él1 szinonimái

ige
  • életben van, van, egzisztál (idegen), létezik, éldegél, élődik (tájnyelvi), tengődik
  • átél, megél, eltölt
  • (valamiből): fenntartja magát
  • (valamiből): táplálkozik (valamivel), fogyaszt (valamit)
  • (valamivel): felhasznál, kihasznál, megragad
  • lakik, lakozik (választékos)
  • fennmarad, megmarad, megőrződik
  • használatos, járatos, járja

él2 szinonimái

főnév
  • szél, szegély, vágóél, vágófelület, hegy (régies)
  • (ruhán) vasalás, (nadrágon) búg
  • élcsapat, élboly
  • élesség, csípősség, gúny, irónia, szarkazmus (idegen), célzás, célzatosság, rosszakarat, rosszindulat
  • csattanó, poén

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

bokasüllyedés

főnév
  • harántsüllyedés, lúdtalp (bizalmas), rucatalp (tájnyelvi)

hóhér

főnév
  • bakó, ítélet-végrehajtó, pribék, poroszló (régies), vesztő (régies), hengér (tájnyelvi), csigázó (régies), fejvevő (régies)
  • gyilkos, kínzó, vérengző, briganti
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a él szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

édeskés

melléknév
  • édeses, cukros
  • émelyítő, geil (bizalmas), csömörletes (régies)
  • csöpögős, szirupos
  • mézesmázos, mézes, hízelgő, finomkodó, behízelgő, affektált, negédes, kényeskedő, édeskedvű (tájnyelvi)

csecsemőgondozó

főnév
  • dajka, dada, pesztonka, pesztra (tájnyelvi)

cirka

határozószó
  • körülbelül, mintegy, megközelítőleg, hozzávetőleg, nagyjából, majdnem, csaknem, durván, közel, cca, kábé (bizalmas), kb.

bibircsók

főnév
  • szemölcs, lencse, kinövés, dudor, bigyó (bizalmas), bibircs (tájnyelvi), bibircsó (tájnyelvi), csimbók (tájnyelvi), süly (tájnyelvi)
  • pattanás, pörsenés
  • (tájnyelvi): himlőhely

egymaga

névmás
  • egyedül, egyes-egyedül, egy szál maga, magamaga, önállóan, segítség nélkül, saját erőből, saját erejére utaltan, magányosan

ellenszer

főnév
  • ellenméreg, antidotum (régies), antitoxin (szaknyelvi)

lőtávol

főnév
  • lőtávolság, lőhatótáv, hordtávolság, lövéstáv (régies), hordtávol (régies), lőközet (régies)

balett

főnév
  • táncjáték

átutazó I.

melléknév
  • áthaladó, tranzit, átmenő

beesik

ige
  • beleesik, bedől, beledől, befordul, belefordul, belepottyan, belehuppan, belezuhan, beleszédül, beroskad, beleroskad, beletántorodik, beborul, beleborul, bedől (tájnyelvi), beledől (tájnyelvi), bebükken (tájnyelvi)
  • (eső): befolyik, becsorog, becsepeg, beszivárog, behull, bever, becsap, bevág
  • bebukik, bebotlik, befut, bezuhan, besuppan (tájnyelvi) Sz: bevágódik, mint a féltégla (tréfás)
  • (arc): soványodik, belapul
  • (szem): karikásodik

előad

ige
  • átad, átnyújt, odaad
  • értekezik, elmond, kifejt, prelegál (idegen), referál, exponál (idegen), beszámol, bemutat, ismertet, megjelenít, vázol, körvonalaz, magyaráz, értelmez, fejteget, taglal, részletez, indokol, megokol, közöl, elbeszél, elősorol, előszámlál, előtálal, ábrázol, előterjeszt, közread, közzétesz, javasol, proponál (régies), indítványoz, benyújt, kimutat
  • szaval, szónokol, eldalol, eljátszik, alakít, deklamál (idegen), tolmácsol, felolvas
  • tanít, oktat

emlékezetes

melléknév
  • felejthetetlen, feledhetetlen, kitörölhetetlen, maradandó, emlékezetre méltó, nevezetes, jelentékeny, jelentős, fontos, kiemelkedő, sorsdöntő

gaz I.

melléknév
  • gazember, alávaló, bitang, galád (választékos), tisztességtelen, csaló, elvetemült, szélhámos, rosszindulatú, elfajult (választékos), hitvány, becstelen, semmirekellő, gonosz, gyalázatos, átkozott, beste, cudar, vétkes, csalfa, alattomos, fondor (régies), bestye (régies), betyár (régies)

felmérhetetlen, fölm

melléknév
  • óriási, végtelen, hatalmas, roppant, rengeteg, megszámlálhatatlan
  • beláthatatlan, felbecsülhetetlen, felfoghatatlan, elképzelhetetlen, fel nem mérhető, immenzurábilis (idegen)

elágazás

főnév
  • szétágazás, kettéágazás, csomópont, ramifikáció (idegen)

dűne

főnév
  • homokdomb, homokbucka

elhatárol

ige
  • elválaszt, elkülönít, elrekeszt, elszigetel, izolál (választékos), szeparál (választékos)
  • (elhatárolja magát): elhatárolódik, elzárkózik, visszautasít, megtagad

felhőszakadás

főnév
  • záporeső, zuhany (bizalmas), zuhé (bizalmas), zuhi (bizalmas), ár, égszakadás, esőszakadás, fellegszakadás

eldönt

ige
  • feldönt, felborít, fellök
  • elhatároz, eltökél, rászánja magát, kimondja a végső szót, rezolvál (régies), lezár, befejez, dűlőre visz, megpecsétel, véget vet, elintéz, fixál (valamit) (bizalmas)

csereügylet

főnév
  • csereakció, cserebere

elkeresztel

ige
  • elnevez, nevet ad
  • hív, titulál, címez, szólít (valaminek), elbérmál (tájnyelvi)

fellendülés, föllend

főnév
  • fejlődés, előretörés, javulás, lendület, felvirágzás, virulás, felemelkedés, haladás, előrejutás, növekedés, bővelkedés, konjunktúra (szaknyelvi), prosperitás (szaknyelvi)