elengedhetetlen szinonimái

melléknév
  • fontos, lényeges, nélkülözhetetlen, szükséges, szükségszerű, mellőzhetetlen, elkerülhetetlen, létfontosságú, múlhatatlan (régies), kötelező, alapvető, fő-fő, releváns (szaknyelvi), sarkalatos (választékos) Sz: úgy kell, mint az oltárra a feszület

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

alsóház

főnév
  • alsótábla

szerető I.

melléknév
  • szeretetteljes, gyengéd, kedves, szívélyes, nyájas, szerelmetes (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elengedhetetlen szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

egy-más

névmás
  • egyetmás (régies), holmi, dolog, valami, egy s más

csiperke

főnév
  • csiperkegomba, sampinyon, tikgomba (tájnyelvi)

csattanós

melléknév
  • találó, hatásos

boglyakemence

főnév
  • (tájnyelvi): búbos kemence, búbos, banyakemence

elbírálás

főnév
  • mérlegelés, megítélés, döntés, méltatás, kritika, értékelés

előkészít

ige
  • kikészít, összekészít, összeszed
  • felkészít, betanít, sulykol, korrepetál, szoktat, edz, gyakoroltat
  • preparál, előkezel

malícia

ige
  • (választékos): gúny, kajánság, rosszmájúság
  • rosszindulat, rosszhiszeműség, rossznyelvűség

bebújik, bebúvik

ige
  • belebújik, felvesz, felölt, magára vesz, magára ölt, felhúz, felránt, magára ránt, magára kap
  • bemászik, bekúszik

ballaszt

főnév
  • nehezék, holtsúly, holtteher
  • (választékos): kölönc (tájnyelvi), kolonc
  • (szaknyelvi): kavicságy (síné)

belebukik

ige
  • beleesik, belefordul, beleborul, beledől, belebukfencezik, belebüklik (tájnyelvi)
  • kudarcot vall, rajtaveszt, megbukik (valami miatt), tönkremegy, csődöt mond, lebőg

elránt

ige
  • elragad, elhúz, meghúz, elkap
  • (bizalmas): megbuktat, megvág (bizalmas)
  • (régies): elhúz, eljátszik

érintkezés

főnév
  • kontaktus, kapcsolat, ismeretség, összeköttetés, viszony, kötelék, kapocs, összefüggés, találkozás, kontiguitás (idegen), kontingencia (idegen), kommunikáció
  • (nemi): közösülés, párosodás, coitus (idegen), nemi kapcsolat

gondol

ige
  • jár az agyában, forgat a fejében, eszébe jut, eszébe ötlik
  • gondolkodik (valamin), kiagyal, kifőz
  • képzel, hisz, vél, alít (régies), vélekedik, feltesz, feltételez
  • sejt, gyanít
  • tart, tekint, néz, lát, értékel, talál (valamilyennek)
  • (valakire, valamire): céloz, ért (valahogyan)
  • (valakivel, valamivel): törődik (valakivel, valamivel), gondja van (valamire), gondot fordít (valamire)
  • számít (valamire), számol (valamivel), számításba vesz

feltartóztathatatlan

melléknév
  • elkerülhetetlen, szükségszerű, sorsszerű, elháríthatatlan, visszatarthatatlan, fékezhetetlen, elsöprő, megakadályozhatatlan, visszafordíthatatlan, ellenállhatatlan

elérhetetlen

melléknév
  • megvalósíthatatlan, lehetetlen, megközelíthetetlen, utolérhetetlen, hozzáférhetetlen, megszerezhetetlen, beszerezhetetlen, megfizethetetlen, elnyerhetetlen (régies)

egyezik

ige
  • összeillik, összehangzik, egybevág, egybeesik, fedi egymást, egálban van, azonos, hasonlít (valamihez), megy (valamihez), passzol (bizalmas), klappol (idegen), kvadrál (régies), korrespondeál (régies), harmonizál(valamitől)
  • (tájnyelvi): egyetért, megfér (valakivel), összefér (valakivel), jóban van (valakivel), kijön (valakivel)
  • (régies): egyezkedik, alkudozik, tárgyal

ellenpólus

főnév
  • ellentét, ellentett

félrehív

ige
  • félreszólít, elszólít, elhív, magához kér

elgennyed, elgennyes

ige
  • elmérgesedik, meggyűlik, megevesül (tájnyelvi), elfertőződik

csónakverseny

főnév
  • evezőverseny, regatta (szaknyelvi)

elnézés

főnév
  • figyelmetlenség, tévedés, félreértés, hiba, botlás, vétség, mulasztás, gondatlanság, hanyagság, felületesség, melléfogás, baklövés
  • megbocsátás, engedelem (régies), bocsánat, pardon (régies), kímélet, engedékenység, jóindulat, jóakarat, türelem

felszólamlás, fölszó

főnév
  • előterjesztés, tiltakozás, jogorvoslati kérelem