csúszik szinonimái

ige
  • siklik, csuszamlik, csusszan, szánkázik, iszamodik (tájnyelvi), sikamodik (tájnyelvi), sikározik (tájnyelvi), szuvad (tájnyelvi), böcölézik (tájnyelvi), csesszen (tájnyelvi), (jégen) iringál (tájnyelvi)
  • (térden): kúszik, mászik
  • (kevésbé értékes helyre): visszacsúszik

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

közköltség

főnév
  • közadakozás

nép

főnév
  • nemzet, náció (régies)
  • közösség
  • parasztság, pórnép (régies)
  • plebs (pejoratív)(idegen)
  • lakosság, népesség
  • népség, tömeg, sokaság, sereg, sokadalom, csődület, nyáj
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a csúszik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

cserez

ige
  • (bőrt): pácol, kikészít
  • megedz

biztosító

főnév
  • biztosítótársaság
  • személyi biztosító, biztonsági
  • testőr

betűvetés

ige
  • írás, írásmód, kézírás, szépírás
  • firka, macskakaparás, irkafirka

baktat

ige
  • ballag, bandukol, kocog, mendegél, kutyagol, caplat, cammog, (ló) poroszkál

csónakverseny

főnév
  • evezőverseny, regatta (szaknyelvi)

duruzsol

ige
  • mondogat, súg, suttog, pusmog, dürüzsöl (tájnyelvi)
  • búg, zsong
  • dorombol

különszoba

főnév
  • különfülke, box, szeparé (régies)

állampénztár

főnév
  • államkincstár, államkassza, államháztartás, fiskus (régies), büdzsé (régies)

alapfeltétel

főnév
  • előfeltétel, sine qua non (idegen)

anyagtalan

melléknév
  • testetlen, éteri, szellemi

egybeforr

ige
  • összeforr, egybeolvad, egybeforrad, eggyé forr, összenő, egyesül, összekapcsolódik, összecsatolódik, összeillesztődik, vegyül, elegyedik, keveredik, fuzionál, szövetkezik

elföldel

ige
  • elás, elvermel, eltemet, elhantol (választékos), elkapar, inhumál (régies), örök nyugalomra helyez

feltétlen, föltétlen I.

melléknév
  • teljes, abszolút, tökéletes, rendíthetetlen, feltétel nélküli, fenntartás nélküli, minden kétséget kizáró, korlátlan, korlátozatlan, ellentmondást nem tűrő, elkerülhetetlen, elengedhetetlen, múlhatatlan (régies)

érte

határozószó
  • érette (választékos), cserébe, fejében
  • érdekében, kedvéért
  • miatta, őmiatta
  • végette

csutora

főnév
  • kulacs, boroskulacs, fakulacs, fapalack (régies), butykos, gyurkó (régies)
  • (tájnyelvi): szopóka, szipka, pipaszopóka

csendőr

főnév
  • fogdmeg (bizalmas), zsandár, pandúr, poroszló (régies), porkoláb (régies), pacsirta (régies)

dobogó

főnév
  • emelvény, pódium, esztrád, katedra, tribün
  • (tájnyelvi): fahíd, gyaloghíd

érdemtelen

melléknév
  • tisztességtelen, becstelen
  • igazságtalan, méltatlan, jogtalan, méltánytalan

dél

főnév
  • délidő, ebédidő

bokszol1

ige
  • öklöz, püföl, bunyózik (szleng), ökölharcot vív

dörgő

melléknév
  • harsogó, öblös, telt, harsány, mennydörgő, eget verő, falrengető, viharos, tomboló, fülsiketítő, fülhasogató, dörgedelmes, bömbölő, sztentori (hang) (régies)

erőpróba

főnév
  • mérkőzés, viadal, vetélkedés, versengés, verseny, ujjhúzás