies)
  • (ruhán) vasalás, (nadrágon) búg
  • élcsapat, élboly
  • élesség, csípősség, gúny, irónia, szarkazmus (idegen), célzás, célzatosság, rosszakarat, rosszindulat
  • csattanó, poén

csóró II.

főnév
  • (szleng): koldus, hajléktalan, csavargó
  • (szleng): fiú, férfi, ember, pasi (bizalmas), hapsi (szleng), tag (szleng)

cserszömörce

főnév
  • parókafa, szkumpia, szömörce, szumák, timorfa

borissza

főnév, melléknév
  • borbarát, borivó, borkedvelő, boriszák (régies), boroshordó (tréfás), borzsák (régies), korhely

elengedhetetlen

melléknév
  • fontos, lényeges, nélkülözhetetlen, szükséges, szükségszerű, mellőzhetetlen, elkerülhetetlen, létfontosságú, múlhatatlan (régies), kötelező, alapvető, fő-fő, releváns (szaknyelvi), sarkalatos (választékos) Sz: úgy kell, mint az oltárra a feszület

elragad

ige
  • elvisz, ellop, elrabol, elhurcol, elvesz, magával visz, elvonszol, eltulajdonít, elsajátít (szaknyelvi), elidegenít (szaknyelvi), zsákmányol, harácsol, lop, megszerez, megkaparint, hatalmába kerít, rabul ejt, birtokba vesz, eloroz (régies), eltiedel (tájnyelvi)
  • magával ragad, elvarázsol, megigéz, lebilincsel, elkápráztat, elszédít (bizalmas), megnyer, megbabonáz, elbűvöl, leköt, gyönyörködtet, lenyűgöz, foglyul ejt

masiniszta

főnév
  • (régies): cséplőgépkezelő, gépkezelő, gépész
  • (régies): mozdonyvezető

behódol

ige
  • meghódol (valakinek), beadja a derekát, aláveti magát (valakinek), megadja magát, leteszi a fegyvert, meghátrál, visszavonul, kapitulál (szaknyelvi), kiszolgáltatja magát, meghajol, megalázkodik, meghunyászkodik, fejet hajt, lefekszik (valakinek) (szleng)(valakinek)(valakivel)

basa

főnév
  • pasa, kormányzó
  • zsarnok, kényúr, kiskirály, türannosz (idegen)

belop

főnév
  • becsempész, bedug
  • (belopja magát): beoson, besurran, belopakodik, belopódzik
  • behízelgi magát, a kegyeibe férkőzik (valakinek)

eltáncol

ige
  • eljár, elrop, ellejt

és

kötőszó
  • meg, s, egyúttal, továbbá, aztán, azonkívül, valamint
  • pedig, mégpedig, de, azonban, ellenben
  • bár, ámbár, ámbátor, noha, holott, jóllehet
  • hát, tehát, ennélfogva

grund

főnév
  • (bizalmas): telek, tér

fenntart

ige
  • magán tart
  • (tájnyelvi): feltart, feltartóztat, hátráltat, megakadályoz, visszatart, gátol
  • eltart, gondoskodik (valakiről), ellát, gondját viseli (valakinek)
  • támogat, patronál, szubvencionál (szaknyelvi), finanszíroz, pénzel, szponzorál, működtet, üzemeltet
  • megóv, biztosít
  • megőriz, őriz, ápol, karbantart, konzervál
  • lefoglal, leköt, rezervál, biztosít(valamiről)(valamitől)
  • (véleményt, tevékenységet): folytat, megmarad (valami mellett), kitart (valami mellett), ragaszkodik (valamihez)

elhagy

ige
  • (valakit): otthagy, eltávozik (valakitől)
  • (iskolát, állást): kikerül (valahonnan), kimegy (valahonnan), eljön (valahonnan)
  • szakít (valakivel), faképnél hagy, dob (valakit) (szleng), ejt (valakit) (szleng)
  • magára hagy, sorsára hagy, cserbenhagy
  • (elhagyja magát): elhanyagolja magát
  • abbahagy, felhagy (valamivel)
  • mellőz, elmellőz, kihagy, átugrik (valamit), átsiklik (valamin)
  • elveszít, elhány, elszór
  • túljut (valamin)
  • megelőz, lehagy, maga mögé utasít, elhúz (valakitől)

éjjeli II.

főnév
  • éjjeliedény, bili (bizalmas), serbli (bizalmas), bimbi (tájnyelvi)

elnyűtt

melléknév
  • elkoptatott, elkopott, kikopott, elszaggatott, elhasználódott, elhasznált, elviselt, elhordott, kopott, rongyos, szakadozott, elrongyolódott, foszlott (tájnyelvi), koszlott, lafanc (tájnyelvi), kuplott (tájnyelvi), lestrapált (bizalmas), levetett, használt, viseltes, ócska, agyonstrapált (bizalmas)
  • kimerült, elcsigázott, nyúzott, fáradt, törődött
  • agyoncsépelt, elcsépelt, szokványos, lapos, üres, sablonos, közhelyes, közhelyszerű, banális, érdektelen, mindennapi, szürke, színtelen, elavult, szakállas (vicc) (bizalmas)

feltevés, föltevés

főnév
  • feltételezés, elmélet, teória, vélelem (szaknyelvi), vélelmezés, vélekedés, hipotézis
  • gyanú, sejtés, találgatás

éljenzés

főnév
  • tetszésnyilvánítás, akklamáció (régies), üdvrivalgás, ujjongás, ováció, ünneplés, elismerés, dicsőítés, helyeslés, hurrázás, vivát, vivátozás(régies)

csúszik

ige
  • siklik, csuszamlik, csusszan, szánkázik, iszamodik (tájnyelvi), sikamodik (tájnyelvi), sikározik (tájnyelvi), szuvad (tájnyelvi), böcölézik (tájnyelvi), csesszen (tájnyelvi), (jégen) iringál (tájnyelvi)
  • (térden): kúszik, mászik
  • (kevésbé értékes helyre): visszacsúszik

előrajzol

ige
  • felvázol, vázol, körvonalaz, leskiccel

fene II.

melléknév
  • ádáz, szilaj, dühödt, félelmetes
  • elszánt, erőszakos
  • (bizalmas): átkozott, nyavalyás, ronda, kellemetlen
  • (hsz-ként): rettenetesen, nagyon, szörnyen